Leírás
„A nőkérdés nem olyan fiatal, mint sokan gondolják. Női jogok és nőtisztelet már az ószövetségi Szentírásban, sőt a babiloni államjog cikkelyeiben is szerepelnek. A gyönge nem nagyratörő energiája éppúgy megnyilatkozik a zsidó Debora hőstetteiben, mint a keresztény vértanú-szűzek és asszonyok halált megvető kitartásában. A női szellem ragyogóan vette ki már részét az alexandriai görög irodalom művelésében és a nemrég fölfedezett házassági szerződések a piramisok országából okmányilag bizonyítják, hogy nem Amerika a női emancipáció ígéretföldje és hogy a női jogok születésnapja nem a francia forradalom volt. A nőkérdés az emberiséggel kezdődik.
Mióta csak a nő létezik és eszmél, gyakorta lázadt föl a neki teremtett helyzet ellen és szűknek találta szabadsága korlátait. „Miért nem eszel a jó és a gonosz tudásának fájáról?“ — sziszegte az álnok kígyó. Amikor Éva anyánk kinyújtotta kezét a tiltott gyümölcs után, megnyílt a női emancipáció tágas kapuja és azóta ezer alakban ki- és bejár rajta a kezdetleges feminizmus. Mindazonáltal a nőkérdés csak a kereszténységgel lépett a megoldandó társadalmi problémák előterébe. Az ázsiai fölfogást a nőről nem a hellenizmus finom műveltsége szüntette meg, sem a római kultúra erős jogi érzéke. Ha most annyi jóakarattal és megértéssel karoljuk föl a nők ügyét, ha a nőkérdést máma a körmünkre égett problémák közé sorozzuk: nem szabad felednünk, hogy ez a komoly törődés a nővel az evangéliumi mustármag terebélyes fájának a gyümölcse. A nőkérdés szoros vonatkozásban van a kereszténységgel és ennek elvei nélkül szerencsésen meg nem oldható. Ez lesz e füzetke vezérgondolata. Az érvelés teljessége kívánja azonban, hogy előbb egy rövid történeti pillantást vessünk a nő helyzetére a múltban.”
