Fáradtak voltunk, mint a megvert kutyák. Mögöttünk nyolc hónapos dzsungelbevetés, kínai határ. Anam, Kosensin… Nevek! Mások szemében esetleg földrajzi fogalmak. Nekünk jó vagy rossz emlékek, vesztes vagy megnyert csatákról, szenvedésekről, halott bajtársakról…
A naptár 1953-at mutatott.
Nyolc hónapi állandó harc után istenuccse kiérdemeltük a tizenöt napos pihenőt Dallatban. Magaslaton fekvő, tipikus távol-keleti kisváros, de éghajlata hasonlít az európaihoz. Ide vezényelték a zászlóaljat.
A 2. idegen ejtőernyős zászlóalj porosan érkezett meg, miután több vörös támadást is kapott az úton, amiről néhány átlőtt vonatablak és vagy 10—12 sebesült bajtársunk tanúskodott. De hogy, hogy nem, megérkeztünk.
A laktanya az eddigiekhez képest valóságos szanatóriumnak tűnt. Érdekessége azonban mégsem volt a helynek, egészen harmadnapig, amikor úgy-ahogy rendbe szedve magunkat, felfedezőútra indultunk, mert az unalom kezdett tűrhetetlen lenni. Így bukkantunk rá a könyvtárra. Ernyős Ferenc: Marschalkó a légióban részletei…
