Leírás
„Kicsi kis kárpáti helység ez a Hunfalu; sebes hegyi folyó partján épült, a sötét erdőség és a nagy magyar alföld szélén. A többi száz felsőmagyarországi falutól csak lakosainak lelkülete teszi eltérővé. A fenyőfáik itt is feketék, magasak, szomorúak; köröskörül az örökös bükk- gyertyán- és nyírfaerdők; a domboldalakon frissen kaszált széna szárad petrencerudakon és a kiszáradt fákra gálya száll a szép őszi napokon. Itt vannak a cigányok viskói: egész nap visszhangosak a pörölycsapástól, a gyermeksírástól és a hegedűcincogástól. Itt vannak a magyarok házai szűk ablakaikkal: öt hónapon át néznek a zöldellő földekre és az év többi részében a hómezőre. Ott virít mindenütt az ablak között cserépben a muskátli meg a szegfű. Itt van aztán a templomtér az illatos hársfával és a földesúr pazar kastélya; tágra nyílt kapuja mintha azt mondaná az utasnak: „Isten hozott, idegen, kerülj beljebb: a kártya és a pálinka várnak rád”. Itt vannak a zsidók házai; fel lehet ismerni őket a mezüzéről, az ajtófélfára szegzett szent pléhtokról. És itt a drága zsinagóga!
Óh, mily szegényes ez a hunfalvi zsidók zsinagógája a falusi templom mellett, mely pár lépéssel arrább mereszti az égnek hagyma alakú tornyát (hányszor csap bele a villám!) és kápráztatja a szemlélőt díszes, festett, szinte fejedelmi, ablakaival! Hitvány kis házacska, alig lehet megkülönböztetni különböztetni a többi parasztházaktól; pompás boltozat helyett siralmas szalmafedél, padlója döngölt föld és a bejárat előtt tócsa gyűlt össze a szent mosakodáshoz odaállított dézsa kifolyt vizéből. Tömjénillat helyett rettenetes bűz, a piszok, a dohány és a nedves fehérnemű sajátos illata. Néhány pad, néhány olvasóállvány, hétágú vasgyertyatartók, egy a mestergerendáról lecsüngő fakalitka tele régi kioltott gyertyákkal és egészen hátul, a keleti falon, egy fenyőfából készült szekrény. Ódon, bíborvörös függöny takarja. A függönyön hímzés: Juda két oroszlánja. És ebben a piszokban, ebben az émelyítő bűzben, a kis szekrényben a két oroszlán mögött pihen a szent tóra, Mózes szent könyvei, Istennek népéhez intézett igéi, melyek vezették a népet a pusztában és vezetik ma is az életben, mert egyformán jók, egyformán érvényesek azok Hóreb, Egyiptom és Sinai égő homokjában, az ázott lengyel síkokon és a vad kárpáti völgyekben.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.