Doros Gábor: A magyar fajjavítás új útjai

I m r é d y: „Fontos a nemzettest biológiai szem­pontok szerinti ápolása, nemcsak a népbetegségek elleni küzdelem, hanem tudatos egészségügyi, fajvé­delmi irányítás és vezetés is, szóalt mindaz, ami alatt biológiai szempontokkal is alátámasztott családvé­delmi és népvédelmi politikát értünk.” 

A nemzetek gigantikus összecsapásában a győzelmet nem egyedül a fegyver, a haditechnika és a gazdasági felkészültség, hanem sokkal in­kább az öntudatos emberanyag és a kollektív szellem biztosítja. A nagy világégés eseményeiből le kell vonni a tanulságot: a német és az olasz nép a szellemi, erkölcsi és szociális felemelke­dés új eszközeivel fajtájuk sziklaszilárd egységét kovácsolták össze és most feltartóztathatatlan győzteskéntnyomulnak előre a szellemi, erkölcsi és szociális fejlődés területén. Ez a tanulság köteles­ségünkké teszi, hogy a mai diadalmas korszellem vívmányait mi is átvegyük és mindazt, ami sajá­tos magyar életviszonyaink között, magyar szel­lemben megvalósítható, nemzetünk megerősítése céljából mielőbb gyümölcsöztessük.

A német és az olasz népi államszervezetben érvényesülő szellem terméke a fajerősítés és faj­javítás, amelynek biológiai szempontjai az új vi­lág legfontosabb alappilléreinek biztosítását cé­lozzák. A materializmus uralmát, amely a hasz­not, az aranyat tette bálvánnyá, felváltja az emberi élet értékének felismerése, megbecsülése és védelme. Bebizonyosodik, hogy örvény felé vezet az a közszellem, amely az embert kihasználva, csak annyira értékeli, amennyit izmainak durva megfeszülésével, vagy agysejtjeinek finom rezgésével a nagy bálványnak szolgálni tud. Nem a haszon, nem az arany az igazi érték, hanem az emberi élet, amely nemzedékek végtelen láncola­tán keresztül szolgáltatja a nemzeti közösségnek a honvédelem és az értéktermelés munkáját. Ne­künk, is fel kell ismernünk azt az igazságot, amit az új világ hirdet, hogy a faj és nemzet értéke és sorsa kizárólag a faj biológiai erejétől, s az emberéletek számától és minőségétől függ. Ennek az igazságnak a gyakorlatban való érvényesítés az új magyar nacionalizmusnak egyik alapvető feladata.

A megszületettek biológiai védelme a köz­egészségügy hatáskörébe tartozik. A közegészség­ügyet azonban népegészségüggyé kell fejleszteni és az új népi szellem követelménye szerint irá­nyítani, hogy a különböző néprétegekben egyenlő egészségi ellátás érvényesüljön. A régi világban az egészség megvédése és a gyógykezelés lehetősé­gének megszerzése tekintetében ugyanolyan egyen­lőtlenség mutatkozott, mint az anyagi javakban. Ennek megfelelően minél erősebb társadalmi és anyagi adottságok felett rendelkezett valamely népréteg, annál kielégítőbb volt az egészségügyi helyzete, – és minél gyengébb szociális helyzet­ben élt valamelyik, annál súlyosabban pusztítot­tak sorai között a különféle népbetegségek. A népegészségügy megteremtésének abból az alap­elvből kell kiindulnia, hogy az egészség védelme és a szükséges gyógykezelés elnyerése a munkaál­lamban minden dolgozó embernek egyenlő joga.

Közigazgatás nélkül nincsen szervezett élet és közrend. A népegészségügyi közigazgatásból azonban ki kell irtani a bürokratizmust és a kö­rülményességet, amely a gyors és eredményes cse­lekvés kerékkötője. Egyszerű és észszerű intézke­dések kellenek a nép szeretetén és megbecsülésén termett helyszíni ismeretekkel. A hatósági orvos ne csak szakértője legyen a közigazgatásnak, ha­nem bizonyos határok között önálló végrehajtói jogkörrel rendelkező aktív szerve.

Az egészségvédelem kiépítésénél mélyebben kell szántani és az egész magyar emberanyag tervszerű egészségügyi felmérése céljából olasz mintára a biológiai anyakönyvvezetés országos rendszerét kell bevezetni. Az a szólam, amely sze­rint az egészségvédelem az egyén sorsát a születé­sétől haláláig elkíséri, csak az esetben válhatik valósággá, ha minden egyén születése percében hi­vatalos egészségügyi kartotékot kap, amely min­den jellemző biológiai sajátosságát és főbb egész­ségügyi mozzanatát (családfa, öröklésbiológiai adottságok, fertőző és alkati betegségek, egész­ségvizsgálati eredmények, stb.) egészen élete befe­jezéséig tartalmazza. Semmi sem lehet olyan gyü­mölcsöző a meglévő emberanyag tervszerű bioló­giai gondozásánál, mint az ilyen egészségügyi ka­taszter útmutatása. További célul a betegségmeg­előzés korszerű kifejlesztése terén az egész népes­ség periodikus egészségvizsgálatát kell kitűzni.

A népbetegségek, tuberkulózis, nemi betegsé­gek, csecsemőhalálozás, stb. Leküzdésére is hat­hatósabb eszközöket kell keresni. Mindezeket a fajpusztító bajokat egymagukban tiltó-büntető jellegű törvényekkel és egészségvédelmi szerveze­tekkel legyőzni nem lehet, hanem ezeken felül komoly szociális áldozatokat igénylő népvédelmi intézkedések szükségesek. Különösen a gümő­kórra áll ez, amelyről ismeretes, hogy kifejezetten a szegény népréteg betegsége. Az új idők állam­rendjének az a törekvése, hogy gyökeres eszkö­zökkel szolgálja a szociális fejlődés és kiegyenlítő­dés bekövetkezését, magával hozza a tuberkulózis elleni küzdelem legeredményesebb szociális fegy­verét is. A továbbiakban az egészségvédelem mögött lassanként háttérbe szoruló gyógyító eszközö­ket fokozottan kell a népbetegségek leküzdésénél sorompóba állítani, mivel az idejében való gyó­gyítás mégis a legjobb megelőző eljárás. Végül olcsó kivitelű, célszerű, modern kis nép-kórházak kellenek megfelelői számban, az izolálás és szak­gyógyítás ellátására. Mindezt miből és hogyan teremtse elő az elszegényedett magyarság? – ­kérdezhetik az aggályoskodók. Egyszerűen abból és olyan pénzügyi eszközökkel, ahogy annakide­jén a még ugyancsak szegény szociális Németor­szág és Olaszország előteremtették!

A társadalombiztosítás tekintetében felme­rülő közismert kívánalmak az új népi átalakulás idején ugyancsak gyökeres reformokat tesznek szükségessé. A betegbiztosítás ma nálunk tulaj­donképpen társadalmi rétegenként és hivatáságan­ként van széttagolva, ami szociális igyekezete da­cára is ó-kapitalista gondolkodás terméke és így a népi irányzat alapelveinek alig felel meg. A sokféle biztosítónak (OTI., MABI., MAVBI., DOBI., stb.) bizonyos közös nevezőre hozása és az új szellemnek inkább megfelelő „általános nép­biztosítás”-sá való átszervezése a jövő feladata. Ennek keretében sürgősen meg kell oldani a me­zőgazdasági népréteg biztosítását, ami fajtánk javítása és megerősítése céljából valósággal életbe­vágó követelmény. Az új magyar felfogásnak ki kell küszöbölnie azt a ferde nézetet, hogy az ipari munkásság szociális ellátásának némi elren­dezésével a népvédelmi kötelességeknek eleget tet­tünk. Mi mezőgazdasági állam vagyunk, nekünk elsősorban a fajtánk ősforrását képező földműves ­réteg biológiai megerősítése, szociális biztosítása és gyógyellátása a legfontosabb. Itt és általában az egész egyetemes népbiztosítás területén szakí­tani kellene a kötött (fixfizetéses) orvosi ellátás gyakorlatával, s a bevált német rendszer elveinek szem előtt tartásával a korlátozott szabad orvos­választás megfelelő útjait kellene megkeresni, ame­lyek segítségével az adminisztráció csökkentése, s az orvosi bizalom és tekintély helyreállítása révén eredményesen lehetne a népbiztosítás ügyét szol­gálni. Olyan államban, amely a szociális igazság szolgálatát kívánja államrendszerré tenni, a faj biológiai megerősítéséért dolgozó orvosok nem le­hetnek a nemzet páriái. A népegészségügy ered­ményes fejlesztésének és a magyar fajjavításnak alapfeltétele, hogy jól képzett, a teljesítményéhez képest dotált, kiegyensúlyozott lelkületű és így hivatásán fanatikus szeretettel csüggő orvostár­sadalom álljon a közcélok szolgálatára.

Az új nacionalizmus azonban a faj bioló­giai erejét nemcsak a népegészségügy fegyvereivel, hanem azon túlmenően, a népesedéspolitika min­den modern eszközével. gyarapítja. Távolról sem elegendő a már megszületett, élő emberanyag bio­lógiai gondozásával törődni, hanem a korszerű fajvédelem szempontjainak megfelelően a majdan születendő, eljövendő nemzedékek biológiai sor­sával is felkészülten és szakszerűen kell foglal­kozni. A népesség mennyiségi fokozása és minő­ségi fajjavítása egyformán életbevágó, új feladat, amelynek felkarolására nálunk eddig társadalmi­lag már sok történt (a Családvédelmi Szövetség ak­ciói, stb.), de államilag még, édeskevés: A nép­egészségügy korszerű fejlesztése hathatósan le­csökkentheti a halálozás mérvét és az emberi át­lagos életkort az optimális határig kitolhatja, ­ámde arra soha sem lesz módja, hogy eszközei­vel az új életek termését elősegítse. A születéscsökkentés (egyke) elleni küzdelem és az ember­állomány többtermelésére való törekvés a cselekvő népesedéspolitika új feladata. Az új nacio­nalizmus szellemének egyik jellemző sajátossága, hogy a ma élő egyén önző érdekeinek kiszolgálása helyett a faj jövője szempontjából legfontosabb célok elérésére és biztosítására fordítja a nemzet szellemi és anyagi erejét. Ebből a szemszögből nézve a kérdést, magyar vonalon a népesedéspo­litika tervszerű kiépítésénél sürgősebb és életmen­tőbb kötelesség alig van, aminek teljesítését egy­részről a születések számának vészes csökkenése (az utolsó fél évszázad alatt 45‰-ről 20‰-re), másrészt északi, keleti és déli szomszédaink rend­kívüli bő szaporasága és expanzív faji politikája égetően sürgeti. Morális és szociális fegyverekkel kell felvenni a küzdelmet a magyar biológiai erők megmentéséért. Morális szempontból jellemző, hogy a városi lakosság körében a társadalmilag és anyagilag jobb sorsban lévőknek van kevesebb gyermeke, a falusi néprétegeknél pedig éppen ki­rívó a dél dunántúli kisgazdák egykézése, s a szo­ciális elhagyottságban élő mezőgazdasági cselédek és földmunkások sokgyermeke. Minden szociális igazság a sokgyermekesek felkarolása mellett dönt. A cselekvő népesedéspolitika gyakorlati módsze­rét, a családvédelmet kell ezen a munkaterületen felhasználni, amely hatósági és társadalmi vonat­kozásban a családi élet és az utódok védelmének összes erkölcsi, szociális és biológiai eszközeit fel­öleli.

A hatósági családvédelem új követelményei a következő irányelvekben és főbb szempontokban vázolhatók: I. Szociális családvédelmi intézkedé­sek (közalkalmazottak családi fizetésrendszere, a nem közalkalmazott nőtlenek, gyermektelenek és kevésgyermekűek külön megadóztatása, sok­gyermekesek törvényes támogatása, sokgyermeke­sek törvényes előnyeinek megállapítása, állami juttatások elsőbbségének a sokgyermekesek részére való fenntartása, ipari családi bérrendszer és csa­ládbiztosítás, mezőgazdasági családi bérrendszer és családbiztosítás, családvédelmi földbirtokre­form, családvédelmi lakáspolitika, családvédelmi közüzemi politika, családvédelmi tanügyi poli­tika). II. Születéscsökkenést megelőző intézkedé­sek (az urbanizációs népáramlás feltartóztatása, a sokgyermekes kivándorlottak visszatelepítése, sokgyermekes családok telepítése az egykés vidé­kekre, a fogamzásgátló szerek forgalombabozásá­nak korlátozása, a művi vetélés bűncselekményé­nek hatékony üldözése, prostitúció és szexuális bűncselekmények elleni küzdelem). III. Születés fo­kozásra ösztönző intézkedések (az egykéző köz­ségek terméketlen lakosaitól a hatósági kedvez­mények megvonása, az örökösödési rendszernek az egykézők terhére való megváltoztatása, pré­miumos belső telepítési akció indítása, prémiu­mos házasodási kölcsönök folyósítása).

Nyomatékkal kell rámutatni arra, hogy a szociális családvédelmi intézkedések a többgyer­mekes családok szociális és lelki egyensúlyát hiva­tottak helyreállítani. Az igazság világos követel­ménye, hogy aki gyermekek felnevelésével súlyos anyagi és lelki terhet vállal magára, s katonákat, illetve anyákat ad a magyar jövendőnek, az szo­ciális arány szerint többhöz jusson, mint a nőt­len, gyermektelen házas, vagy az egykéző család. Tudni kell, hogy a szociális kiegyenlítést szolgáló ilyen intézkedések egymagukban semmiképpen sem alkalmasak a szaporodás megjavítására, hanem e célra kifejezetten születésfokozásra serkentő meg­oldások szükségesek. Ismeretes, hogy Német- és Olaszországban a prémiumos házassági, kölcsö­nök rendszerével – megfelelően kialakított köz­szellem mellett – jó eredményeket értek el. En­nél a kérdésnél azonban figyelembe kell venni, hogy az említett prémiumok nyújtása nem jelent­heti azt, hogy a gyermekáldás jutalmazással járó érdem, s olyan cselekedet, amely az államtól és társadalomtól bizonyos juttatások, illetve anyagi követelések igénylésére jogosít. A házasulandók és a többgyermekesek szociális megsegítése a fajvé­delem kötelessége és elmulaszthatatlan feladata. De ettől függetlenül az új nacionalizmus szellemi emelkedettsége megkívánja, hogy a nemzeti sors­közösség tudata és a faji erő fejlesztésének átér­zése mindenkinek erkölcsi kötelességévé tegye a családalapítást és több gyermek felnevelését.

A magyar fajjavítás terén a fentieknél nem kisebb fontosságú új feladat a minőségi népese­déspolitika tervszerű megalapozása. A magyar­ság az ő középállamot alkotó népszámával nagy­államok ütközőjébe van ékelve, miért is sokszo­ros fontossága van a mennyiség mellett a minő­séggel törődnünk, hogy ilymódon számbeli kisebb­ségünk némi kiegyenlítést nyerhessen. Ezért a születések számának fokozása céljából foganato­sítandó összes hatósági és társadalmi intézkedé­seket olyan szelekcióval kell összekötni, amely a fajjavítás megvalósítását szolgálja. A fajjavítás legelső feladata a vészesen növekedő kontrasze­lekciós folyamat leküzdése oda vezet, hogy a biológiailag, szellemileg és szociálisan értéke­sebb néprétegek (középosztály és kisgazdaréteg) a születéskorlátozás következtében összezsugorod­nak, a rosszabb öröklési anyaggal rendelkező, fertőző bántalmakkal szaturált és szociálisan is fejletlenebb néprétegek pedig nagyobb szaporaságukkal túlsúlyra jutnak. Az építő (pozitív) eugenika eszközeinek felhasználásával lehet a he­lyesebb kiválasztódást és a jobb emberanyag ter­melődését elősegíteni. Az új nacionalizmus szem­pontjai szerint a fajjavítás céljából történő terv­szerű szelektálás alkalmazása útján azokat kell az anyagi és erkölcsi megsegítés eszközeivel fel­karolni (munkaalkalomhoz juttatás, jobb fizetés, korai házasodás elősegítése, önállósítás megteremtése, földhöz juttatás, gyermekek nevelésének támogatása, stb.), akik tiszta származásuk, jó öröklési anyaguk, fertőzésmentességük, a magyar röghöz és magyar szellemhez való ragaszkodá­suk miatt társadalmi különböztetés nélkül a ma­gyar faj elitjét alkotják. A biológiai szelekció és a tehetségkutatás felhasználásával legyet a követ­kező generációk nemzetvezető rétegét is kiter­melni. További feladatunk a faj tisztaságának megőrzésére rendkívüli súlyt helyezni, miért is a zsidóság és minden más disszimiláns fajta a ma­gyarsággal való vérkeveredéstől törvényes esz­közökkel elzárandó. A fajbiológia kutató mód­szereivel meg kell állapítani, hogy mely telepü­lések és néprétegek képezik a magyarság legtisz­tább, legősibb és egyben legértékesebb elemeit ­és a fajjavítás szempontjai szerint azok érvénye­sülését és szaporodását kell minden eszközzel elő­segíteni.

Végül az örökléses alapon és családi fertő­zések útján előálló fajromlás csökkentése céljá­ból igénybe kell venni az eugenika kiküszöbölő (negatív) eszközeit is. A súlyos elme- és egyéb örökléses betegek sterilizálását Németországban – mint ismeretes – 1934 óta kötelezően be­vezették, de Olaszország és Spanyolország államszervezői elzárkóztak ennek az eszköznek az alkalmazásától. Számos ellenvetésen és aggályon kívül a sterilizáció tényleges értéke is vitatható még és Darányi Gyula professzor tanítása sze­rint azt valljuk, hogy ebben a kérdésben csak generációk múlva lehet tisztán látni, miért is célszerű lesz, ha a nagy német tömegkísérlet ered­ményeit bevárjuk. Addig is az örökléses és fer­tőző betegségek miatt az utódoknál bekövetkez­hető degenerálódásnak a házassági szelekció be­vezetése (Házassági Tanácsadó és Gondozó Állo­mások létesítése s a házasság előtti orvosi tanács­kérés törvényes kötelezettségének elrendelése) út­ján kell gátat vetni.

Az új nacionalista koreszme szellemében a faj biológiai megerősítését és a fajjavítást az ál­lamrendszer egyik legfontosabb tengelyévé kell tenni. Azoknak a lehetőségeknek kiaknázásával, melyeket a szociális fellendülés bekövetkező kor­szaka nyújt, az évszázadok viharában megtépá­zott magyar nemzetünket biológiailag ellentállóvá és hatalmassá kell tenni, hogy erős, egészsé­ges és szapora fajtájával történelmi életterünket benépesítse és uralja a magyar Kárpátok meden­céjét.