Olaszország az 1922-ik év őszén kommunista forradalom előtt állott. Ez a nagy veszély Mussolini személyében Olaszországnak nagy államférfiút adott. Mussolini kommunistaellenes seregét, a feketeingeseket, a trasimenosi tó mellett, Perugia környékén gyűjtötte össze, ahol Kr. e. 217-ben Hannibal legyőzte Flaminius római konzul csapatait és a Tiberis mentében lefelé haladva Rómáig érkezett (Hannibal ante portas!). Mussolini is ezen az úton haladva 1922. október 28-ikán Rómába érkezett, átvette a kormányhatalmat s hozzálátott a kommunizmus kiirtásához és egy új Olaszország, a fasiszta Olaszország megteremtéséhez.
A fasizmust egész világ választja el a kommunizmustól. A fasizmus hazafias, nemzeti alapon áll, tiszteletben tartja az egyéni tulajdont, a család intézményét és a vallást. A fasizmus nem egy társadalmi osztály állama, hanem minden társadalmi osztály, minden állampolgár összeműködése és az állam csak eszköz arra, hogy polgárai számára a lehető legnagyobb jólétet teremtse meg.
A fasizmus előtérbe állítja az egyént, az egyéni kezdeményezést és a technikának csak annyi teret enged, amennyi az egyéni tevékenység kiegészítéséhez szükséges. A technika nem is római. Római a szellem, az eszme, de a technika görög (Romano è lo spirito, romano è l’ idea. La technica è greca.). A fasizmus eszme és szellem, mely az anyagot csak annyiban tekinti nélkülözhetetlennek, amennyiben eszméi kiviteléhez szükséges.
A fasizmus nagy súlyt helyez arra, hogy polgárait ilyen szellemben nevelje.
A fasizmus már a gyermeket megragadja és az arra rászorulókat szociális munkájával öt éves életkorukig nemzeti alapon, ingyenes bölcsödékben, csecsemővédő otthonokban neveli.
5-től 13-ik éves korukban a fasiszta fiúk feketeinges balillák, a leányok pedig fehérzubbonyos, feketeszoknyás kis olaszok (piccole italiane).
13-ik életévüktől 18-ik évükig a fiúk avanguardisták, a leányok pedig ifjú olasz nők (giovani italiane).
18 éves korukban a fasiszta fiúk ünnepélyesen a fasiszta milícia tagjaivá avattatnak. Nyilvánosan (coram popolo) esküt tesznek és 21-ik életévükig, mint a milícia tagjai szolgálnak.
A milíciai szolgálat után következik a katonai szolgálat.
A fasizmus a katonai szolgálat után is összetartja híveit. E célra alakult a dopolavoro egyesület, melynek körülbelül kétmillió tagja van. Évi tagsági díj: 1 líra 50 centesimi. A dopolavorista 50% vasúti és 50% mozgóképszínház (cinema) kedvezményben részesül.
A fasizmus a reformok egész sorozatát léptette életbe s teljesen átalakította Olaszországot.
A fasizmus Olaszországnak új alkotmányt adott. A végrehajtó hatalom jogosult új jogszabályokat alkotni, miáltal a parlamentarizmus megszűnt és azt a kormányelnöki hatalom helyettesíti.
A fasizmus megszüntette a munkássztrájkot és a munkaadó kizárási jogát. A munkaadó és munkás viszonyát külön munkajog, a Carta del Lavoro szabályozza, amelynek az egész világon nincsen párja. A munkaadó és a munkás között felmerülő viszályokat külön bíróság (Magistratura del Lavoro) intézi. Mussolini a munkaadókat corporációkba, a munkásokat szindikátusokba tömörítette, melyeknek élén külön miniszter áll. Előbb maga Mussolini, most Bottai miniszterrel az élén. Mussolini a munkát és a tőkét egyenlő piedesztálra emelte. A fasizmus célja, hogy a munka és a tőke küzdelmét kiküszöbölje s összműködését biztosítsa.
Mussolini Olaszországnak új büntetőtörvényt is adott, mely a politikai, államellenes bűncselekményeket— nagyon helyesen — szigorúbban bünteti, mint a közönséges bűncselekményeket. A fasizmus Olaszországban törvénykezési egységet teremtett. Olaszországnak a fasiszta rezsimig öt legfelső bírósága is volt. Más volt az igazság Turinban, mint Firenzében, Rómában, Nápolyban vagy Palermóban s az ország 1870 óta hiába törekedett arra, hogy csak egy semmítőszéke legyen. Mussolini az egységes római semmítőszék felállításával, mely büntetőperekben addig is egyedüli semmitőszék képpen működött, megteremtette a törvénykezési jogegységet, így tehát a fasizmus polgári perekben is megvalósította a jogegységet.
Mussolini az állam és az egyház viszonyát is rendezte. 1929. febr. 11-én a Szentszékkel egyezményt és konkordátumot kötött, amelyek az államnak és az egyháznak a jogait szabályozzák („Pace del Laterano”).
1861-ben Cavour is úgy akarta rendezni a római kérdést, mint ahogyan azt Mussolini 1929. febr. 11-én megvalósította. Cavour-nak is az volt a jelszava: szabad egyház szabad államban! Cavour politikáját azonban a karbonárik megbuktatták és Olaszországot egyházellenes irányba terelték. Mikor híre terjedt, hogy Mussolini a pápasággal békét köt, a karbonárik, kijelentették, hogy létjogosultságuk Olaszországban megszűnt, mert nem tudták a nemzetet a pápasággal szemben fellázítani.
Mussolini külön pápai várost teremtett (Città del Vaticano) külön vasúti összeköttetéssel és külön vasúti állomással.
A római kérdés megoldása a diplomácia mesterműve. IX. Pius pápa „Non expedit” bullájától és XIII. Leó 1887. évi allocutiojától és végrendeletétől az 1929. évi február 11-iki Trattato és Concordatum megkötéséig nagy út vezetett. Mussolini diplomáciai művészetének, államférfiúi zsenijének köszönhető, hogy ez irányú munkáját siker koronázta.
Az egyezmény (Trattato) alapelve: A pápa elismeri Olaszországot Róma székhellyel és Olaszország elismeri a Citta del Vaticànot, a pápa szuverenitását.
A Concordatum szabályozza az állam és az egyház viszonyát. Az egyház teljes szabadságot nyert arra, hogy egyházi ügyekben pártpolitikától mentesen szabadon működhessen. Utóbb ugyan vitás kérdések merültek fel, ezeket azonban sikerült mindkét szerződő fél megelégedésére megoldani. Ilyen vita különösen az egyházi egyesületek alapítása és működése, továbbá a sajtójog körében s a házassági jogi összeütközések terén merült fel. A fasizmus gazdasági reformjai közül említésre méltó a búza több termelésért vívott harc (Battaglia del grano). Olaszország a fasiszta rezsim előtt búzabevitelre szorult. Ma már szükségletét saját búzatermésével tudja kielégíteni.
A fasizmus a drágaság ellen is küzd. Az állami fizetéseket 10%-al leszállította ugyan, de a leszállítást az ipari és gyári termékek árában is keresztülvitte. Nem tűri az agrárollót, mely abban áll, hogy a mezőgazdasági termékek ára süllyed, a gyár termékek ára pedig emelkedik és ezáltal a nemzetfenntartó gazdaosztály tönkremegy. Az ipari és gyári vállalatok nem dolgozhatnak 15-30%-nál nagyobb haszonnal.
Mussolini lecsapoltatta a Nemi tavat és kiszáríttatta a mocsarakat. A Pontini mocsarak helyén Littoria és Sabarida nevű városokat építtette, a Szardínia szigetén kiszárított mocsár helyén pedig Mussolinia városa épült. Utakat, autósztrádákat, vasutakat építtetett, városokat rendezett. Mussolini szebb, rendezettebb Rómát hagy maga után, mint amilyet talált.
Olaszországban a fasizmus irodalmi téren is újításokat honosított meg. Fracchia Umberto kezdeményezésére évenként könyvnapot (festa del libro) rendez, Marinetti akadémikus kezdeményezésére pedig mozgó könyvkereskedést (autotreno del libro) járat. A fasizmus megszervezi a vándorszínházakat, amelyeket Thespis szekerén szállítanak (Carri di Tespi).
A fasizmusban az olasz nép minden jó tulajdonsága egyesül. A csodálatos teremtő géniusz, a csendes uralkodás, a mély érzelem, a nemes adakozás, az egyenes római ítélkezés, az életveszély, a makacsság és türelem, erő, bölcsesség, saját jogának és élni akarásának tudata, a gyengék támogatása és a kevélyek legyőzése, mint Vergilius Aeneisében (VI. 853) mondja: „Parcere subjectis et debellare superbos.” A gyengék támogatása és a kevélyek legyőzése! Ez a római nép hivatása. Ez a hivatás vezette Olaszországot akkor, mikor elesettségünkben és elszigeteltségünkben testvéri jobbot nyújtott nekünk és 1927. április 5-én barátsági, békéltető eljárási és választottbírósági szerződést (patto d’amicizia) kötött velünk, mely törvénytárunkba, mint 1927. évi XXVIII. t. c. cikkelyeztetett be.
Olaszországban minden a legnagyobb rendben folyik s mindennek a központja és lelke maga Mussolini.
Mussolini nagy ember és nagy államférfiú, mert a fasizmusban oly eszmét adott Olaszországnak, amely eszme a földrajzilag már egyesített olasz állampolgároknak lelkét nemzeti egységbe olvasztotta össze és amely eszméért az olaszok küzdeni és ha kell, meghalni is készek. Mussolini nagy államférfiú, mert megoldotta a római kérdést, megteremtette a lateráni békét az egyház és az állam között.
Az olasz nép sorsa az, hogy veszélyek között éljen. Mussolini élete is ezt bizonyítja, mertmár a merényletek egész sorozatát követték el ellene, de a gondviselés Olaszország javára, a mi javunkra és az emberiség javára mindig megoltalmazta. A jó emberek szeretete, fohásza valósággal láthatatlan pajzzsal veszi körül.
A fasizmus nem kiviteli cikk ugyan, de azok az eszmék, azok az irányok és reformok, amelyek a fasizmus lényegét alkotják, számot tarthatnak arra, hogy az egész világon elterjedjenek.
A fasizmus ma még csak tíz évre tekinthet vissza, ami egy nemzet életében mint rezsim nem nagy idő, de újabb évtizedek múlva már nemcsak fasiszta rezsimről, hanem fasiszta korról fognak beszélni. A fasizmus tehát egy darab történelem. Új cél, amelynek elérésére az egész emberiségnek törekednie kell. És ha az emberiség Mussolini eszméit magáévá teszi, akkor „Ledült romoknak átkozott porán” helyes irányban fog fejlődni.