Akció!

Bangha Béla S. J. összegyűjtött munkái – IV. kötet

2 000 Ft 1 800 Ft

Szerző: Bangha Béla S. J.
Cím: Összegyűjtött művei – IV. kötet
Szerkesztő: Dr. Biró Bertalan
Kiadás éve: 1942-43.
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 403
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel

Tartalom:

JELLEMRAJZOK A KATOLIKUS EGYHÁZ ÉLETÉBŐL

Előszó

Tudósok, írók, művészek.
     Volta Sándor, természettudós
     Stolberg-Stolberg Frigyes gróf, költő és történetíró
     Ampère Endre, természettudós
     Veuillot Lajos, hírlapíró
     Achtermann Vilmos, szobrászművész

Államférfiak.
     Galántai Esterházy Miklós gróf, Magyarország nádora
     O’Connell Dániel, Írország szabadsághőse
     Don Garcia Moreno Gábor, Ekvádor köztársaság elnöke
     Windthorst Lajos, hannoveri államminiszter, a német birodalmi Centrum-párt vezére

Hadvezérek, katonák.
     Hunyadi János, hadvezér, Magyarország kormányzója
     Tilly-Tserklaes János gróf, hadvezér
     Csábrági és szitnyai Koháry István gróf, országbíró, költő és hadvezér
     De Sonis Gaszton, francia lovastábornok
     Henry Pál, tengerésztiszthelyettes, a Petang védője

Egyháziak, szerzetesek.
     Ketteler Vilmos Emmanuel báró, mainzi püspök
     De Veuster Demjén, hithirdető
     Brandis Mária Jozefa grófnő, irgalmasnővér

Megjegyzés

Tartalom

Leírás

“Korunk bámulatos eredményekkel dicsekszik technikai vívmányok tekintetében; de mindenütt az a panasz, hogy benső tartalom és érték, lelki erő és erkölcsi műveltség tekintetében egyre mélyebbre süllyed.

,,Összeszorul az ember szíve – írja egy újkori, nemkatolikus érzelmű francia történetíró –, ha látja, hogy minden haladásnak indult, csak az erkölcsi erő nem szaporodott.[1]

„Kultúránk – írja Foerster, az ismert pedagógus – egészben véve elsősorban technikai kultúra. Legtöbb megnyilvánulása elárulja, hogy a külső természet felkutatása- és kiaknázásában vész el főtevékenysége …

„Modern kultúránk magaslatáról büszke öntudattal pillantunk le a bensőség egykor virágzó, ma elavult művelésének maradványaira.” Nagyra vagyunk uralmunkkal a külsőségek fölött. Büszkék vagyunk korunkra, melynek távírója és távbeszélője, vasutai és gyorsgőzösei ezernyi-ezer új kapoccsal fűzték egymáshoz az emberiséget, holott mindez valójában csak még mélyebbre szakasztottá szét az űrt az emberek között; hiszen lázas sietségű életünk egyre kevesebb időt és nyugalmat hagy arra, hogy önmagunkról és embertársainkról gondolkozzunk; s ennek következtében egyre rövidlátóbbakká, egyre ingerlékenyebbekké leszünk egymásai szemben … Felfedezzük az éjszaki sarkot s behatolunk a legsötétebb földrészek járatlan rengetegeibe; újnemű fénysugaraink keresztülvilágítanak egész csontrendszerünkön; messzelátóink és nagyítóüvegeink naponkint új világokat tárnak fel szemünk előtt; – és mégis : e sokféle felfedezés nagyszerű korszakában bensőleg sok tekintetben csak szegényebbek lettünk!..[2].

Akiket ilynemű aggasztó megfigyelések gondolkodóba szoktak ejteni, azok – ha egyáltalában kétségbe nem esnek az emberiség jövőjén – mentő- és óvószereket keresnek az általános erkölcsi süllyedés és elerőtlenedés megakasztására.

Újabbnál-újabb erkölcsbölcseleti elméletek és népnevelési rendszerek, etikai társulatok és folyóiratok, a tudomány és törvényhozás nagy elmeéllel és sok erőmegfeszítéssel kísérleteznek a nagybeteg társadalmon: ezerféle úton-módon igyekeznek új erkölcsi életerőt ébreszteni benne. Az eredmény pedig az, hogy a szegény beteget a sok kísérletezés csak még gyengébbé, még erőtlenebbé teszi. A továbbsüllyedés szakadatlan, az eldurvulás mind szélesebb arányokban terjed, s a jövő látóhatára egyre sötétebbé borul.

Kár ezért a sziszifuszi erőlködésért, mikor oly közel van az a hatalmas kultúrái tényező, mely bizton útját állná az erkölcsi satnyulásnak! Kár, ha új csapást akarunk vágni az áthatolhatatlan rengetegbe, mikor előttünk áll a kész és biztos országút, mely a századok viharaival győztesen dacolt és legegyenesebben visz célhoz! Minek kapkodjunk egynapos éltű, kipróbálatlan mentőszerek után, mikor ezerszeresen kipróbált, biztos hatású eszközünk is van?

Az ókor nagy gondolkodói is ebben az eszközben látták a benső ember lelki művelésének legjobb fejlesztőjét; a történelem emberöltői őreá mutatnak, mint az egyesek, a népek és a korszakok legjelentősebb szellemi erőforrására, s még akik egyébként ellenséges érzülettel viseltettek is irányában, gyakran megvallják, hogy az emberiség életének minden igazán nagy korszaka ennek az egy művelődési tényezőnek köszönhette nagyságát. Sok más helyett álljon itt Goethe szava: „Minden korszak, melyben bármiképpen is uralkodott a hit, fényes, lélekemelő, az egykorúakra s az utókorra nézve egyaránt gyümölcsöző volt. Viszont minden kor, mely a hitetlenséget bárminő alakjában előtérbe léptette, bárha rövid ideig némi csalóka fényben tündöklőit is, az utókorra nézve haszontalanul enyészett el[3]”.

Ez a művelődési tényező, az egyetlen, mely biztos reménnyel néz a jövőbe: a vallás.

A vallás az ő örök alapokra épített szilárd világnézetével, az ő nagy tettekre, áldozatos küzdelmekre lelkesítő indítóokaival, az ő fölemelő, tisztító, csüggedni nem engedő eszményeivel s az ezen eszményeket megtestesítő élő példaképeivel: ez a vallás ma, a XX. században is új erőkifejtésre, új eszményekre, új erkölcsi virágzásra ébreszthetné az önmagával meg-hasonlott, erejében megfogyatkozott társadalmat.

Ezt igazolja a nagy jellemek, az élő példaképek egész sorozata, amelyekből néhányat szemelvényül szándékozunk bemutatni jelen munkánkban.

Konkrét példák mindig többet bizonyítanak, mint elvont elméletek; az élet maga pedig sokkal hathatósabb, sokkal meggyőzőbb érvelés, mint minden okoskodás és bölcselkedés az élet fölött. (Foerster.) „Gyümölcséről ismerik meg a fát.”

Azoknak pedig, kik a vallás jellemnevelő és erkölcsművelő erejéről amúgy is meg vannak győződve, buzdulásul szolgálhat a kiváló példaképek tanulmányozása, melyek e lapokon eléjük tárulnak.

Zichy Nándor gróf, katolikus jeleseink e kimagasló alakja, abban lelte a magyar katolikus ügy állandó háttérbe-szoríttatásának fő okát, hogy a magyar katolicizmusban kevés az egyházias gondolkodás, a lelkesedés és öntudat[4].

Egy kiváló írónk még többet mond. „Alig van oly félénk tábor – írja –, mint aminő a magyar katolikus társadalom. Mintha csak szégyellné katolicizmusát. Úton-útfélen gúnyolják, rágalmazzák katolikus intézményeinket s a katolikusok ahelyett, hogy erélyesen felszólalnának igazaik mellett, suttyomban továbbállnak, vagy felvilágosodottságuk fitogtatásával együtt ízléstelenkednek szent hitük ócsárlóival[5].”

Nem segítene-e nagyban ezeken a bajokon, ha többet foglalkoznánk nagyjaink emlékével? Nem emelné-e új lelkesedésre s öntudatra a félénk szíveket, ha látnák, hogy éppen a katolikus hit az a talaj, amelyen az emberi nem legszebb díszei, legnemesebb jellemei növekedtek naggyá?

És végül még egy szempont ajánlhatja jeleseink életének tanulmányozását: a gyakorlati szempont. Sokan vannak, akiket nemes szívük és vallásos buzgalmuk nagy tettekre, magasztos célokra hevít, de akik nem igen találnak alkalmat és nincs eléggé találékony tehetségük jóakaratuk érvényesítésére[6].

Dudek János szerint: „1848 óta nincs a magyar katolikusoknak a teendőket jóval előbb megindító, ügyeiket előbbrevivő, az erőket cselekvésre irányító s a bajokat megelőzni képes akcióprogramjuk. Mindig csak esetről-esetre kapkodnak, amikor a baj már rendesen a nyakukra nőtt[7]”.

Talán ezen is könnyebben változtathatnánk, ha különféle országokban, időkben s állásokban élt jeleseink példaképén tanulmányoznók az igazi hitbuzgalom találékonyságát? …

*

Ha netán azon akadna meg valaki, hogy csakis hithű, meggyőződéses katolikus jellemeket választunk buzdulásunkra, erre okul sokfélét mondhatnánk, anélkül, hogy a többi keresztény felekezetek nagy embereit érdemükön alul kisebbíteni akarnók. Itt legyen elég, ha magunk helyett egy protestáns költőt, a német Lavater-t beszéltetjük, aki a katolikus vallás elsőrangú jellemképző erejét Stolberg gróf megtérésekor ekkép ismerte el hozzá intézett levelében:

„Válj díszére a katolikus egyháznak! Gyakorold azokat az erényeket, amelyek a nemkatolikusokra nézve elérhetetlenek… Légy szent, aminő Borromei Károly volt! Nektek vannak szenteltek, nem tagadhatom; nekünk nincsenek; legalább nem olyanok, aminők a tieitek …[8]”

A megjelölt szempontok tekintetbevételével természetes, hogy teljességre már az anyag átláthatatlan terjedelme miatt sem törekedhettünk semmi tekintetben sem, aminthogy az sem lehetett szándékunk, hogy kimerítő történeti rajzokat, eredeti és a tudományra nézve új adatokat állítsunk össze jellemeinkről. Hammerstein Lajos S. J. hasonló tárgyú művét[9] véve némi irányadóul, megbízható monográfiák alapján lehetőleg rövid és változatos jellemrajz-sorozatot iparkodtunk összeállítani, különféle nemzetekből, különféle időkből, különféle állásokból válogatva ki egyet-egyet s úgy mutatni be futólag, röviden vázlatosan. Szinte fáj, hogy csak ennyit hozhatunk egyszerre s célszerűségi okokból ezúttal annyi mást mellőznünk kellett. Csak néhányat választhatunk ki a sok közül, csak egy-egy kalászt mintegy találomra innen is, onnan is az aranyszínű vetés egész beláthatatlan rónájáról, melyet a katolikus Egyház talaja, a keresztény légkör melege s a természetfölötti kegyelem sugarai érleltek meg az emberiség kincsévé, örömévé és dicsőségévé. De talán ez a kevés is sokra lelkesíthet és taníthat.

Vedd és olvasd, szíves olvasó s ha tudsz lelkesülni azért, ami erkölcsileg szép és nemes: buzdulj a jellemhősök követésére!

 

Kalocsa, 1908.

[1] Michelet: Histoire de Francé, III. k. 622. lap; Sarmaságh: A család, Egyház és állam. I. k., 7. lap.

[2] F. W. Foerster: Jugendlehre. (Berlin, Reimer, 1906.) 1. és 2. 1.

[3] Noten und Abhandlungen zum westöstlichen Divan. Werke, VI. k. 159. 1.

[4] Religio. Budapest, 1906. 555. 1.

[5] Glattfelder Gyula: Religio, 1907. 135. 1.

[6] L. Mihályfi Ákos: Előadás a hitéletről a budapesti Kat. Kör felolvasó estélyén 1896 március 13-án.

[7] Religio, 1907. 134. 1.

[8] Rosenthal: Konvertitenbilder aus dem 19. Jahrhundert, I. k., 21. 1.

[9] Charakterbildet aus dem Lében der Kirche. Trier (Paulinus-Druckerei), 1897, 3 kötet.”

(Visited 39 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Bangha Béla S. J. összegyűjtött munkái – IV. kötet” értékelése elsőként

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..