Posted on Hozzászólás most!

földeáki Návay Imre: Vitéz kis és nagyhindi Hindy Iván M. Kir. vezérezredes Budapest hős védője emlékezetére

Megjelent: Cél, 1959. évfolyam.
Megjelent: Cél, 1959. évfolyam.

1946. év augusztus hó 26-án kora délutáni órákban vitéz kis és nagyhindi Hindy Iván m. kir. vezérezredes a Markó utcai fogház oly sok magyar megdicsőülését látott udvarán a bitófát halálával a magyar katonaeszmény és a kötelességteljesítés áldozati oltárává avatta.

Hindy Iván

Vitéz kis és nagyhindi Hindy Iván, Budapesten, 1890. június 28-án született. A kassai hadapródiskola elvégzése után ezelőtt 50 éve, 1909-ben avatják tisztjelöltté és mint zászlós bevonul a Mária Terézia 32. gyalogezredhez, melynek kötelékében harcolja végig az első naptól az utolsóig az első világégést. 1912-ben hadnagy, 1915-ben főhadnagy, 1918-ban százados lett. Első világháborús kitüntetései: Signum Laudis háromszor adományozva, a Katonai Érdemkereszt, a Vaskoronarend III. oszt. a Károly Csapatkereszt, a Sebesülési Érem, a magyar, az osztrák és bolgár Háborús Emlékérem, a német Marianus Rend Tisztikeresztje, mindezek a kardokkal díszítve. 1929-ben őrnagy, 1933. november 1-től a Ludovika Akadémia tanára, 1934-ben alezredes, 1939-ben ezredes, beosztva a honvéd vezérkari főnökséghez, 1942-ben vezérőrnagy és a budapesti I. honvéd hadtest gyalogsági parancsnoka, 1944. nov. 1-én altábornagy és a budapesti m. kir. I. honvéd hadtest parancsnoka. 1944. december 22-én a Székesfőváros védelmére rendelt erők parancsnoka. 1945. február 1-ével az államfő soron kívül vezérezredessé lépteti elő. Első világháborús kitüntetésein kívül a Felvidéki, Erdélyi és Délvidéki Emlékérmeket, a Bronz Érdemrendet, A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét, a Magyar Érdemrend Középkeresztjét, a Magyar Érdemrend Nagykeresztjét, mindkettőt a Csillaggal, mindezt a Hadiszalagon, továbbá a német Vaskereszt II. és I. oszt., a Vaskereszt Lovagkeresztjét a Tölgyfalombokkal adományozta a legfelsőbb Hadúr, illetve a német államfő.

1944. december 22-én vette át Budapest védelmét. A védelemben résztvett csapatok 60 százaléka magyar honvéd, csendőrcsapatokból, a Fegyveres Nemzetszolgálat 6 zászlóaljából és 2 röppentyűs ütegéből, 2 rendőr zászlóaljból és a Nyilaskeresztes Párt Pártszolgálatból adódott, míg 40 százalékát német Wehrmacht és Waffen SS csapatok képezték. A védelemre mintegy 6 könnyűhadosztály erő állott rendelkezésre. Hogy a főváros 1944. december 25-én bekövetkezett teljes körülzárása után ez a védősereg a főváros közvetlen ostromában 51 napon át 20 ellenséges hadosztályt, a távolabbi térben még további 35 orosz hadosztályt, tehát kb. 55 ellenséges hadosztályt le tudott kötni, illetve a fővárostól nyugatra folyó harcokból el tudott vonni, az a védelemben résztvett csapatok kiváló szellemén és a polgári lakosság, hasonló esetekben példa nélkül álló fegyelmezett és áldozatos magatartásán kívül vitéz Hindy Iván vezetésének és a csapatszellemre, valamint a polgári lakosság szellemére gyakorolt személyes befolyásának tudható be elsősorban. Vitéz Hindy Iván, — erről több csapatparancsnoki megbeszélésen e sorok írójának személyesen volt alkalma meggyőződést szerezni, — világosan látta, különösen az 1945. január 18-án Pilisszentkeresztnél elakadt felmentési kísérlet után, hogy emberileg elveszett őrhelyen áll, mégsem habozott egy pillanatig sem, hogy feladatát, melyet legfőbb Hadura reábízott, a Nemzet iránt a legmesszebbmenő hűséggel teljesítse. Vitéz Hindy Iván Budapest védelmének nehéz napjaiban maga a megtestesült magyar katonaeszmény, az élő Becsület és Hűség volt és hóhérai, a Tildyk, Nagy Ferencek, Varga Bélák, Kővágók, Rákosi-Rothok 1946. augusztus 26-án a Magyar Katonaeszményt, a magyar Becsületet, a magyar Hűséget küldöttek a bitófára megdicsőülni.

A háború elvesztését követően meg kellett szoknunk, hogy amit mi és apáink évezredeken keresztül becsületnek, kötelességnek, áldozatos hűségnek ismertünk, annak jutalma a golyó, az akasztófa, a börtön, a kényszermunkatábor, a szadista Péter-Auspitz Gáborok kiagyalta kín. És tudomásul kellett vennünk, hogy a yenkik modern terminológiája szerint az teljesíti hazájával, az emberiséggel szemben kötelességét, aki honvédesküjét megszegi, aki az ellenséggel cimborál, aki átfut, hogy miniszterelnöknek hozza haza a népét letipró ellenség, aki a saját testvére hátában orvlövész és aki ezt a terminológiát nem tudja és nem akarja magáévá tenni az méltó az aranyásó rabszolgaságra Észak-Szibériában. Mai napig ezt propagálja a technika minden eszközével a világhódítók destrukcióra született népe.

Ez a defetizmus kikezdette az emigrációba szorult népek valamennyiét, köztük a magyarságot is. Én Chilében élek. Az 1959. év májusi Hősök Vasárnapján a hőseink emlékezetére megtartott misén Santiago 4000 főt meghaladó magyarságából, papot, ministránst, kántort beszámítva összesen 56-an jelentünk meg. Ma ha megkérdezik, hogy Bárdossyt, Imrédyt, Szálasit, Jányt, Hindyt és a többi megszámlálhatatlan sokat mikor gyilkolta le az intézményesített askenázi bosszú, kérdem hányan tudunk reá válaszolni? Testvéreim, Magyarok, nekünk olykor emlékeznünk kell. Hiába harsogja a destrukciót a semita orrhang világszerte, a mi értékeink nem a Nagy Imrék, a Kővágók és a Kéthli Annák, a mi értékeink ezek a Hindy Ivánok, Szálasi Ferencek, Bárdossy Lászlók és azok a megszámlálhatatlan sokak, nevesek és névtelenek, akik legszentebb tradícióink hordozását a bitófáig, a kivégzőoszlopokig, a vorkutai jeges sírmezőkig vállalták.

Testvéreim, Bajtársaim! Emlékezzünk augusztus hó 26-án Budapest hős védőjére, parancsnokló tábornokára: vitéz kis és nagyhindi Hindy Iván vezérezredesre.

Santiago, 1959. augusztus havában

a Magyar Fegyveres Nemzetszolgálat v. parancsnoka.

(Visited 93 times, 1 visits today)
Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..