Leírás
„TÜZES LELKŰ IFJÚ
lépett egykor az Úr Jézus elé. Nagyratörekvése, ártatlan fiatalsága és acélos tettvágya feszült abban a kérdésben, amelyet az Úr Jézushoz intézett: „Jó Mester! Mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?” (Mk. 10, 17.)
Jézus felsorolta az isteni parancsokat, megvizsgáztatta a fiút, s mikor kiderült, hogy fiatalsága kezdete óta Isten parancsai szerint élt és tisztán őrzött élete most tájékozódást keres, — mint a Szentírás mondja, — Jézus „rája tekintvén megkedvelte őt”. Ebben a fiúban olyan értékeket és oly határozott nagyra hivatottságot látott meg az Úr, hogy szívesen választotta volna őt tanítványává, sőt talán apostolává is. Éppen e nagyra hivatottságára célozva, hogy élessze és lángra lobbantsa hivatása tüzét, mindjárt neki is szegezte, határozott szavakkal felvázolta további tennivalóit: „Egynek híjával vagy; menj, add el, amid vagyon, és add a szegényeknek, és kincsed leszen mennyben; azután jer, kövess engem!” (Mk. 10, 21.)
Mindenre számított az ifjú, csak arra nem, amit határozott felszólításként Jézus most eléje tárt. Azt hitte, hogy minden áldozatra képes a tökéletes élet elnyeréséért, — de hogy Jézus kiszakítani akarja őt szerettei köréből, lemondást kíván tőle és szolgálatába akarja őt szólítani, — erről még csak nem is álmodott. Elkomorodik az arca, szomorúság verődik ki tekintetén. Lángolással szereti az Urat, vagyonából bőkezűen támogatná az apostoli testület munkáját, — de hogy beálljon Krisztus kiállni merészelő követői közé, akiket üldöznek, sárral dobálnak és leköpdösnek az emberek, — s ezért a viszontagságos, hősi életért otthagyja kényelmét, jólétét, vagyonát, boldog otthonát, — erre erőtlennek érzi magát. Inkább visszatér eddigi környezetéhez, marad átlagember és csendben, nyugodtan, különösebb gondok nélkül tölti napjait. „Megszomorodván ez igén, búsan távozék, mert sok jószága vala.” (Mk. 10, 22.)
Mikor ez az elkedvetlenedett és a nagy lépéstől visszariadt ifjú így elodázta az isteni hivatást, — Jézus sajnálattal néz utána és kijelenti, hogy hivatása eljátszásával nagy értékeket, kimondhatatlan jutalmakat dobott el magától ez a jó szándékú, de gyáva fiú: „Mindaz, aki elhagyta házát, vagy fivéreit, vagy nővéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy földjeit az én nevemért, százannyit kap és az örök életet fogja örökölni…” (Mt. 19, 29.)”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.