Akció!

Bangha Béla S. J. összegyűjtött munkái – II. kötet

2 000 Ft 1 800 Ft

Szerző: Bangha Béla S. J.
Cím: Összegyűjtött művei – II. kötet
Szerkesztő: Dr. Biró Bertalan
Kiadás éve: 1942-43.
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 468
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel

Tartalom:

Jézus istenségének bizonyítékai.

Előszó.

I. A Krisztus-kérdés jelentősége. — A Krisztus-kérdés elágazásai. — A Krisztus-kérdés belső nagysága. — A töviskoronás király. — Krisztus tanrendszere. — A Krisztus-kérdés világnézeti jelentősége. — A Krisztus-hit és a katolicizmus. — A megbizonyosodás útja

II. A Szentírás és a keresztény ősirodalom tudományos értéke. — A racionalizmus és a Szentírás. — A racionalizmus ingadozása. — A racionalizmus vereségei. — Az önkény és elfogultság a racionalista érvelésben. — A racionalizmus logikája. — Mi ennek a küzdelemnek a gyakorlati jelentősége?

III. Az ószövetségi Szentírás és a modern szentírás-kritika. — A racionalizmus és az ószövetség. — Az ószövetség igazcíműségének általános bizonyítékai. — A zsidó nép nemzeti hiúsága és a Szentírás. — A zsidók Szentírása s a pogány népek szent könyvei. — A történelmi lélektan és a Szentírás. — A belső okok tanúsága. — Az interpolációk kérdése. — Az ószövetség változatlansága. — Nehézségek és ellenvetések. — Az óbabiloni leletek. — Bábel-Bibel. — Mózes és Hammurabi. — A lényeges különbség Mózes és Hammurabi között. — Bibel-Bábel romjain. — Az ószövetségi könyvek vezérgondolata

IV. Az újszövetségi könyvek eredete. — Az evangéliumok eredeti példányai. — Az ősrégi fordítások. — Az evangéliumok idézése az Egyház ősirodalmában. — Az evangéliumok a legrégibb eretnekeknél. — Az evangéliumok a legrégibb egyházatyáknál. — E tanúságok súlya. — A kődogmatika tanuságtétele. — Az egyenes tanúságok. — A belső érvek. — Az újszövetségi könyvek változatlansága. — A végeredmény

V. Az evangéliumok történeti értéke. — Regényt akartak-e írni az evangélisták? — A keresztény társadalom mint koronatanú. — A profán tanúbizonyságok. — Az evangéliumok tartalmának tanúbizonysága. — Az evangélisták jóhiszemű tévedése? — A Hamack-féle evolúciós elmélet. — Az őskeresztények szellemi korlátoltsága? — Az evangélisták — ámítok? — Az evangélisták tévedésének teljes lehetetlensége. — összegezés és végkövetkeztetés

VI. Jézus messiási öntudata. — A kérdések kérdése. — A racionalizmus és Krisztus istensége. — Jézus messiási öntudata és a racionalisták. — A messiási remények Jézus korában. — Jézus és az ószövetségi messiáskép. — Az egyenes messiási tanúság- tételek. — Az „Emberfia”. — Jézus messiási öntudatának eredete. — A messiáseszme tartalma. — A messiáseszme Jézus öntudatában. — Jézus mint Isten követe. — A messiáskép isteni fényköre. — Jézus a tanító, az Isten követe, a vezér

VII. Jézus isteni öntudata. — Jézus „isteni” öntudata a racionalisták szerint. — Isten és „Isten Fia”. — 1. Jézus mint isteni tulajdonságok birtokosa. — A létfenntartó s világítélő működés. — A természetfölötti életrend forrása. — A Szentlélek megküldője. — A bűnök megbocsátója. — A természet ura. — Kéréseink meghallgatója: — 2. Jézus ismeretrendi végtelensége. — 3. Jézus örökléte. — 4. Jézus az Isten Fia. — Az „egyszülött Fiú”. — Az „élő Isten Fia”. — Jézus a főpap előtt. — 5. Jézus és az Atya egy. — 6. Jézus mint imádatunk, hitünk, reményünk, szeretetünk tárgya. — Végeredmény

VIII. Jézus tanrendszere. — Jézus szellemi nagyságának tagadói. — Rendellenességek Jézus tanaiban? — Jézus tanrendszerének fönsége. — A természetfö- löttiség Jézus tanrendszerében. — A világrend végső célja Jézus tana szerint. — Az összhang Jézus tanaiban. — Jézus erkölcstana. — A szeretet törvénye. — A szilárd alap. — Jézus etikájának csúcspontjai. — A hősiesség Jézus erkölcstanában. — A gyakorlati irány Jézus erkölcstanában. — Jézus etikájának mozgató erői. — A szükségesség motívuma. — A remény motívuma. — A szeretet motívumai. — A példakép Jézus erkölcstanában. — A lelkiélet intézményesítése Jézus tanrendszerében. — Jézus tanrendszerének egyetemes értéke. — Jézus tanrendszerének eredete. — Jézus tanrendszerének eredetisége. — Jézus „az Isten bölcsesége”

IX. Jézus jelleme. — Jézus erkölcsi nagysága és a racionalizmus. — Jézus viszonya az Istenhez. — Jézus viszonya az emberekhez. — Jézus és a bűn. — Jézus a szentség utolérhetetlen példaképe. — Jézus jellemereje a halálban. — Jézus életcélja. — Jézus eszközei és módszere. — Az őszinteség Jézus tanításában. — Jézus és az igazságszeretet. — Végkövetkeztetés. — Racionalista ellenvetések. — Összefoglalás

X. Jézus csodái. — Mi a csoda? — A modern csodaiszony. — A csoda lehetetlensége? — A csoda és a természettudomány. — A csoda és a bölcselet. — A csoda felismerhetősége. — A csoda és a hipnotizmus. — Jézus csodái és a spiritizmus. — A csoda lehetősége és a tények. — A lurdi csodák és a hitetlenség. — A csoda és az elfogulatlan tudomány. — Az evangéliumok és Jézus csodái. — E csodaelbeszélések történeti hitele. — Az evangéliumi csodaelbeszélések s a kereszténység ellenségei. — Felsőbb világrend

XI. Jézus föltámadása. — A föltámadás tagadói. — Az evangéliumok és a föltámadás. — A látszólagos eltérések a föltámadás jelentéseiben. — A különbözések lélektani magyarázata. — A különbözések történeti magyarázata. — Ellentmondások az események sorrendjében? — A föltámadási jelentések hitelessége. — Az apostolok és a föltámadás. A csalási szándék. — A tetszhalál-elmélet. — Jézus halálának tanúi. — A tetszhalál-elmélet egyéb lehetetlenségei. — A víziós-elmélet. — A víziós- elmélet lehetetlensége. — Az egyetlen megoldás. — A föltámadás következményei

XII. Krisztus és a jövendölés. — A jövendölések jelentősége. — 1. A messiási jövendölések a zsidók szent könyveiben. — Jövendölések a messiás származásáról. — Jövendölések a messiás születésének körülményeiről. — A messiásország egyetemessége. — A messiás működése. — A messiás szenvedése, halála és megdicsőülése. — A messiás eljövetelének ideje. — A hetven évhét. — Aggeus és Malakiás. — A messiási jövendölések kora. — A zsidók és a messiási jövendölések. — A messiási jövendölések teljesedése Krisztusban. — Krisztus a messiási jövendölésekről. — 2. Krisztus jövendölései. — Jézus jövendölései sajátmagáról. — E jövendölések természetfölötti jellege. — Jézus jövendölései apostolainak és Egyházának sorsáról. — E jövendölések teljesedése. — A természetfölöttiség Jézus e jövendöléseiben. — Jézus jövendölései Jeruzsálem pusztulásáról. — A zsidó nemzet végenyészete. — Emberi számítás vagy isteni mindentudás? — Ellenvetés. — A beteljesedett jövendölések bizonyító ereje

XIII. Krisztus és az őskereszténység. — A belső dogmafejlődés elmélete és Krisztus istensége. — 1. Az apostolok tanúsága Krisztus istenségéről. — Jézus — „Isten”. — Két klasszikus apostoli tanúbizonyság. — A János-evangélium bevezető szakasza. A zsidókhoz írt levél első részlete. — 2. A vértanúk tanúságtétele. — A vértanúság bizonyító ereje. — A keresztény vértanúk száma. — A katakombák. — A vértanúk kínjai. — Összefoglalás. — 3. Az ősegyház hite. — Az ősegyház konzervativizmusa és a „dogmafejlődés”. — Az ősegyház és az arianizmus. — Krisztus istensége és az apostoli atyák. — Az „apostoli hitvallás” és Krisztus istensége. — A zsidó és pogány írók tanuságtétele. — A dogmafejlődési elmélet kudarca

XIV. A Krisztus-hit bizonyossága. — Visszapillantás. — Krisztus-hit és Krisztus-tagadás. — Elfogultság és tárgyilagosság. — Krisztus-hit és tudomány. — A Krisztus-hit ellenségei. — A Krisztus-király országa. — Befejezés

Fejezetek az ősegyház történetéből.

Egyháztörténet és egyháztörténetírás.

Az Egyház történetének távlatai és problémái. Ellentétes szempontok e történet eseményeinek megítélésében. A szellemtörténeti módszer. Egyház és kereszténység. Az egyház- történetírás történetének vázlata. A mű célja

Első század. A kereszténység kezdetei. Jézus Krisztus.

1. Tudományos harcok a kereszténység első idejének története és történeti forrásai körül.

E történeti források: az evangéliumok, Apostolok Cselekedetei, Apostoli levelek, Jelenések Könyve, őskeresztény irodalom, vértanúk aktái. Mindezek hitelessége

2. A Krisztus előtti világ lelki világtörténete: az áteredő bűn valóságának tragikus igazolása.

Az isteneszme elhomályosulása. A zsidóság egyistenhite. A pogány világ világszemléleti káosza. Az „idők teljessége” elérkezik

3. A kereszténység alapítója, Jézus Krisztus.

Betlehemtől a Jordánig. Az apostolok. „Valóban Isten Fia volt.” Feltámadásának történeti hitele. Egyénisége meghaladja a világtörténelem minden értékét és mértékét. Ezt bizza az Egyház élő erőire

4. Az Egyház születése. Roppant és titokzatos feladatok előtt. Az első pünkösd. Az egyházias élet első idői. öntudatosulás és társadalmi szervezetként való fellépés. Az apostoli hatalom természetes érvényesülése, zárt és csodálatos egysége. Péter elsősége. Kapcsolat és ellentét a zsinagógával

A kereszténység első terjedése.

5. Az első hódító útra induló kereszténység hatalmas hitele és fölénye. A szanhedrin ellenséges állásfoglalása. Ellenséges tömeghangulat felgerjedése. István első vértanú. Az üldözések. Saul megtérése

6. A zsidóságon belül a római karhatalommal való szövetkezés árán túlsúlyra jutnak az Egyházzal ellenséges erők. A keresztény igehirdetés súlypontjának a pogány területekre való kényszerű áttolódása. Szent Pál Antiochiában. A kereszténység propagátorának első térítő útja: Seleucia, Ciprus. A második térítő út: Galácia és Frígia, átkelés Európába. Lukács, a görög. Az út hellén Európában

7. Szent Pál teológiája. Az evangélium első dogmatikusa. Teológiájának középpontja: Krisztus. Róma felé

A kereszténység Rómában (42—70).

8. A vas és arany Rómája. Szent Péter első római időzése. A kereszténység a római társadalom mély rétegeiben. A zsidók s velük együtt a keresztények kiűzése Rómából. Péter elhagyja Rómát. Pál megérkezik. Fogsága előzményei, fellebbezése a császárhoz. Az „oroszlán torkában”. Pál első római tartózkodása. Péter másodszor Rómában

9. Az első véres keresztényüldözés. Róma égése.

Néró alibit keres. A császári kertek élő fáklyái. A pogányság észreveszi a kereszténységet. Az apostolfejedelmek vértanúsága és kivégzésük szimbolikus jelentősége

10. A hierarchiás alap érvényesülése az apostolfejedelmek

halála után. Szent Péter első négy utóda. Jeruzsálem pusztulása. Az Egyház végleg elválik a zsinagógától

A kereszténység az első század végén.

11. A kereszténység Efezusban. Szent János evangélista. Az apostolok és az Egyház sorsa Domitianus üldözése alatt. A Titkos Jelenések könyve. A kereszténység a hellén kultúrvilág afrikai fővárosában, Alexandriában. Az első eretnekmozgolódások

12. A negyedik evangélium. Krisztus alakja a „szeretett tanítvány” szemén át. Szent János evangéliumának hatása. A kor pápái

13. Az apostolok és a barbár világ. Szkíthiától Arábiáig. Az első terjedés rohamának eredménye az I. század végén. Az elterjedés lelkületi eredménye. A terjedés gyorsasága és a tömeglélektani szempontok. A Jézusról adott hír hatása

Az apostoli Egyház belső élete.

14. Az apostoli Egyház belső életének kérdései.

A fejlődés csirái, alapformái és alaperői az akkori Egyház életében. Az első keresztény igehirdetés. A dogmafejlődés lényege: a tan alaptételeinek kielemzése és a rendszerezés problematikája. Ezeknek első, természetes tételei

A második század keresztényüldözései és szellemi küzdelmei.

15. A pogány szellem és társadalom felismeri ellenfelét a kereszténységben. Ez az ellentét éles és teljes. A kereszténység mint „tiltott vallás”. Traianus császár rendelete. A rágalmak és a tömegszenvedély a kereszténység és keresztények ellen. A második század császárai és a keresztények

16. Szellemi harc a kereszténység ellen és a hitvédők.

A pogány szellem beolvasztó kísérletei} támadásai. A támadás egyik frontja a közkeletű és sivár racionalizmus. A másik az újplatonikusok és újpithagoreusok misztikája. Az Egyház hitvédői. A Diognetushoz írt levél szerzője, Minutius Félix, Szent Justinus vértanú s a többi első apologéták

17. A II. század egyházkormányzata. Ragaszkodás a hagyományokhoz. A római szék fősége. Az alsópapsági intézmény különválása

A harmadik század. Külső harcok és a belső tisztulás folyamatai.

18. Keresztényüldözések a III. században. Hősök és elbukottak. A birodalom belső gyengülése

19. A III. század pápái. Az eretnekkeresztségi vita. „Nihil innovetur!” Római Dénes és Alexandriai Dénes.

A harmadik század kereszténységének belső erői.

20. Keresztény élet a III. században. Vértanúság és annak hivatalos megállapítása

A negyedik század. Az üldözés tetőfokán.

21. A Diocletianus-féle keresztényüldözés. Végső kísérlet a kereszténység elnyomására. Harc még a szent könyvek ellen is. Galerius mint felbujtó. A hadsereg paganizálása

22. Az üldözések alkonya. Szellemi csaták. Meletius skizmája. A keresztények karitásszal felelnek az üldözésekre. Az üldözések mérlege

A kereszténység felszabadulása.

23. Konstantin és Maxentius. A döntő csata a Milviusi hídnál. A türelmi rendelet. Az Egyház új helyzete: szabadság és új felelősség

A donatista egyházszakadás.

24. Szigor vagy irgalom? Az első Donatus áskálódásai. A túlzók felülkerekedése. Miltiades pápa belenyúl a vitába

25. Az arlesi zsinat eldönti a donatista vitát. Dogmatikai és egyházfegyelmi rendelkezései. Licinius egyházüldözése. Konstantin egyházfejlesztő szerepe

Leírás

“Az alábbi fejtegetések eredetileg, mint a budapesti Jézus Szíve-templomban tartott hitvédelmi férfikonferenciák vázlatos összefoglalásai láttak napvilágot s alig jelent meg az első kiadás (1911 szeptemberében), már újabb kiadás vált szükségessé (1912 márciusában).

A 3-adik kiadás, 1923-ból, az első kettőtől abban tér el, hogy a konferenciabeszédek külső vázát elhagyja, s egyenesen olvasmányul van szánva. Ez a kiadás pedig mindenben alkalmazkodik a 3-adik kiadás (1923) óta napvilágot látott hivatalos magyar szentírásfordításhoz.

Az első kiadás előszavából egyébként kiemeljük a következőket:

„Midőn kiadványunkat a magyar hitvédelmi irodalom könyvpiacára letesszük, nagyon jól érezzük, hogy nem minden kívánalomnak fogunk vele megfelelhetni. Már azért sem, mert sehol oly sokféle igénnyel és szükséglettel nem áll szemben az író, mint a hitvédelmi téren; a nehézségek és ellenvetések itt oly váltakozók és egyidejűleg sokszerűek, hogy eleve merészség volna, ha valaki teljeset és hiánytalant akarna nyújtani. Itt inkább bizonyos derék középszerűség az ideál.

S ha nekünk tán ezt sem sikerült volna megközelítenünk, ha nem sikerülne Krisztus istenségének örök-igaz bizonyságait a modern ember gondolkozásához eléggé közel juttatnunk, vigasztalna, hogy kísérletünkkel legalább közszükségletre mutattunk rá. Mert bántó anomália, ha az olyan kérdések-kérdését, aminő a Krisztus istensége, oly kevés hivatott író állítja be az „aktuális” kérdések sorába: hogy azokat az argumentum-kincseket, melyek a katolikus teológia szakirodalomban, a fóliánsok és nagyobb szabású hittudományi tankönyvek erdeiben rejlenek, oly kevesen próbálják kivinni a világi intelligens katolikusok közé, akikben – nem a saját hibájukból – gyakran több a jóakarat s a hitükhöz való kegyeletes ragaszkodás, mint a megértés és vallási igazuknak tudományos ismerete. A katolikus újjáébredésnek ezen történeti fontosságú perceiben, melyekben jelenünk folyik, minden ez irányú kísérlet, még a legszerényebb is, az első segélynyújtás jellegével és értékével bírhat”.

Azóta a kereszténység vallási tartalmának tudományos megközelítése még külön is korszükségletté vált, főleg azért, mert a háború s a forradalmak, a liberalizmus és szocializmus e két kitörése óta a kereszténység nálunk közéleti tényezővé s harci jelszóvá lett. Fennáll a veszedelem, hogy félreértjük, hogy eszmei tartalmát járulékosságoknak áldozatul dobjuk, igazi értékének benső gyökerére rá sem eszmélünk.

A kereszténységnek elsősorban vallásnak, Krisztus istenségében gyökerező meggyőződésnek kell lennie, ennek érveit pedig művelt kereszténynek ismernie, öntudatossá emelnie kell. Ugyanerre szükség van azonban a kívülállók szempontjából is: nekik is látniuk kell, hogy a kereszténység nemcsak faji ellentétet játszó ellenfél, elsősorban belső lényegében egyáltalán nem az, hanem gyönyörű felülemelkedés az élet hétköznapiságán, kicsinyességén, sivárságán, hogy annyi mint Krisztus vallása, Krisztus pedig annyi, mint mind-nyájunk Megváltója, üdvözítője, Istene, Boldogsága. Az igazságszeretők és jóakaratúak, bármily táborhoz sorozzák őket az élet külső körülményei, kell, hogy mind reátaláljanak, őreá, aki „mindenkit” magához hív, hogy megenyhítse mindnyájunk baját, terhét, vívódását.

Menj utadra kis könyv, egyengesd az Ő útját minél több igazságkereső lélekbe!

Budapest, 1940. január.”

(Visited 52 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Bangha Béla S. J. összegyűjtött munkái – II. kötet” értékelése elsőként

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..