Leírás
„Mikor ma is még forgalomban levő apologetikáink íródtak, akkor a felvilágosodás népszerűsödése, a természettudomány és technika gyors fellendülése folytán a katolikus dogma egy időre defenzívvé szorult. Azóta azonban a természettudományos elméletek nagy divatja lejárt, a ma embere már újra inkább szaktudományt lát a természet kutatásában, mint világszemléletet vagy éppen valláspótlékot. Más utakon más bölcselők és vezető szaktudósok a philosophia perennis felé tartanak. A háborúban pedig saját bőrén tapasztalta az új nemzedék, hogy a technika nemcsak építeni tud, hanem démoni rombolásra is képes. Kicsit kiábrándultunk a technikai kultúra mindenhatóságába és boldogító erejébe vetett hitünkből.
Akármilyen nagyot esett is az iskola színvonala a háborús kiesés folytán, és ha a diák nem ismerheti még a tudomány járását, azt érzi, hogy a régi apologetika nagy nehézségein és problémáin már túl vagyunk. Azt nem tudja talán a diák, hogy már a századfordulón, 1901-ben is a természettudomány kétszázhatvan vezető szelleme közül 92 % hívő volt és csak 2 % istentagadó. (Dennert: Die Religion der Naturforscher.) De érzi, hogy a katolikus igazság ma már offenzívába lendült. Sőt talán nem is támad, csak egyszerűen van, mint a levegő, a napfény, az igazság. A dogma kikerült a természettudományos elméletekkel és többé-kevésbé biztos adatokkal való ellenérvelések zsákutcájából. A korszerű apologetika pozitív. Tankönyveink viszont még mindig a negatív korszak terheltségeit hordozzák magukon.
Már az is zavarba ejti a fiatal lelket, ha hittankönyve véd valamit. A fiatalság a támadás, a lendület, az élet. Öntudatot a gazdagság, az érték, az életerő s a győzelem ad. A jó hitvédelem saját gazdagságunk számbavétele, igazságaink értékének és életerejének megmutatása. Ez adja a szellemi fölény érzését, ez indít erőteljes és szép életre. A korszerű apologetika: az igazság és élet könyve. A szaktudományok nehézségeit intézze el a szaktudomány, majd halad a tudomány és sok nehézség megszűnik. Elég, ha tudom, melyek a krisztusi tanítás biztos igazságai, és az azokból folyó biztos következtetések. Részletekben, olyan területeken, ahol a tudomány még kutat és csak nagyszerű elméleteket gyárt, csak az egyoldalú propaganda jöhet hitigazságokat megdöntő „eredményekkel”. A hit néhány alapvető, Istentől adott igazságon épül. Ezek körülcövekelik világszemléletüket s ezeken belül a tudomány hadd szője a nagy természettől ellesett mintáit. Az apologetika nem előre akarja a tudomány eredményeit befolyásolni s ne kullogjon a tudományos felfedezések nyomában. Hitigazságokat tanítsunk, ne emberi okoskodásokat, hol sáncokat lehet elfoglalni és bástyákat kell feladni váltakozó sikerrel.”
