Csöndes falusi magányomban éppen a Cél utolsó revíziójával foglalkoztam, amikor baráti kézből megkaptam annak az útszéli zsidó újságnak az aug. 30.-iki számát, mely már hosszabb idő óta azzal iparkodik a félművelt emberek figyelmét magára vonni, hogy engem személyemben, emberi méltóságomban s tudományos és társadalmi tekintélyemben a legarcátlanabb módon inzultál.
Az inzultus forrására való tekintettel teljesen fölösleges volna erre a piszkolódásra reagálni, mert szinte égbekiáltó bűn, ha én egy immár hosszú múltra visszapillantó, mindig a haza és nemzet érdekeit szolgáló s világszerte megbecsült munkásságom közepette ilyen, részben aljas, részben hülye támadásokra ügyet vetek. Azonban mégsem szabad mellettük szó nélkül elmennem, mert az egész nemzetnek, sőt az egész emberiségnek főbenjáró érdeke, hogy végre tisztán lásson abban a borzalmas kérdésben, amelyben a zsidók a legnagyobb álnoksággal s a legbrutálisabb eszközökkel törekszenek a nemzsidó népeket a felvilágosítástól elzárni s a teljes tudatlanság sötétségében megtartani.
A Cél olvasóinak már elmondtam, hogy az az alantjáró ponyvatermék, illetőleg a benne névtelenül köpködő tintakukac milyen gonosz célzatossággal iparkodott engem abba a látszatba belesodorni, mintha én az ú. n. „vérváddal” akarnék a zsidók ellen izgatni. Amikor ezt határozottan kikértem magamnak, akkor megint újabb és újabb vádak és förmedvények zúdultak reám, világos bizonyítékául annak, hogy itt tervszerű hajsza, valóságos embervadászat folyik ellenem, aminek nyilván az célja, hogy engem — ha lehet — megfélemlítsenek s visszariasszanak attól, hogy a rituális gyilkosságokról kilátásba helyezett tanulmányomat megírjam és közzétegyem.
Ez ugyanis a zsidóknak régi és sokszor bevált taktikája, amelyről nagyon jellemző tapasztalatokat mond el pl. Ottokar Stauf, aki mikor meghirdette, hogy „Der Ritualmord” című könyvét ki fogja nyomatni, akkor a bécsi zsidó lapok rögtön az államügyész után kiabáltak s a „Wiener Morgenzeitung” című cionista újság nem átallotta ezt a régi osztrák nemest azzal meggyanúsítani, hogy még rituális gyilkosságot is képes elkövetni, csak hogy állítása igazságát bebizonyítsa.[1]
De a jelzett könyv mindezek ellenére is megjelent s az én tanulmányom is meg fog jelenni, akár tetszik a zsidók társadalmának, akár nem; nem azért, hogy a zsidók ellen izgassak, mert ezt bámulatos tökéletességgel elvégzik ők maguk s én, mint sok száz zsidó egyetemi hallgatóm bizonyíthatja, sohasem tettem, hanem azért, hogy eleget tegyek az igazság követelményének és honfitársaimmal beláttassam, mennyire elérkezett az ideje, hogy végre kinyíljon a szemük. Egyelőre azonban még egy kis türelmet kell kérnem, mert az idevágó rengeteg és soknyelvű irodalom áttanulmányozása nem könnyű feladat. Azonban addig sem hagyhatom magamon száradni a legújabb förmedvény mocskos vádjait. Méhely Lajos: A zsidó rituális gyilkosságokról részletei…
