Posted on Hozzászólás most!

Pezenhoffer Antal: A zsidóság számadatai

Megjelent: Magyar Kultúra, 1923. évf.
Megjelent: Magyar Kultúra, 1923. évf.

Kovács Alajos: A zsidóság térfoglalása Magyarországon. Budapest, 1922. A szerző kiadása: 80 lap.

Ilyen és hasonló címeken könyvek, füzetek, röpiratok, cikkek, tanulmányok és elmefuttatások — kivált a kommunizmus óta — garmadával jelentek meg. Ma, 1923-ban a zsidókérdést tárgyaló mű, mindent jelent, csak szenzációt nem. Ezért — noha megjelenésekor a keresztény sajtó eléggé felhívta rá a figyelmet — könnyen megeshetik, hogy Kovács Alajos művének jelentősége és súlya könnyen elkerüli a felületesen szemlélő figyelmét. Szükséges tehát hangsúlyoznunk, hogy e tanulmányt a Központi Statisztikai Hivatal első tisztviselője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a jelenleg legnagyobb magyar demográfus írta. E mű megjelenése nem a zsidóellenes röpiratok eggyel való megszaporodását jelenti, hanem a zsidókérdés irodalmában alapvető jelenség. Aki ezt az egy füzetet ismeri, többet tud s tisztábban lát a zsidókérdésben, mint az, aki a zsidópárti és zsidóellenes iratokat mind áttanulmányozta, de ez a tanulmány elkerülte a figyelmét. Csak innen tudhatja meg ugyanis, hogy mindabból, amit eddig hallott s olvasott, mi az igazság, mi a tévedés, mi a frázis és mi a tartalom. Ez a mű forrásmű, amelynek ismerete nélkül senki se írhat s szólhat hozzá szakszerűen a magyarországi zsidókérdéshez. A szerzőnek művéért — legalább hallgatólagosan — bizonyára még „Egyenlőség“-ék is hálásak. Ez a mű hasznos útmutató nekik: megmutatja meddig haladhatnak ésszerűen a tagadásban. S ha a szerző műve kiadásával jobban sietett volna, sok hiábavaló munkától megkímélte volna őket. Akkor talán nem fáradoztak volna éveken át hiába azon, hogy a napot tagadják le az égről.

A tanulmány a hozzácsatolt 11 statisztikai táblázattal együtt csak 77 lap, de e 77 lapon a legaprólékosabb részletekig s minden képzelhető viszonylatban megtalálható mindaz, amit a magyarországi zsidókérdésben jelenleg tudni lehet, vagy szükséges. Szó van először arról, mennyi jelenleg Magyarországon a zsidó s mennyi volt hajdan; mennyi volt és mennyi van belőlük jelenleg minden egyes megyében és városban; mennyi maradt meg belőlük Csonka-Magyarországnak. 2. Mekkora a magyarországi zsidóság természetes szaporodása, szülési és halálozási viszonyai, ki-, be- és visszavándorlása múltban és jelenben. 3. Milyenek a zsidók kulturális viszonyai. Mennyi köztük az írni-olvasni tudó, a 4 középiskolát végzett, érettségit tett, a főiskolai és egyetemi hallgató, polgári iskolai, gimnáziumi, reáliskolai, tanítóképző-intézeti és felső kereskedelmi iskolai tanuló múltban és jelenben, fiúk és leányok közt. 4. Milyen a zsidóság foglalkozása. Mily arányban részesednek az értelmiségben átlag s egyes foglalkozásokban külön-külön, mennyien az iparban, kereskedelemben, földművelésben s e főfoglalkozások fontosabb alfajaiban külön-külön; milyen e tekintetben az arány a fővárosban s milyen a vidékén. 5. Mekkora földbirtok van a zsidóság kezén örökben s mennyi bérletben s mennyi föld került kezükbe a legutóbbi években. 6. Mekkora a magyarországi zsidóság bűnözése. E legutóbbi dologgal kapcsolatban a zsidó hadiszállítók, a szaporodással kapcsolatban a zsidó hősi halottak érdekes és sokszor hánytorgatott problémája kerül szóba s dől el végérvényesen.

Ha most a műnek legalább érdekesebb adatait ismertetni akarjuk, ugyancsak nehéz a munkánk; akkora anyag van benne összesűrítve, hogy egész könnyűszerrel lehetne róla háromszor akkora ismertetést írni, mint maga az ismertetett mű.

A pragmatica sanctio korában (1720-ban) hazánk 2,582.000 lakosa közül 12.000, azaz 0.5% volt zsidó. 1910-ben 18,214,700 közül 909,531, azaz 0.5%. Csonka-Magyarországnak az 1920-iki népszámlálás szerint 7,599.860 lakosa volt 471.162 = 6.2% zsidóval. A keresztényeknek nagyobb fele elveszett, a zsidóknak nagyobb fele megmaradt. Csonkaországunk legkeresztényebb megyéje (Bács-Bodrog, Torontál és Arad megmaradt csonkjait nem számítva) Csongrád 1.4% zsidóval, legzsidóbb megyénk Szabolcs 8.0%-kal. A városok közt Budapest (23.1%), Miskolc (20.0%), Pápa (15.3%), Kaposvár (13.9%) és Nagykanizsa (12.8%) vezetnek.

A galíciai zsidók nagy bevándorlásáról szóló közhit téves. A zsidók nem be-, hanem kivándorolnak hazánkból. 1870—1910-ig 113.800-zal több zsidó hagyta el hazánk területét, mint amennyi bejött. A zsidók nagy természetes szaporodása is a múlté ma már s különösen tekintetbe véve, hogy az ország északkeleti részét lakó szapora keleti zsidóságot elszakították tőlünk, csonka-országunkban a zsidók természetes szaporodása még bámulatosan kedvező halálozási viszonyaik ellenére is, ma már messze marad a keresztény lakosságé mögött. A zsidók békében se voltak alkalmasak katonának. 1910-ben 121.019 katonánk közül 3.06, azaz 3.0% volt zsidó (az arány szerinti 5.0% helyett.) A háborúban vagy 500.000 magyarországi katona halt meg részint a harctéren, részint itthon betegségben, ezek közül azonban csak vagy 200.000-nek személyi adatai vannak meg. A meglevő 200.000-ből eddig 168.686 van feldolgozva; ezek közt a zsidók 5.0% helyett csak 2.57%-ot foglalnak el.

Az egyes keresztény vallások résztvevői között — természetesen — nincsenek ekkora eltérések. Jellemző azonban s méltán büszkeségünk lehet, hogy legnagyobb véráldozatot mi, római katolikusok hoztunk. S ez nem is csoda, hiszen mi nevelünk a hazának legtöbb fiút. S úgy látszik ideális és áldozatos lelkű fiúkat is nevelünk, akik e hazáért nemcsak megszületni, hanem meghalni is tudnak. Kovács Alajos adataiból például ki lehet számítani, hogy ezer róm. kat. 20—50 éves férfi közül hősi halált halt 54, ezer református közül 49, ezer ág. ev. közül 48, ezer g. kel. közül 48, ezer unit. közül (annak ellenére, hogy majdnem mind székely vér, „melynek minden kis cseppje drága gyöngyöt ér“) 43, ezer egyéb vallású (baptista, felekezetnélküli, nazarénus stb.) közül 37, ezer izraelita közül 24. (Mint említettük, ezek csak a felkutatható, illetőleg már feldolgozott adatok. A hősi halottak valóságos száma a közölteknek háromszorosa, azaz ezerre vagy 150.) Jellemző, hogy noha a reformátusok tiszta magyarok, a katolikusoknak azonban több mind egyharmada idegen náció, ezek mégis több hősi halottat adtak, mint azok. Minden vallás kivétel nélkül, kevesebb hősi halottat adott, mint arány szerint rá esett volna, egyedül mi adtunk többet. A zsidók véradó-hátraléka „csekély“ 4.512, a g. kel.-éké 510, a reformátusoké 281, az ág. ev.-oké 249, az unitáriusoké 84, az egyéb vallásúaké 60, a mi véres túlproduktumunk ellenben „csekély“ 7.200. A magyar kat. egyháznak csak véradó-feleslege több, mint az ág. ev felekezet Csonka-Magyarországon megmaradt részének egész véráldozata.

No de térjünk vissza a zsidókra. 1919-ben 5.655, 1920-ban 1.260, a két év alatt 6.915 zsidó keresztelkedett meg a fővárosban, akik közül 3.976 volt a férfi és 2.939 a nő. A zsidók gyűjtötte adatok szerint vidéken még több volt a „kikeresztelkedő.“ Fővárosban és vidéken 16.000-re tehető a számuk e két év alatt. Feltűnő, hogy aránylag sokkal többen lesznek közülük protestánsok, mind katolikusok, ami — kivált ébredő szemüvegen át nézve — ránk nézve feltétlenül hízelgő. Az említett két évben a fővárosban megkeresztelkedett zsidók közül kat. lett 4.218, ref. 1.747, ág. ev. 789, unit. 139, összesen protestáns 2.675. Míg tehát Budapesten négyszer annyi kat. van, mint bármely felekezetű protestáns, a megkeresztelkedett zsidók közül még kétszer annyi se lett katolikus, mint protestáns.

1818-bari 798, 1917-ben 845, 1916-ban 761, 1915-ben 848,1914-ben 924, az 1896—1900. évek átlagában 393 keresztény-zsidó házasságkötés történt hazánkban. E házasságokban a reverzálisok sokkal több esetben szólnak a keresztény, mint a zsidó fél javára. A keresztény-zsidó házasságok egyébként feltűnően terméketlenek.

A keresztény férfilakosságból négy középiskolát végzett 4.6%, a zsidó férfilakosságból 21.8%, hat középiskolát keresztény 2.9%, zsidó 12.9%, nyolc középiskolát keresztény 2.3%, zsidó 10.1%. Az 1913/14-iki iskolaévben egyetemeink jogi karán 19.2%, orvosi karán 46.7%, bölcsészeti karán 15.5%, a gyógyszerészi karon 34.1% volt a zsidó hallgató. Ugyanekkor a gimnáziumi tanulók közül 19.0%, reáliskolaiak közt 34.6%, a felső kereskedelmi iskolákban 46.1%, a tanítóképzőkben ellenben csak 27%-ot tettek.

A foglalkozást s vagyoni állapotokat illetőleg a nagybirtokosok (1000 holdon felüliek) közt 19.9%, (bérlők 73.2%), a 200—1000 holdasok közt 19.0%, (bérlők 62.0%), a 100—200 holdasok közt 8.0%, (bérlők 27.1%), az 50—100 holdasok közt 2.5%, az 5 holdon aluliak közt 0.3%, a gazd. cselédek s munkások közt 0.2% volt zsidó. Az ügyvédek közt 45.2%, az orvosok közt 48.9%, az írók és művészek közt 26.2%, az újságírók közt 42.4% az arányuk.

A 100 holdon felüli, szabad forgalmú birtokoknak 14.6%-a (1,583.772 hold) volt 1916 ápr. végén zsidó tulajdonban. Az 1916/17-iki évben zsidó kézből keresztény kézre jutott 33.206 hold, keresztény kézből zsidó kézre 65.310 hold. Az 1917/18. évben zsidó kézre jutott 95,243, megfordítva 34.972 hold föld.

A zsidók a durvább bűncselekményekben (gyilkosság, lopás) kisebb fokon részesek mint a keresztények, ami műveltségükből s vagyoni viszonyaikból önként következik. Ellenben a csalárd, bukás miatt elítélteknek 64.7, az uzsorásoknak 36.7, a csalóknak 14.4, a sikkasztóknak 11.1, az okirathamisítóknak 7.6%-a volt zsidó az 1909/13. évek átlagában. A hadi szállítások miatt elítélt 211 egyén közül 156 volt zsidó s 55 keresztény, ami 73%-ot jelent 5% helyett.

Kovács Alajos könyve a magyarországi zsidókérdés kódexe. Tipikus statisztikai mű, szigorúan tudományos, rendszeres és kimerítő. Ezen kívül nagyon tiszteletreméltó a szerzőben a tisztán csak az igazságtól, haza- s fajszeretettől vezetett magyar egyeneslelkűség s szókimondás. A kommunizmus után lábra kapott magyar antiszemitizmus megokolását sehol se olvastam találóbban s világosabban, mint e mű rövid bevezetésében.

(Visited 51 times, 1 visits today)
Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..