Leírás
„Oly időszakban értem el férfikoromat és kezdtem behatóbban közügyek iránt érdeklődni, amikor úgyszólván világszerte, de mindenesetre Magyarországon is, a liberalizmus szelleme uralkodott.
Nagyjaink példáját követve lelkem egész melegével álltam azok sorába, akik minden társadalmi választófalat okvetlenül ledöntendőnek tartottak, s Így a zsidóság teljes egyenjogúsítását is kívánták és ily irányban fejtettek ki tevékenységet. Erre nemcsak az általános emberszeretet érzése ösztökélt, hanem a hazafiságé is. Lehetőnek, sőt könnyen elérhetőnek tartottam a zsidóság megmagyarosítását nem csak nyelvileg, — ami kétségtelenül igen gyorsan haladt előre, — hanem lelkileg is.
Szinte magától értendőnek tartottam, hogy a zsidó nem csak hálából, de önérdekből is, lelkileg és gondolkodás mód tekintetében rövidesen egészen egybeolvad a magyarsággal s így nemzetem értékes erőgyarapodásra tesz szert.
Azt kellett azonban tapasztalnom, már az 1900-as évek elején, hogy a zsidóság megdöbbentő gyorsasággal ölti ugyan magára a magyarság külszínét és árasztja el nem csak a kereskedelmet, gyáripart és bankokat, de az összes okleveles pályákat is, sőt az uralmat megszerzi nem csak a főváros törvényhatósági bizottságában és közigazgatásának vezetésében, hanem kevés híján a törvényhozásban is.
Tette pedig ezt oly zajos, önhitt és követelőző módon, amely minden magyar embert kezdett gondolkodóba ejteni és nyugtalanítani. Engem is. Annál inkább, mert a valódi asszimilizáczió nyomai vajmi gyérek voltak. Mindig nagyobbodott kételyem aziránt, hogy a zsidók valóban megmagyarosodnak-e, s hogy ellenkezőleg nem a magyar szellem kiforgatásának, az elzsidósodásnak veszélye fenyeget-e?
Ekkor kezdtem behatóbban foglalkozni a zsidó szellem kifürkészésével. Megoldást kerestem azon kérdésre, hogy a zsidó faj iránt miért viseltetett mélységes ellenszenvvel sőt gyakran gyűlölettel mindenkor minden nép, amely velük érintkezésbe és súrlódásba került, az ókortól kezdve a középkoron át egészen az új korig?
Közbe jött a világháború és közvetlenül rá a két undok magyar forradalom, melyek előidézésében éppen zsidó származásúak oly döntő szerepet játszottak. Ez méginkább megdöbbentett és még behatóbb vizsgálódásra serkentett.
Kialakult meggyőződésemet e könyvecskében teszem közzé.
Budapest, 1929 február 14.
OSGYÁNI RÓNAY KÁROLY DR.
KIRÁLYI KÖZJEGYZŐ”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.