Leírás
„A kommunizmus sötét napjaiban a keresztény középosztály szenvedett leginkább. A proletárdiktatúra zsidó népbiztosai burzsuinak nyilvánították, és gonosztevőkként bántak vele. A hivatalokat éretlen zsidókölykök sáskahada lepte el, a goj púreceket kihajigálták az utcára, és ha ellenkeztek, betették a gajdesz-be. Most már azután antiszemitává lőn mindenki, úr és paraszt egyaránt. De tegyük hozzá: csak most! Addig, amíg a zsidó jármot csak a paraszt nyögte, s az «urak» az ő ostoba rövidlátásukban még nem sejtették, hogy még rájuk is rá fog járni a rúd, a zsidóság tülekedését ölbe tett kezekkel, közönyösen nézték. A kommunizmus véres napjaira volt szükség, hogy a keresztény magyarság megtudja, hogy legveszedelmesebb ellensége a zsidó.
Tévedés volna azonban azt gondolnunk, hogy a magyar középosztály antiszemita átvedlése magában álló jelenség. Egész Közép-Európában azonos tünetekkel találkozunk. A cseh és román intelligencia erősen antiszemita érzelmű, és ha politikai tekintetek nem akadályoznák, a zsidósággal már rég elbánt volna. Lengyelországban «zsidótlanító» egyesületek alakultak azzal a bevallott céllal, hogy a keresztény köznépet a zsidó járom alól emancipálják. Oroszországban a bolsevizmus előbb-utóbb megbukik, s akkor a muszka zsidókra véres napok fognak virradni. Érzi a közelgő vihart a zsidóság maga is. A cionisták lázasan dolgoznak, és jó előre készítenek otthont a Szentföldön azoknak a tömegeknek, amelyek emberi számítás szerint néhány éven belül a bolygó zsidó sorsában fognak osztozni.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.