Posted on Hozzászólás most!

A. G.: Az Alföld nemzetiszocializmusa

MEgjelent: 1939.
MEgjelent: 1939.

Ha nemzetiszocializmusról cikkezik a budapesti baloldali sajtó, rendszerint azt hangoztatja, hogy a nyilas mozgalom a pesti kommunizmus egyik zöldinges válfaja, mert csak szegény emberekből tevődik össze a mozgalom, másrészt pedig azt állítják, hogy a magyar paraszti tömegek nem értenek egyet a gondolattal, nem támogatják, amit bizonyít az is, hogy a legfajvédőbb magyar vidékeken, a Duna-Tisza közén, Kecskemét; Nagykőrös, Cegléd városokban nincs látható nagyobb szervezete a nyilasoknak.

Hogy Budapesten kikből áll a mozgalom, arra, úgy érzem, nem kell nekem felelnem. Arra megadták a választ a névtelen hantok; amelyek alatt Budapest fiatalságának színe-virága pihen s az illavai vár, ahol százával raboskodnak a magyar szellemi kultúra fiatal harcosai.

Ne higgye soha egy pillanatig egyetlen nemzetiszocialista Testvér se; hogy a magyar paraszt nem tart velünk. A magyar paraszt a világ legősibb fajvédője. A magyar törzsi rendszer, házassági szobásaink, ezredéves történelmünk mondái, mind egy-egy nagy, egyirányú fajvédelmi rendszer nyomait őrizgetik látó szemek számára.

Nem gőgös szokás az, hogy egy falu legénye nem megy más faluba lányért, hanem fajvédelem. A rokoni házasság a rosszul értelmezett fajvédelem jele. Egyetlen magyar dal nem szól arról, hogy zsidó férfi és magyar lány szerelmesek egymásba.

Arról, hogy a magyar ember utálja a zsidót, nem is kell vitatkozni. Nincs egyetlen egy népdal, néprege, ami ne ellenszenvesnek tüntetné fel a zsidót. A magyar ember összeáll beszélgetni, sőt borozni is a zsidóval, de ebben az összeállásban nem együttérzés, hanem sok sajnálattal vegyes őszinte utálat csúcsosodik ki. Meg kell figyelnünk az igazi magyar parasztot, mikor zsidóval beszél. Nincs az a veszekedett arisztokrata, aki úgy bánik a cselédjével, mint a magyar paraszt a falusi zsidóval.

Hogy mégis terjedni tudott a zsidóság, két magyaros tulajdonságnak köszönhető. A magyar ember megvalósította az élni és élni hagyni elvet maradéktalanul. Magyar ember még az élősdit is bizonyos sajnálattal öli meg az állatban, emberben pedig hosszabb-rövidebb ideig el is tűri.

Ez lehet a magyar gazdaság elleni súlyos vétek, nagy bűn, hiba, tévedés, de ízig vérig magyar hiba, vétek, bűn! Büszke hittel mondjuk azonban, hogy a magyar paraszt nemzetiszocialista érzelmeit senki se féltse, mert ahogy a magyar paraszt az igazságtalanságot és a zsidókat gyűlöli helyenként, az már kimeríti a legsúlyosabb becsületsértés, sőt a tettlegességig fajuló utálat kritériumait.

Hogy a Duna-Tisza köze három nagyvárosa még sem mutat fel nagytömegű nemzetiszocialistát, az is a magyar paraszt lelkiségéből adódik. A magyar paraszt ember, de a magyar vidéki intellektuel is, szégyelli érzelmeit kimutatni, befelé él. Míg az idegen nemtörődömséget lát rajta, a magyar lélek ismerője, aki maga is magyar, érzi, tudja; hogy ég benne a tettvágy, szívvel, lélekkel akarja, amire még egy szót sem szól. A magyar embert még a NEP kétségbeesett jelvény viselési kötelező hadjárata sem tudta rávenni arra, hogy számára értéktelen jelvényt tűzzön ki, pártokba lépjen be, mert a magyar ember pártállását és gondolatát szíve mélyén hordja s legszentebb jelvénye hűséges, becsületes szeme, ami arra ragyog, akit megbecsül.

Lehetne-e hinni a ceglédi, nagykőrösi, kecskeméti gazdáról, iparosról és intellektuelről, hogy nem fajvédő, nem nemzetiszocialista, mikor ennek a három városnak minden röge fajvédelemről beszél.

Cegléd városa 1878. évben országgyűlési képviselőjévé választja Verhovay Gyula fővárosi újságírót, az akkori legnagyobb hírű fajvédőt. Kossuth Lajos után ezt az embert tartja magához méltónak ez az ősi fajtát imádó város. Verhovay fellépte különben a legcsodálatosabb bizonyítéka valaminek, amit a baloldal olyan örömmel szeretett kétségbe vonni és kijelentésekkel támogatni: Kossuth törhetetlen fajvédő szellemének. Kossuth néhány kijelentése ellenére egyike volt a magyar múlt legerősebb fajvédőinek. Elképzelhető volna-e másképpen, hogy 1877. június 24-én a megjelent ceglédi küldöttségnek mely a város mandátumát hozza, utódául, az akkor már fajvédő fiatalembert Verhovay Gyulát ajánlotta, sőt Verhovayt külön levélben felkérte, hogy vállalja ennek a városnak képviselőségét, Ceglédet, amelyet Kossuth annyi szeretettel hívott: „Az én Városomnak“.

Kossuth városa az a város, mely dacolva az önkényuralommal, képviselőjének választja meg Verhovayt.

Ez a város ne volna nemzetiszocialista? Aljas rágalom volna azt mondani, hogy ez a város megtagadta Kossuth hagyományait, Kossuthot nem a legnagyobb magyarnak tartja! Ez a város Kossuth és Verhovay városa. Hogy ez a hit nem mutatkozik a gazdasági életben érezhetően, az magyar hiba! A lélek kész, csak a test engedetlen!

Nagykörösnek nincs Verhovay képviselője, de van ezeréves múltja, ezeréves szokásai, hagyománya, ami között ott szerepel a zsidógyűlölet is. Meg is van rá Nagykőrösnek az oka. Talán nincs még egy város Magyarországon, amelynek mezőgazdasága annyira zsidójáromba nyögne, mint Nagykőrösé. Minden falat zsidókézből jön, minden jövedelem zsidókézbe megy. Nagykőrös városában hatalmas tért hódított a nemzetiszocializmus. Főleg a vezetőrétegben. Jól felfogott elővigyázatból azonban nem Nagykőrösön lépnek be tagnak a jó körösiek, hanem a közeli városokban, vagy Budapesten jelentkeznek felvételre.

Kecskemétről szintje felesleges beszélni. Elhihető volna, hogy ez város: Héjjas Iván; Francia Kiss Mihály és társai városa; Orgovány tőszomszédja nem nyilas. Ki meri állítani, hogy ez a város nem halálos nyugalommal várja a leszámolás pillanatát?! Igenis, várja! Hiába mutatnak mást a pártok kartonlapjai, a szervezés sikertelensége; Kecskemét is fajvédő, sőt, ha még lehetséges szélsőségesebb, mint valaha!

Három magyar város, három alapjában, egész külön világ. Mindháromban hallgató parasztok, szorgos iparosok, dolgozó tisztviselők, tanárok, tanítók várják a magyar hajnalt. S hogy milyen szeretettel várják, azt csak mi tudjuk, akiket nem köt megélhetés ide s feltűzött jelvénnyel merünk végigmenni a városon.

Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét. A Duna Tisza köze szíve itt dobog ebben a három magyar ősi fészekben. S ez a három magyar város feltámadást követel! Ez a három magyar város a cselekvés pillanatát lesi.

Pedig tele van a szíve mondanivalóval. Tele van a szíve keserűséggel s nagyon keményre tud összeszorulni az ökle. S jaj annak, aki nem érti meg azt a néma hallgatást, ha nem ébrednek rá, hogy magyarnak ez a némaság minden hangos beszédnél többet mond, ha nem érezzük meg, hogy jelvények és pártigazolványok nélkül is a lelke legkisebb porcikájáig nyilas ez a három magyar város!

A magyar rónán minden nap valami egész más színben bukkan fel a nap, mint a városban. Itt mások a színek, a szívek, az emberek, a szavak, a mozdulat! Ez külön világ. S ez a külön világ ma, ebben a percben útmutatásra vár, várja az irányítást.

Nemzetiszocialista Testvéreim, ez a három magyar város egy baráti kézfogásra, egy bajtársi ölelésre vár!

(Visited 22 times, 1 visits today)
Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..