Eszterhás István: A gébic

500 Ft

Szerző: Eszterhás István
Cím: A gébic
Alcím: Regény a Numerusz Klauzusz mellől
Kiadás éve: 1928.
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 86
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • ePub

Tartalom:

 

Leírás

„„Ha gyomrodba beáll a nyomor csömöre, ha már meguntad a korgást, alkudsz. Beülsz egy kis hivatalba, filiszter leszel. A tervek, amik önmagadnak adott fogadásszámba mentek, kísértenek. A majdmegmutatomos búsulások visszajönnek még egyszer-kétszer. Végül azok is elkopnak. És eggyel kevesebben leszünk.”

I.

Az ipartestület nagytermében nagy sikoltással felrikoltott a prímhegedű, utána zuhant a bőgő, táncos libegéssel rácsapott a cimbalom futama. A terc súlyosan csüngött a prímen, mint futón az árnyék. A cigány, a nyiszlett Lossó Lőrinc behátrált az asztalok közé.

Éjfél. A tűzoltóbál közönsége vacsorázik, nagy csörömpölés tölti be a termet, a cigányt, Lossót lehúzták egy asztalhoz, befejezte a nótát. Az asztalnál négyen ültek, ráfigyelnek a cigány vonójára, az ajkuk szélén felvillanó mosolyban bent bujkál a nóta. A füstben, lármában halkan dünnyögve kezdte az egyik:

„Sárga csizmám a kenőcstől de fényes.”

Rezgette a fejét a nótához. Szegletes arcú fiú a nótázó. Barna haja olajosán simul koponyájára.

A brummogó bőgőből, a cimbalom futamából felujjongott a prím. Elvékonyítva a nótát, hamis csengéssel csapott fel a terc. Énekeltek most már a banda után valamennyien, a nagy-fejű Vera Pista, a szőke Vargha Bandi, a nagyhajú Bakó János, a rekedt Misángyi Laci.

„Eén vagyok a Kócos pusztai béres…”

Elnyújtottan, parasztosan énekelték. A szemükbe csillogást szórt a nóta. Lossó is felélénkült, az egész banda szívesebben húzta. A bálozók jóindulatú mosollyal figyeltek át rájuk a vacsora miliői. Belepirultak a nótába, újból kezdték. Bakó János megeresztette hangját, mély baritonja elárasztotta a füst opálos félhomályába burkolt termet.

„Ha megrakom szénával a szekerem, Közepébe a rózsámat ültetem.”

A Kócos-pusztán voltak egész délután. Onnan hozta be a városba őket a szőke Vargha apjának a fogata. Már a pusztán jócskán fogyott a tüzes homoki, jókedvvel jöttek.

— A jogászok! — felelték alázatos, sokat sejtető kunyorintással a kérdésekre a pincérek — mulatnak! — tették hozzá áhitatos tisztelettel.”

(Visited 291 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Eszterhás István: A gébic” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .