Posted on Hozzászólás most!

Figyelő: Skorzeny Ottó belépett a legendák világába

Megjelent: Út és Cél, 1975. évfolyam
Megjelent: Út és Cél, 1975. évfolyam

Több mint hat éve küzdött a könyörtelen betegség ellen, amely most győzedelmeskedett fölötte. Mikor az elmúlt év áprilisában Párizsba jött az „Ismeretlen háború” c. nagy port felvert könyvének megjelenése alkalmából, alig tudott már járni, harcolt a végsőkig a halál ellen.

A második világháború legleleményesebb, legbátrabb és leglovagiasabb katonái között is az első sorba tartozott. Gyűlölet és félelem nélkül harcolt. Semmi olyat nem vethettek a szemére, amelyért egy katonának pirulnia kell. Ellenfelei maguk is tisztelték és nyugaton nyilvánosan dicsérték.

Közülük elsősorban hivatkozni kell egyik angol vetélytársára, Stirling Dávid ezredesre, a különleges repülő szolgálat parancsnokára, akit Rommel katonái „Kísértet ezredesnek” neveztek el, továbbá Robert E. Laycok generálisra, Lord Louis Mauntbatten, az 1943-47-es kombinált hadműveletek parancsnokának utódjára.

Charles Foley „Különleges különítmény” c. könyvének előszavában írja Laycok generális,hogy Stirling éppúgy mint Skorzeny, emlékeztetnek azokra a sakkjátékosokra, akik nem törődve az ellenfél védelmével, két gyors és váratlan lépéssel kiütik annak királynőjét.

Hosszú ideig beszélgettem Stirlinggel Londonban — mesélte Skorzeny — …Nem értette meg, hogy egyes hadműveletek során nem lőttünk amikor érintkezésbe kerültünk az ellenséggel! Megmagyaráztam neki, hogy logikusan nem lehettünk jelen és ha használtuk volna fegyvereinket, felébresztettük volna a megtévesztett ellenséget. A fegyverhasználat mellőzése meghosszabbította a meglepetés időtartamát és taktikai szempontból értékes pillanatokat nyertünk. Ki kell hangsúlyozni, hogy a Friedenthali Különleges Vadászok különlegesen ki voltak képezve és parancsnokuk mindig első volt az élen.

Telford Taylor amerikai tábornok is elismeri, hogy „Skorzeny Ottó hírneve túlhaladja a második világháború nagy kalandorainak hírnevét.” Miért? „Mert — írja Taylor generális ugyancsak Foley könyvének előszavában — a lélektani tényezőket a végsőkig kitanulmányozták és kihasználták… Ezért igazságos annak kijelentése, hogy Skorzeny ezredes vállalkozásai valóban egyedülállóak voltak.

Az uralkodója által elárult és a Gran Sasso-ban fogvatartott Duce kiszabadítása, a budapesti Királyi Vár csodálatos parádés elfoglalása, a „Pisztráng” különítmény vállalkozása a Dunán, Wimmel hadnagyé, aki felrobbantotta a nagy Nimeg hidat, elvágva ezzel Montgomery erőit és meghiúsítva a Market Garden operációt, Walter Girg hihetetlen merészséggel végrehajtott vállalkozása a szovjet arcvonalak mögött, végül a Griffon operáció, amely pánikot keltett Eisenhower szövetségeseinek vezérkara körében, mind-mind legendás akciókká válnak ezentúl. A világ minden hadseregének vezérkara tanulmányozta azokat. A vélemény egyhangú: a sikerek a parancsnoknak tulajdoníthatók.

Peter Jung generális, a Sandhorst-i Királyi Akadémia hadtörténelmi tanára írta 1972-ben Whiting könyvének előszavában: „Skorzeny Ottó energikus, intelligens és fantáziadús parancsnok volt és ha a szerencse rámosolygott, azért történt mert igazi vezető egyéniség volt, eredetiséggel, dinamizmussal és a különleges erők nagy főnökeinek nélkülözhetetlen pillantásaival megáldva. Kitartó, körültekintő, makacs, bőven megérdemelte volna a generálisi rangot, amelyet nem adtak meg neki kicsinyességből.

Igaz, Skorzeny nem volt hivatásos tiszt, de mérnök volt. A nehézségek, amelyeket le kellett győznie, amikor megszervezte egységeit, fegyvereket és anyagot szerezni, meggyőzni bizonyos generálisokat, sokszor bénítóbbak voltak, mint az ellenfél akciója. Tehát a „Különleges feladatokra fenntartott” Friedenthali Különítmény parancsnoka a rendelkezéseket közvetlenül Jodl vezérkari főnöktől, gyakran magától Hitler Adolftól kapta. Hitler személyesen bízta meg Mussolini felkutatásával és kiszabadításával.

Mussolini kiszabadítása után a Birodalom minden vezető személyiségével személyi kapcsolatba került. Skorzenyvel az Apokalipszis egy tanúja tűnt el. Bécsi születésű. Ausztriát — Österreich — németnek tekintette. De mindenek előtt és mindenek fölött európai volt. Legnagyobb sajnálatára Európát nem csinálták meg 1939-ben a Versaillesi Békeszerződés szükségszerű revíziójaként, vagy 1940-ben a Montoire-i találkozás után Pétain marshall és a Führer között. „A csúcstalálkozó a történelem egyik legmeghatóbb megnyilvánulása… Nem volt nagyon késő — mondotta —, hogy Németország erőt vegyen a győzelmén, és Franciaország a vereségén. Minden lehetséges volt még. Mindent elmulasztottak…”

Skorzeny nagyon sokszor hangoztatta: „Ha Hitler 1941-ben nem támadott volna Keleten, Európa, Afrika, Ázsia ma teljes egészükben bolsevizálva lettek volna.” Mégis azt állítják, hogy Sztálin nagy „békebarát” volt s „meg volt lepve” és hogy a szovjetek elleni támadás esztelenség volt.

A Roosevelt által a német népre rákényszerített „feltétel nélküli megadás” ügyéről Skorzeny úgy nyilatkozott, hogy „nagy őrültség” volt. Teljességgel osztotta a neves angol hadtörténész Sir Basil Liddel Hart véleményét: „Ezt a felesleges háborút feleslegesen meghosszabbították Az elért béke végül is egyedül Sztálin érdekeit szolgálta.” Olyan igazságok ezek, amelyek napról-napra fokozódó erővel válnak nyilvánvalóvá, de amelyekből nem merik a politikai és erkölcsi konzekvenciákat levonni.

Miután a végsőkig szolgálta a Nyugatot a fegyveren lévő jelszó alatt: „Becsületem a hűség!”. Skorzeny Ottó is belépett a legendák világába.

 

— A francia RIVAROL megemlékezése nyomán. —

(Visited 72 times, 1 visits today)
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .