Leírás
„A tisztítóhely.
Hitünknek ez a dogmája a legtermészetesebb valami; ha nem is volna világosan és határozottan a kinyilatkoztatásba foglalva, a gondolkozó keresztény magától rájönne erre a hitigazságra. Hisz ha nem volna tisztítótűz, purgatórium, beállanának a legnagyobb anomáliák, igazi lehetetlenségek. Ha nem volna purgatórium, ebből következnék, hogy minden lélek, mely az Isten megszentelő malasztjával fölékesítve megy át az örökkévalóságba, azonnal a menny végtelen boldogságába jutna. Az is, aki egész földi életében vétkes, bűnös életet folytatott, de halála előtt őszintén megtért, éppen úgy, mint az, aki földi életében Krisztusért lemondott minden örömről, Krisztusért dolgozott, fáradott, szenvedett; az is, aki a földön éppen csak a nagy bűnöket kerülte, de telve volt apró hibákkal, gyengeségekkel, bocsánatos bűnökkel, éppen úgy bejutna azonnal a menny boldogságába, mint az, aki gyengéd lelkiismerettel a legkisebb gyarlóságokat is igyekezett kerülni; az is, aki legfölebb halála előtt egy-két órával, vagy egy-két perccel tartott csak penitenciát, éppúgy azonnal bejutna a menny boldogságába, mint az, aki húsz-harminc évet töltött el szigorú bűnbánatban. Hol volna itt az igazságosság? Az Isten igazságosságának szüksége volt a tisztítótűzre. A földi bilincsekből kiszabadult lelkeknek egy nagy része nem érdemli meg a poklot, de a mennyországba sem juthat még, ezért vándorol a purgatóriumba, hogy ez megtisztítsa oly fokban, hogy bejuthasson a menny boldogságába.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.