Elérkeztünk tehát a megvalósulás, a beteljesedés esztendejéhez.
Utolsó Szilveszterén a régi rendszer Magyarországának ne szidjunk, ne ócsároljunk, ne bíráljunk semmit. Nekünk, hungaristáknak, erre most már nincsen időnk. Mint ahogy szilveszteri mulatozáshoz sincsen se időnk, se kedvünk.
Nekünk, akik vagyunk a magyarság számára új szellem és új akarat, új lelkiség és új erő, nekünk az Idő, a Történelem, a Kor egyetlen főnévi igenévvel parancsol: dolgozni.
A Hungarista Mozgalom szellemi erődítményeiben, az értelmiségi-, a paraszt-, a munkás-széktartóságokban csendben, szívósan, céltudatosan hónapok óta kemény munka folyt. A szellem, az ész, a nemzeti szocialista tudomány vastraverzein épült a Hungarista Állam egész belső berendezése és szervezete.
Milyen fölényesen, milyen magasról, milyen nemes gőggel néztük mi, amint az önmagukat túlélt pártok a parlamentben és a közéletben egymást marták, tépték, szidalmazták, s botrányokat robbantottak ki! Nálunk addig nemzeti szocialista szakemberek: gazdák, iparosok, munkások, mérnökök, vegyészek, jogászok, orvosok, kultúrpolitikusok hajoltak térképek, tervek, paragrafusok fölé, hogy a mi nagy Hungarista programunk élet, valóság, kenyér, jövő és munkaalkalom legyen a Kárpát-medence testvérnemzetei számára.
Rendeletek a földkérdésről, hogy ez az évszázados probléma a termelés sérelme nélkül, zökkénésmentesen, de kíméletlen gyorsasággal megoldható legyen és végre földje, élete, értelme legyen a parasztnak. Villamos-centrálék, ipartelepek, csatornák, szövetkezetek, hitelszervek, iskolák, utak, vasutak tervei; szabályai sorakoznak egymás mellé a Mozgalom irattárában. És mindenhez elkészült a költségvetés, mindenütt megjelölve a pontos pénzügyi fedezet, hogy abban a pillanatban, amint 1939-ben szólít bennünket az Idő és átvesszük a Történelem által ránk osztott szerepet, nyomban, egyetlen gombnyomásra meginduljon a Hungarista Állam történelmi gépezete.
Milyen fölényesen, milyen magasról, milyen nemes gőggel hallgattuk, amint sziszegett felénk a gyűlölet, amint fantáziátlan fantasztáknak ócsárolt a megnemértés és jelszavasoknak tisztelt az ócska, lélektelen, szellemtelen politikai rutin. Ha a gyűlölködők, az értetlenek és ócsárlók csak egyetlen egyszer láthatták volna, amint fiatal mérnökeink, vegyészeink, pénzpolitikusaink és egyéb szakembereink történelmi felelősségük tudatában hogy dolgoznak éjszakákon át, mekkora szeretettel és aggódással nyúlnak a magyar élet milliónyi problémáihoz, hogy csiszolják, tökéletesítik, építik, realizálják a terveket és elgondolásokat, hogy egyszerűsítik le Columbus tojásaként azokat a kérdéseket, amelyeknek irtóztató feneket kerít a régi rendszer és végül is megoldatlanul hagyja őket, látván, hogy e kérdések számukra túlkomplikáltak, — bizony, elszégyellnék magukat egyesek a 3400-as rendelet miatt. Mert bizony — mi tűrés-tagadás — igen nagy részben a 3400-as rendelet számkivetettjei és megbélyegzettjei azok a hungarista testvérek, akik hivatali munkájuk végeztével ott tanácskoztak, dolgoztak a Hungarista Mozgalom értelmiségi székeiben, hogy önzetlen munkájukkal megalapozzák a Hungarista Állam nagyszerű, szentistváni nagyságra emelt épületét.
Ennek a munkának — az alapozás munkájának — vége.
A mi 1938-as esztendőnk
alatt ezt a munkát elvégeztük. És most jönnek az új, eddiginél is keményebb feladatok.
1939 a megvalósulást hozza a megváltást váró magyarok számára.
Dolgozni, Testvérek!
Dolgozni keményen, szívósan, mert a mi számunkra nincsen pihenés. A Duce azt mondja: a fasiszták ellenségei a kényelmes életnek. Mi, hungaristák, fanatikusai vagyunk a munkának és eljegyzettjei vagyunk a harcnak.
1939-ben a hungarista gondolat örökre bevonult a magyar történelembe.
Dolgozni, Testvérek!
KITARTÁS!
