Dr. Trikál József: Érdemes-e élni?

Leírás

„Székfoglaló értekezés.

Felolvasta a szerző a Nógrádvármegyei Madách Társaság 1934.évi május hó 6-án  tiszteletére tartott díszgyűlésén.

Különlenyomat
a „Nógrádi Hírlap” 1934. évi 19.-ik számából.

I.

»Az ember tragédiája« napjainkban új fénnyel, új erővel és új éllel hat.

Sőt, ma jobban érezzük misztikus erejét; jobban értékeljük sorsfeltáró látomásait, mint születése idejében.

A költő látó.

A költő látomásaiban megelőzi korát.

A költő szeme előtt a jövő jelen. A jövő küzdelme a jelen küzdelme; a jövő csapása a jelen csapása; a jövő győzelme a jelen győzelme. A költő látó és lelkében álomképek teljesülnek valósággá. Szenvedések komorulnak tragédiákká.

A költő maga legelevenebben éli át látomásait. Legélesebben szenvedi át érzelmeit. Minden öröm és minden szenvedés, minden győzelem és minden bukás elsősorban a költőé.

Az ember tragédiája Madách lelkében élmények, látomások és jövendölések.

Az ember tragédiája az olvasó lelkében már több mint költemény; több mint tanulság és meglepő filozófia. Jövőbe világító fénysugár!

Madách sírjába vitte nagy élményeit. De ránk hagyta azok megdöbbentő rejtélyeit.

Az átélő már halott, de műve a szellemi erők rendszerében eleven és az erők sorsát éli tovább. Ezek az erők ma sorsdöntők; életet alakítók.

Ne csodálkozzunk ezen!

Hiszen korunk és Madách kora rokonok.

Madách is történelmi időket élt át; mi is.

Madách is aggodalmakkal volt tele; mi is.

Madách is tragikus lélek; mi is.

Amit ő látott, szinte maradék nélkül kiteljesedett.

Amit mi látunk az idők szomorú ködéből, lassan dobban elénk.

Az ő problémái elsimultak.

A mi problémáink véresen elevenek.

Átélte az egész emberiség szenvedését és kérdezte: érdemes-e élni?

Mi szenvedjük a ma életét és kérdjük: érdemes-e élnünk?

Tragikus korban tragikus az életünk.

Az ember örök panasza: Miért szenvedünk? Érdemes-e élni?

Nem szenved az ásvány, a növény és az állat. Ha talán éreznek is, nem szenvednek. A szenvedés szellemi gyötrődés és kínlódás. Azok nem szellemek, szellemi módra nem is szenvedhetnek.”