Felpétzi Győry Jenő: A soproni zsidókapu

900 Ft

Szerző: Felpétzi Győry Jenő
Cím: A soproni zsidókapu
Alcím: Történelmi regény
Kiadás éve: 1941.
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 232
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • ePub

Tartalom:

ELSŐ RÉSZ. 
Sopron, én, és a világ száműzöttei.
I. Egy beszegezett városkapu.
II. A zsidóház.
III. A rejtett kút titka.
IV. A menekülés.
V. A vérfolt.
VI. Egy tele kád zsidógyerek.
VII. A királyválasztás.
VIII. Bandi úr…
IX. Bandi úr elmeséli a soproni zsidók múltját.

MÁSODIK RÉSZ.
Az „örök mérkőzés”, mely lényegében mindig ugyanaz, csak formáiban változik.
I. Hündl Manusch titokzatos útja.
II. A szorongatott adósok.
III. A zsidók fizetnek… csakhogy nem pénzzel.
IV. Puska durran az erdőben.
V. Beszélgetés az „Egyetértés”-ben.
VI. Éjjeli nyomozás.
VII. Pregler bácsi elbujdosik.
VIII. Hammer József a város halottja.
IX. Az ősi módszer sorompóba lép.
X. Meglepetések.
XI. Pregler bácsi álmodik.
XII. A tetemrehívás.
XIII. Komor időben is nyílnak virágok.
XIV. Titkos tanácskozás.
XV. Egy sikertelen megtorlási kísérlet.
XVI. Az Anger-réten.
XVII. Üldözések.
XVIII. Ismét az „Egyetértésben”.
XIX. A szegény király.
XX. Este a tanácsnokéknál.
XXI. Az ispotályban.
XXII. Zsidók a résen.
XXIII. Elfogott martalócok.
XXIV. Salamon.
XXV. Gunda.
XVI. Az első ítélet.
XVII. A szeg kibújik a zsákból.
XXVIII. Elintézések.
XXIX. Az ítélet végrehajtása.
XXX. MOHÁCS.
XXXI. Menekül az arany.
XXXII. A „Zsidókapu” és a zsidók kiűzetése Sopronból.
XXXIII. Befejezés.

Leírás

„Bizonyságul, hogy nem „merően költött” dolgokat írok, csattanjon a regényvég muta­tóba mindjárt a legelején. A történet aztán ráér szövődni.

A beszegezett városkapu, amelyről a regényben szó lesz, tiszteletreméltó szülővá­rosom: S o p r o n, a „civitas fidelissima” régi várfalában sötétlett.

A magyar halál esztendejében, „Mo­hács” idején, 1526-ban, Sopron város ható­sága és polgársága közös egyetértéssel ezen a kapun kergették ki a városból a zsidókat.

Kikergették őket, hogy gyökeresen ve­gyék elejét a rontásnak, annak az erkölcsi ragálynak, mellyel a kiűzöttek a lakosság lelkét és a város békéjét-boldogulását ve­szélyeztették.

Eltávozásuk után nyomban beszegezték a várfalnak ezt a történelmi nevezetességű kijáratát, amivel azt jelképezték, hogy ezek­nek a kellemetlen idegeneknek a városba soha többé ne legyen visszatérésük.

Évszázadokon keresztül meredezett ez a beszegezett városkapu kinyitatlanul, söté­ten, fenyegetően, a polgárság folytonos tiltakozásaként a zsidók visszaszivárgási kí­sérletei ellen.

Én még láttam ezt a becsukott kaput gyermekkoromban. Tudok arról is, hogy a zsidók mindent elkövettek e rájuk nézve szégyenletes emlék megsemmisítésére.

A Szent Mihályról címzett parochiális templom lábánál, apró, egymással összenőtt parasztházak csomójába lejtősödött bele egy érdekes utca, mely még a XX. század kezde­tén változatlan ősiségében állott fenn.

Elég hosszú kanyargós, helyenkint si­kátorszerűen szűk zsákutca volt ez. „Pon­cikterek” — soproni babtenyésztő gazdapol­gárok, mint ma mondanánk „kisgazdák” ­többnyire fuvarosok laktak benne.

Úgy hívták, hogy: „Wieden.”

Nevét onnan kapta, hogy a templom­dombról esős időben ide lezúduló víztömeg ellen a lakosság úgy védekezett, és a szekér­közlekedés lehetőségét úgy biztosította, hogy az úttesten véges—végig nyírfavesszőkből és rőzsékből kötött gúzsokat rakott egymás mellé. A szekerek ezeken a gúzsokon közle­kedtek, így játszva ki a kerékfogó, agyagos, ­tapadós sarat.

Az ilyen gúzsos padozatnak német ne­ve: „Wiedeboden.” Ennek rövidítése: „Wie­den.”

Az egymás hegyire-hátára épített há­zikók kettős sora lefutott egészen a Kőmí­vesrétig — Maurerwiese — mely a város alatt, a Fertő felé terült el. Az utca utolsó házai közvetlenül a „külső” várfalra támasz­kodtak.

Itt sötétlett az a bizonyos városkapu, melynek neve: „Judentor.” A soproni zsidó­kapu.”

(Visited 532 times, 1 visits today)