Egy berlini magyar olvasónk, a német nemzeti szocializmus kiváló fiatal ismerője írja nekünk ezeket a sorokat, a hitlerista nevelés egyik olyan műhelyéről, ahova külföldi publicista még nem igen jutott be:
Mikor Hitlerek Németországban a hatalmat átvették, a győzelem mámora sem feledtette el velük, hogy mekkora tömegekkel állnak szemben, amelyeket más ideológiák, más tanok neveltek. Éppen a munkások, az igen magas képzettségű szociáldemokrata és kommunista munkások helyezkedtek várakozó álláspontra. Látni akarták, hogy a párt mit valósít meg a szépen hangzó programból. A horogkeresztes párt tudta, hogy kit milyen kategóriába kell sorolnia. Tévedés azt hinni, például, hogy a hivatalnoki kar 100 százalékban nemzeti szocialistává vált volna a hatalom átvételekor. Hitler tisztán látta a helyzetet, minden megtorló intézkedést eleve kiküszöbölt és felszólította a hivatalnoki kart, hogy vegyen részt a nemzet óriási feladatainak megoldásában, nem mint nemzeti szocialista, hanem mint „becsületes német”. Hitler e magatartásának hatását a legutóbbi hónapokban mérhettük le pontosan. A német nép ma kivétel nélkül követi a nemzeti szocialista mozgalom vezérét, mert úgy érzi, hogy szavát és ígéretét eddig betartotta vele szemben.
Az uralomra jutott mozgalom folytonosságát elsősorban a német ifjúság garantálja. A mai kormányzatban minden vonalon a nemzeti szocialista program érvényesül, de ma sem követelik, hogy mindenki nemzeti szocialista legyen. Megelégszenek, ha német állampolgárhoz méltó becsületességgel elvégzik kötelességüket. Igaz azonban, hogy jaj annak, aki a nemzeti, népi és állami érdekek ellen vét. Ha olvassuk a német lapokat, sokszor láthatjuk, hogy X. Y. néptársat kivégezték, mert gyilkolt, mert hazáruló volt, mert, mint rabló megtámadta az autótulajdonost, stb. Aki a nép érdekeit szabotálja, annak nincs helye a népközösségben!
A nyugati demokráciák sajtója élénk figyelemmel kíséri ennek az erős kormányzatnak kétségtelenül nagy sikerét és szívből gyűlöli a német nemzeti szocialistákat, mert látja, hogy a német nép és az állam tényleg megerősödött a nemzeti szocialista mozgalom által. Más lehetőséget nem is látnak már, csak azt, hogy egyszer „Hitler majd csak meg fog halni” és akkor bekövetkezik a nagy összeomlás. Ugyanezt jósolgatják különben a fasiszta mozgalommal kapcsolatban is.
Kevesen látják, hogy az a politikai mozgalom, mely forradalmasította ezt a hatalmas népet, amely a legyőzött és a versaillesi béklyókban sínylődő Németországból Európa egyik leghatalmasabb és legnagyobb államát építette fel, nemcsak a mai nappal, hanem a holnappal is törődik. A mozgalom célkitűzései évtizedekről beszélnek. De a mi kedves demokratáink, akik csak a napi eseményeknek élnek, lépten-nyomon elfelejtik ezt. Eddig úgy tudtuk, minden forradalom akkor kezd veszíteni erejéből, amikor átveszi a hatalmat. A legtöbb történetbölcselő és társadalomtudós is azt állapítja meg, hogy minden forradalom elernyed, ha elérte célját, mert látható, külső ellenségei eltűnnek, látszólag behódolnak az új irányzatnak, de a valóságban sohasem szűnnek meg áskálódni ellene. Ennek a titkos aknamunkának egyik igen jól bevált eszköze a rágalmazás, a suttogó propaganda. Nincsen olyan személy, tárgy vagy intézkedés, amelyet meg ne támadnának s a legtöbbször nem is eredménytelenül. A modern fasiszta és nemzeti szocialista forradalmak megcáfolták ezt a teóriát. Ezért nem szabad őket az eddigi pusztító, többnyire öncélú forradalmakhoz hasonlítani. A fasiszta és a horogkeresztes mozgalom ismerte ezeket a jelenségeket és alaposan felkészült ellenük. Kiadta a jelszót: a nemzeti szocialista mozgalom nem hal meg jelenlegi vezetőivel!
A mozgalom idejében gondoskodott arról, hogy a vezetők ki ne haljanak. Ebből a célból alapított a párt eddig nyolc úgynevezett Hitler-iskolát. A legmodernebb elvek szerint készült új épületekben helyezték el ezeket az iskolákat. Számukat negyvenre fogják felemelni, a nemet állam mind a negyven tartományának lesz egy-egy ilyen iskolája. Az öt elemi osztályt elvégzett tanulók kerülnek ebbe az intézménybe, A Hitler-iskola nyolc évfolyamból áll. Tantárgyai megegyeznek a rendes középiskolák tantárgyaival, de nagy gondot fordítanak a világnézeti és testi nevelésre. Mintegy kadétiskolái ezek a mozgalomnak és legfőbb feladatuk biztosítani annak folytonosságát. A tanuló a nyolcadik osztályt érettségivel fejezi be és ezután rögtön bevonul „a birodalmi munkaszolgálat” barna hadseregébe, amely eddig minden évben ötszázezer és ezentúl még több német hadköteles és egészséges ifjút képez ki. A munkaszolgálat után a kétéves katonai szolgálat következik. Ennek elteltével az ifjút valamilyen szaktudással látják el. Lehet jogász, orvos, cipész, mérnök stb.
Innen, ha a minősítése kiváló és a politikai pályát választja, beléphet az úgynevezett „rendi vár”-akba. (Németül: Ordensburg.) Ilyen Ordensburg ma három van: a pomerániai „Krössinsee”, a rajnamelletti, eiffelvidéki „Vogelsang” és a bajorországi „Sonthofen”. A negyediket a közeljövőben fogják berendezni a keletporoszországi Marienburgban, a német lovagrend gyönyörű várában. Minden ilyen várban egy-egy esztendeig tartózkodik a jövendő politikai vezető. A sorrend rend ez: Krössinsee, Vogelsang, Sonthofen és Marienburg. Vagyis a kiképzés teljes négy esztendeig tart. Ezek az iskolák a párt politikai egyetemei. Tanulóikat az egész birodalomból toborozzák. Minden évfolyam ezer növendékből áll. A növendékeket a legkiválóbb fiatalok közül válogatják és kiváló eredménnyel kell elvégezniök az iskolákat. A nem odavalókat évfolyamonként kiselejtezik, úgy, hogy az utolsó, a marienburgi évfolyamból a párt elsőrangú képzettségű, valamilyen szakmához is értő, katonaviselt, harmincéves fiatalembereket kap és ezeket politikai vezetőknek helyezik el a párt szervezeteiben. Ennek az évenként kikerülő ezer kiképzett, politikai vezetőnek a kötelessége megvalósítani a nemzeti szocialista mozgalom folytonosságát, ezek a jövendő politikai vezetők a nemzeti szocialista világnézet képviselői, a német nép politikai nevelői.
A politikai vezetők nevelésének az ügye nem tartozik a német birodalmi kultuszminisztérium hatáskörébe. Hiszen a politikai vezető, említettük már, nem az állami közigazgatásban kap szerepet, hanem a párt szervezetein belül, vagyis az élelmezési rend (mezőgazdaság), a munkafront, a népjóléti intézmény, stb. különféle alakulataiban. Itt állandó összeköttetésben van a nép milliós tömegeivel. Az egyes szakmákra kiképzett politikai vezetőket beosztják az illető szakmák birodalmi szervezeteinek tagozataiba, hogy az ezekbe tömörült kézműveseket, munkásokat, alkalmazottakat nemzeti szocialista elvek szerint neveljék.
Milyen az iskola belső berendezése és szervezete? Nézzük meg az első tanfolyamot, vagyis a krössinsee-i iskolát. Krössinsee Hátsó-Pomerániában, az Odera keleti partján, Stargard pomerániai városka közelében, egy dombon, fenyőerdők és tavak között fekszik. A legközelebbi város a tízezer lakosú Falkenburg. Az iskola egyelőre hatszáz növendéket fogad be. A „vár” területe óriási és a párt SA alakulatai őrzik, látogatókat csak külön engedéllyel bocsátanak be. Még az újságírók közül is kitüntetésnek veheti, aki ide be tud jutni.
A várparancsnokságot egy nagy épületben helyezték el. Az itt lévő segédhivatalban kell jelentkeznie minden látogatónak. A Berlinből vagy máshonnan érkező vendégeket előbb be kell jelenteni telefonon, csak ebben az esetben fogadják. A domb tetején négy hatalmas, négyszögletes, középkori vártorony emelkedik, mindegyiknek más a rendeltetése. Az egyikben rádiószolgálatot tartanak, a másikban kilátót rendeztek be, a harmadikban légköri megfigyeléseket végeznek, stb. A díszcsarnok körül állanak az iskolatermek, az étkezde, a konyha, a kantin, a gazdasági hivatal épületei. Mind vörös téglából készült földszintes épület, nádtetővel. A belső berendezést pompás vörös téglalemezek fedik s a bükkfagerendákon, a falakon, a nehéz germánstílusú asztalokon, padokon és székeken különféle rajzok és jelek láthatók. Minden teremben, helyiségben és hivatalban ott van a hangszórós rádió s ennek segítségével a parancsnokság minden helyiséget egyszerre elér, egy központból szét tudja osztani az értesítéseket, a parancsokat, egyszerre tud belenyúlni az óriási épülethalmaz minden zugába. Az éttermek egyszerűek, tiszták, szépek. Leginkább a tiszti étkezdékhez hasonlítanak. A konyhában a legmodernebb felszerelés, villannyal fűtött üstök, amelyekben hétszáz és ezer személy számára főzhetnek, villany sütőrostok, lemezek, pecsenyesütők, mosdóüstök, légszárítók, edény- és evőeszköztartó szekrények, hűtőberendezések tartalékeleség számára, kenyér-, hús-, szalonna- és kolbászvágó gépek. Csak a nagy ipari kiállításokon láthatunk ilyen tökéletes és modern berendezést.
A díszterem előtt egy óriási tér nyílik, melyre lépcsőkön juthatunk fel. A tér keleti végén egy germán stílusú, nádfedeles oszlopos csarnok s ennek közepén a kőbefaragott német birodalmi sas áll gránittalapzaton. Előtte zöld babérkoszorú, és tizenhat oszlop, kovácsolt vasból készült fáklyatartóval. A nemzeti szocialista ünnepek alkalmával tizenhat fáklya ég itt mindig, az 1923 november 9-én Münchenben elesett nemzeti szocialista harcosok tiszteletére. Kelet felé gyönyörű erdőkre, tavakra és dombokra nyílik kilátás. A tér két oldalán ugyancsak földszintes, de arányaikban hatalmas épületek terpeszkednek, az egyik a szellemi, a másik a testi kultúra csarnoka. Berendezésük szinte spártaiasan egyszerű, de minden tekintetben megfelel a technika legújabb vívmányainak. A széles ajtók, ablakok előtt a világosságot semmi sem akadályozza, nyáron a jó, illatos erdei levegő, télen napsütés áramlik be rajtuk. A mintegy ezer embert befogadó szellemi csarnokban előadásokat tartanak. Alatta van az iskola óriási könyvtára, ebben a legkülönfélébb tudományos műveket, sőt a marxista és a nemzeti szocialista-ellenes műveket is meg lehet kapni. A cél az, hogy a politikai vezetők pontosan ismerjék a világnézetek közötti különbségeket. A könyvtár egy részében folyóiratok találhatók, sok magyarnyelvű újság és magyar vonatkozású könyv is van itt. A tornacsarnok felszerelésében minden sporteszköz megtalálható, a jéghokitól, a tenisztől a boxolásig. A nemzeti szocialista vezetőnek minden sportágat ismernie kell. Most építenek egy csarnokot huszonnégy repülőgép számára, hogy a növendékeket a repülésben is kiképezhessék. Az istállóépületekben százhatvan hátasló áll a növendékek rendelkezésére. A Krössinsee partján hatalmas uszodát építenek és kikötőt negyven vitorlás-bárka számára. A fedett uszoda berendezése minden igényt kielégít.
Nézzük meg a lakóházakat is. Ezek a testnevelés csarnokától északra fekszenek. A növendékek századokra vannak felosztva, minden század körülbelül százhúsz növendékből áll, minden földszintes épület egy bajtársság (Kameradschaft), vagyis negyven ember számára épült. Minden növendéknek szép tiszta ágya és szekrénye van a kétszemélyes szobákban. Minden tartományból vannak itt fiatalemberek s így alkalma van például a stejernek a hamburgival, a tirolinak a keletporosszal, a rajnavidékinek a szudétavidékivel érintkezni. Megtanulják egymás nyelvjárását, szokásait, barátokká, sőt bajtársakká válnak. A növendékek reggel félötkor kelnek. A reggeli előtt összegyűlnek a nagy téren s itt hazafias dalokat énekelve felvonják a tér közepén álló árbocra a horogkeresztes zászlót. A reggeli után sportolás és testi munka következik, majd az előadások hallgatása. Állandóan foglalkoztatják őket, úgy, hogy este holtfáradtan dűlnek ágyba. A tanerők kiválasztására igen nagy gondot fordítanak. Előadást csak elsőrendű egyetemi tanárok tarthatnak, a tantárgyak között igen fontos szerepe van a közgazdaságnak, a politikának, a földrajznak, a történelemnek, a népesedés-politikának, a fajismeretnek és a világszemlélet tanításának. Elképzelhetjük, hogy egy ilyen szigorú, négyéves iskoláztatás és az előzetes Hitler-iskola, a katonai és a munkaszolgálat után, milyen kitűnő politikai vezetők kerülnek a nemzeti szocialista mozgalomba. Újabban azzal a tervvel foglalkoznak már, hogy a növendékek számát felemelik, mert az új területek bekapcsolásával a régi létszám nem elegendő.
A fasizmus és a nemzeti szocializmus tehát, miután átvette a hatalmat és átformálta a népet, nem sokat törődik a demokraták jóslataival és a kivénült politikai rendszerek képviselőinek alaptalan aggodalmaival. De igenis sokat törődik azzal, hogy a mozgalom ne gyengüljön, ne veszítsen erejéből, hanem évről-évre izmosodjék. Ezért nem fél sem a fasizmus, sem a nemzeti szocializmus a jövőtől. Az ifjúság mindkét államban ezé a két mozgalomé, nevelése már az óvodában elkezdődik és állandóan a mozgalom irányítása alatt marad. Ez az ifjúság 20—30 éven belül teljesen megváltoztatja majd a két nemzet arculatát. Az olasz és a német a világ két leghatalmasabb, legdinamikusabb nemzetévé válik ugyanakkor, midőn a nyugati demokráciák a régi tanokhoz való ragaszkodás folytán velük szemben még erélytelenebbek, még tehetetlenebbek lesznek.
Stargard (Hátsó-Pomeránia), április hó.
