Posted on Hozzászólás most!

Ki az az Erdős Renée?

Megjelent: Magyar Kultúra, 1927. évfolyam.
Megjelent: Magyar Kultúra, 1927. évfolyam.

Erdős Renée irodalmi sikereinek jókora része azon alapul, hogy bár fokról-fokra közeledett a pornográfia felé, mégis el tudta hitetni az olvasói jókora részével, hogy csupa merő problémákat bogoz s hogy esztétikai, sőt etikai alapon áll. Erről az ügyeskedő és üzletieskedő „irodalomról” rántja le a leplet Hoványi Béla „Erdős Renée” című irodalmi tanulmányával, mely most jelent meg a Magyar Jövő kiadásában Miskolcon (32 oldalas füzet). Ritkán olvastunk ily talpraesett, ennyire találó tanulmányt s ismertetésül egyszerűen idejegyezzük néhány megállapítását.

„Erdős Renée mindig is hajlandó volt nagyrahivatottnak tartani magát, akinek élete folyását különös módon intézi a sors, mert rendkívüli célja van vele. Ez a predesztinációs hit végighúzódik egész írói munkásságán s bár nem tudja bizonyosan, hogy a próféta nem vegyül-e benne a cigányasszonnyal: első verseiben szereti úgy aposztrofálni magát, mint prófétát, apostolt, vértanút, akinek kezében jogar és ostor, aki teremt és írt, áld és büntet.

Ma már látjuk, hogy predesztinációs hite megcsalta, elmaradtak életének nagy teljesítményei. Ha sokan kerültek is befolyása alá, működése mégis inkább volt a cigányasszonyé, mint a profétisszáé. A problémákat nem oldotta meg, csak kuruzsolta s amerre járt, irtás maradt utána, nem termés.

Pedig a szerelemnek és a házasságnak még mindig vannak problémái, amelyek önként kínálkoznak művészi témául és ha valaki komoly lelkülettel, szerencsés művészi kézzel nyúl hozzájuk, az csakugyan prófétája lehet a mai embernek. Erdős Renée azonban inkább az üzleti oldalát látta meg ennek az irodalmilag is mélyen kiaknázható problémának, nem a komolyságát, különben is őseredeti zsidó lelkülete teljesen képtelenné teszi ezeknek a gyökerükben keresztény problémáknak megnyugtató megoldására… Báró Herzfeld Clarisszel nem is akar már ő sem egyebet, csak: pénzt. Minden ambíciója olyan könyvet írni, amilyen az olvasóknak tetszik. Regényeiben mindig is túltengett a mesterség és a számítás a művészei rovására, de azért egyetlen könyve sem volt még ennyire tisztán üzleti vállalkozás, mint ez. Mindegyiken érezhető volt azért, hogy valami belső ösztön is késztette az írásra, ha egyéb nem, hát az, hogy elmesélje az életét. De Báró Herzfeld Clarissz csupa ismétlés, a divattal való spekuláció.” (3., 4. o.)

„Nem valami mélyről jövő emberi érzésekről és problémákról van (Erdős Renée-nél) szó, hanem a szerelem nyárspolgárainak ösztönösen kitörő lelki rángásairól, minden különösebb cél nélkül, pusztán önmagukért visszaadva.

Az életben nem lát másfajta embert, csak ilyeneket, ezeknek a lelkivilágából sem ismer egyebet, csupán a szabadjára eresztésen elhatalmasodott nemi vágyakat. Nála igazán csak az érzékiségére szimplifikálódik az ember. Még a gyermekkort is csak az idézi fel emlékezetében, ha rájön valami rafináltságra, ami már gyermekkorában izgatta a fantáziáját.” (7. o.)

„Megkeresztelkedése utáni évek alatt írja a Római levelek-et Rómából és Itália többi városaiból. Ezekben sincs semmi nyomuk a keresztény lélek megnyilatkozásainak. A pogány művészeti emlékek sokkal jobban foglalkoztatják, mint a keresztény kultúra alkotásai. Ilyenformán írhatna egy régi sablonos keresztény, aki zárdában lakik, naponkint misét hallgat, de azért a vallás csak konvenció, külsőleg nála és nem a lélek élete.” (14. o.)

A „János tanítványról” nagyon helyesen így ír Hoványi: „Ebben állana szerzőnk elképzelése szerint az apostol hivatása: Megnyerni az asszonyokat, hogy a férfihoz való vonzódáson keresztül szolgáljanak Istennek. A fölzaklatott vágyak Istenért való ki nem elégítése boldogságot ad az embernek és a legkedvesebb áldozat az Isten előtt. Annyira kedves, hogy Krisztus az utolsó vacsorán erre oktatta ki Jánost, amikor ez keblére hajtotta a fejét. Rosszabb akarattal írhattak már „evangéliumi színjátékot”, de idegenebb lélekkel még nem írtak soha.” (16. o.)

„A kereszténység csak staffage, csak technika az együgyűen naiv és hiszékeny olvasó megtévesztésére. Sok katolikus igazságot, erkölcsi elvet, szokást, szertartást megismer és mindezt egészen a profanizálásig felhasználja írásaiban, de nincsen egy sor írása, mely a katolikus lelkület megnyilatkozása volna, nincsen regényeinek egyetlen szereplője, aki lélek szerint katolikus volna. Egész munkássága ezután is a kereszténységgel kendőzött zsidó lélek romboló hatású megnyilatkozása.” (17. o.)

„Annak a mesés üzleti érzéknek az irodalmi megnyilatkozása ez, mely mindig nagyon jól tudta értékké dikciózni a vevő előtt a silányságot is.” (31. o.)

Hoványi tanulmánya mindenesetre megérdemli, hogy azok elolvassák, akik az igazi irodalmat az üzleti irodalmiságtól, az esztétikát az alig leplezett szennyirodalomtól szeretik megkülönböztetni.

(Visited 36 times, 1 visits today)
Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..