Leírás
„Régi-régi legenda beszél a bolygó zsidóról… A legenda szerint az Úr Jézus kálváriaútján volt egy zsidó, ki kegyetlenebb, szívtelenebb volt minden farizeusnál s gonosz káromkodással üvöltözött, amikor az Üdvözítő összeroskadt a kereszt súlya alatt. Midőn a katonák a véres arcú, agyongyötört Úr Jézust, a halhatatlan haldoklót talpra segítették, ez a zsidó öklével a vállába sújtott s ráordított: „Föl, föl és lépkedj szaporábban!” A legenda szerint az Úr Jézus hátrafordult, mereven szemébe nézett gyilkos ellenfelének és csak ennyit mondott csendesen: Te pedig lépkedni fogsz mindaddig, amíg vissza nem térek!
A legenda zsidaja ekkor a karjáról a földre tette fiacskáját, megindult és ettől a pillanattól kezdve szünet nélkül járja a föld útjait, soha három napnál tovább nem nyugszik egy helyen, soha ki nem fárad, meghalni sem tud többé. Ért minden nyelven, de soha nem néz senki szemébe sem. Mezítláb jár. Nincs erszénye, ki tudja, honnan veszi pénzét, soha nincs nála semmi. Sok neve van, de legismertebb az Ahasvérus, meg a Buttadeus: egy ember, aki megütötte Istent!
E legendát nem hitelesíti az őskeresztény idők egyetlen hiteles szövege sem. De a történelmi igazságnál mégis sokkal félelmetesebben igaz! Feltétlenül bizonyos az, hogy azon a napon számtalan zsidó gúnyolódott a Messiás szenvedésein, feltétlenül bizonyos az, hogy a zsidó nép azon a napon halálra adta királyát és megváltóját és éppoly bizonyos az is, hogy még mindig bolyong Valaki minden országokon át s vár… vár annak az eljövetelére, akit kivágott testéből, akit keresztre feszített… Ez a valaki a zsidó nép, mely szétszóródott az Úr Jézus jövendölése szerint minden ismert földön, mint a tűzvésztől szétugrasztott nyáj, mely nép ma is földönfutó, maradhatatlan, bolyongó, mindenütt idegen és gyanús, gyűlölt és irigyelt, nincs állandó lakhelye, nincs országa, melyet magáénak mondhatna… S az örök Bolygó, a zsidó nép barangol szerte a nagyvilágban. A bolygó zsidó félelmetes jelképe a zsidó népnek, mely ma sem tért meg, mely üldözött fajta mindenütt a föld kerekén s nem irtózik már úgy az erszényhordástól, mint a legenda zsidója. Sőt hazája lett az Arany, s házaiban felhalmozott arany révén uralkodik az egyes népek felett. De rengeteg erszénnyel megrakottan is gyűlölt idegen mindenütt, szóba állanak vele, de megvetik, egy ideig megtűrik, hogy annál véresebben robbanjon ki ellenük az üldözés harca… A zsidó ma is bolyong a világ útjain, hogy összeszedje a Júdás harminc ezüstjéből fiadzott pénzeket, mindaddig, amíg végre enged Krisztus évezredes hívásának és abbahagyja a sátán műhelyéből kihulló arany harácsolását és szerteosztja minden javait a szegények között, hogy kövesse azt az Isteni szegényt, akinek tizenkilenc századdal azelőtt egy percnyi pihenés jótéteményét sem akarta megadni. (G. Papini nyomán: Storia di Christo.)”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.