Martinovich Sándor S. J.: Egyház és demokrácia

200 Ft

Szerző: Martinovich Sándor S. J.
Cím: Egyház és demokrácia
Sorozatcím: Vallásosság és műveltség – 3. füzet
Kiadás éve: 1918.
Kiadás helye: Pécs
Oldalszám: 24
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • ePub

Tartalom:

I. Jelszavak — ferde nézetek.
II. Evangélium és demokrácia.
III. A vértanúk pirosló vére.
IV. Szabadság.
V. Egyenlőség — testvériség.
VI. Demokratikus hierarchia.
VII. Kultúra vagy kereszténység?

Leírás

“Korunk szellemi mozgalmai leginkább az egyéni szabadság és függetlenség kibővítésében érték el a hullámhegyet, abban a félreismerhetetlen törekvésben, hogy levegyék az egyént a tömeg össz-mérlegéről és különálló fajsúlyt, szociális értéket adjanak neki. A múlt század eleje óta bizonyos jelszavak diadalmas bevonulást kezdtek tartani az európai ember eszmevilágába. Társadalmi evolúció, demokrácia, szocializmus, feminizmus, általános titkos szavazat! — ezek a varázsszavak a legutolsó francia forradalom óta oly kihívó merészséggel léptek föl a szociális küzdelmek porondján, hogy még azoktól is parancsoló tiszteletet csikartak ki, akik különben elvben és gyakorlatban visszautasították létjogosultságukat.

Azóta e jelszavak legtöbbje sok államban részben vagy egészben testet öltött már. A kiváltságok korszaka lejárt. Eltűnt az az idő, mikor a felső tízezrek büszkén mondhatták: mi vagyunk a nemzet; amikor XIV. Lajos francia király fennhéjázva hirdette: „L’ état c’ est moi” — az állam én vagyok. Most az a hatalom, amely hajdan egy ember kezében volt összehalmozódva, a jelszavak nyomában szétmorzsolódott, hogy gazdagítsa a társadalom összes tagjait. És ha az álmok mind valóra válnak, a király bíborpalástja darabokra szakad: minden szavazó polgár viselni fog belőle egy foszlányt. Az uralkodó jogara széttörik és a munkás kérges kezében is lesz belőle egy szilánk. A XX. század proletárja arra törekszik, hogy bizonyos értelemben egy darab monarka legyen, aki szavazati jogánál fogva mintegy a zsebében viseli a népek jólétét. Valóban a szociális vajúdások idejét éljük és az új korszak a demokrácia jegyében indul meg.

Éppen ezért áll a közérdeklődés gyújtópontjában a szociális probléma. A politika kötelességből foglalkozik vele, a bölcselet érdekességből. A jogtudomány benne látja a jövő kódexét. A nemzetgazdászat neki alkotja az új ökonómia alapelveit. De kérdem: vajon ugyanakkor a kereszténység őre, az Egyház, tétlenül állhat-e? Mondhatja-e a nemzetek kétezer éves nevelője: semmi közöm hozzá? Sajnos, akadtak a mi táborunkban is, akik a templom falai által szeretnék körülhatároltatni az Egyház tevékenységi szféráját. Voltak és vannak, akik abban a téves hitben ringatják magukat, hogy az Egyház teljesítette világreformáló missióját, ha a népek szívébe véste a tízparancsolat tiszteletét. Ha ez így volna, hamarjában nem tudom, mivel kellene torkára forrasztani a szót Doué, a hírhedt francia munkásvezérnek, aki egyik brosúrájában így elmélkedik: „Egyház? Mi az Egyház? Egy közbiztonsági intézmény a tőkepénzesek javára. Papság? Mi a papság? Egy reverendába öltözött rendőrcsapat, amely a hetedik paranccsal a kezében, mint valami kivont szuronnyal, őrt áll a gazdagok Wertheim-szekrényei előtt, készen bármely pillanatban lecsapni az anathéma pallosával mindazokra, akik a tulajdonjog elévült legendája ellen emelik szavukat.””

(Visited 59 times, 1 visits today)