Leírás
„Bajtársaim!
Engedjétek meg, hogy beszámolómban visszanyúljak olyan eseményekre, melyek időben távoliaknak tűnnek, de amelyek mégis szoros összefüggésben vannak az Európát gyötrő és az egész világot fenyegető válsággal, mert csak így tudok az országnak pontos képet nyújtani az utóbbi hónapokban előfordult és még mindig teljes kibontakozásban levő eseményekről.
Ha én most 1927 májusát idézem, nem azért teszem, ez ma már felesleges, hogy Mussolini megnyilatkozásainak biztos voltát bizonygassam, hanem azért, hogy mindenki emlékezetét felfrissítsem és rámutassak a fasiszta politika előrelátására, arra, hogy a Duce 1927 május 26-án megtartott, ugyanebben a teremben elhangzott és a fasiszta forradalom történetének szentelt ú. n. áldozócsütörtöki beszédében leszögezte, hogy 1935 és 1940 között az európai történelem válságos fordulópontjához fogunk elérkezni. (Hosszantartó nagy taps.)
Fenntartom magamnak azt a jogot, hogy beszámolóm során bebizonyítsam, miszerint a fasiszta Olaszország politikája nem merült ki a veszedelem tétlen feltárásában, hanem igenis építő együttműködését ajánlotta fel többször is, de ezek a konkrét erőfeszítéseink megtörtek a mások meg-nemértésén.
Hosszú, nagyon hosszú idő óta észrevette már a fasizmus, hogy a békeszerződések által meghonosított és az egyetemleges biztonság rendszerének mesterséges erejével fenntartott helyzet újabb katasztrófába fogja sodorni Európát. A békeszerződések Európát szétszaggatták, véglegesen győztes és legyőzött államokra osztották fel és ez utóbbiakat állandó alárendeltségbe taszították.
1919-től, azaz megalakulásuk pillanatától kezdve, «Fasci di Combattimento», a harcos fasciók, a fasiszta külpolitika alapkövetelményeivé a legyőzött nemzetekhez való közeledést és a békeszerződések revízióját tették meg. 1921-ben a Duce már felállította azt a dilemmát, amellyel Európának szükségképpen szembe kellett néznie: «Vagy a szerződések felülvizsgálása vagy újabb háború».”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.