Leírás
„Már a múlt század nyolcvanas éveiben, a doktrinér liberalizmus legsötétebb napjaiban, akadtak józan és előrelátó hazafiak, akik a zsidóság mohó és kíméletlen törtetésében aggasztó nemzeti veszedelmet láttak és hazafias aggodalmaiknak nyílt és becsületes kifejezést is adtak. Verhovay is egyike volt a nyílt eszű és tetőtől talpig tisztességes politikusok kisded csoportjának, akik nem úsztak a divatos hullámok piszkos árjával, hanem szembe is fordultak vele, ha hazafias meggyőződésük úgy parancsolta, még akkor is, amikor már nyilvánvaló volt, hogy a további küzdelem hiábavaló és csak önnön romlásukat idézheti elő. Az ország urai c. művében szinte prófétai ihlettel rajzolta meg a jövő Magyarország zsidó járom alatt nyögő szomorú képét. Istóczy Győző lángoló beszédekben ostorozta a zsidóság bűneit s a magyarság indolenciáját. Sajnos, ezeknek az antiszemita sibylláknak intő, óvó, könyörgő szózatait a liberalizmus akkortájt közkeletű frázisai túlharsogták. A sajtó javarésze zsidó érdekeket szolgált és középkori sötétencnek, klerikális népbutítónak, reakciós gazembernek nyilvánított mindenkit, aki a zsidóság uszályhordozójának fel nem csapott. A nyolcvanas évek antiszemita mozgalmainak letörése után a magyarság bekötött szemekkel haladt sírja felé, ahová őt a zsidópénzen megvesztegetett „hazabölcsei” vezették. A világháború rémes eseményeinek, a hadiuzsorások, papírbakancs-szállítók, papírszövet-gyárosok, élelmiszerhamisítók, árdrágítók, katonaszabadítók, nemzetrontó agitátorok, hazug demagógok, bolseviki szédelgők, román sereghajtók gazabbnál gazabb üzelmeinek kellett közbejönniök, hogy az önnön butaságában megzápult és tespedő közönyében elernyedt magyar „szibarita váz” világosságtól elszokott szemei megnyíljanak és egy kicsit lássanak.
Vannak azonban még sokan, sajnos, nagyon sokan, akiket az események cikkázó villámainak kísérteties fénye mintha még jobban elvakított volna. Egyesek egyáltalában nem akarnak látni, mert önös érdekeik láthatatlan szálai által a Mammon sémi képviselőihez fűzve nem is áll érdekükben látni. Az ilyen áruló Judásokkal szóbaállni, őket kapacitálni annyi volna, mint falra borsót hányni. Hadd menjenek pénzeszacskóikkal együtt, a pokol mélységes fenekére! Az ilyenek nemzetük számára végképp elvesztek. Ne is essék róluk szó! Vannak azonban jóhiszemű emberek is, akik becsületes rövidlátásuk miatt az országot fenyegető zsidóveszedelem igazi mivoltával nem tudnak tisztába jönni. Jelen iratka célja ezeknek a jóhiszemű embereknek a szemeit megnyitni és kimutatni, hogy a hazánkra szakadt számtalan baj és veszedelem nem volt „derült égből jövő villámcsapás”, hanem csak egy láncszem a zsidóság évezredes munkájában, amelynek végcélja az egész világ meghódítása, leigázása, a trónok és oltárok lerombolása, a keresztény hit kiirtása s a keresztény népek rabszolgasorsra juttatása a zsidóság zsarnoki uralma alatt.
A történelemben kevésbé járatos olvasók előtt a zsidóság világuralmi törekvései talán fantasztikus színben fognak feltűnni; lehet, hogy egyesek ezeket az állítólagos törekvéseket antiszemita ráfogásnak fogják minősíteni. Az egész kérdés tisztázása azon múlik, be tudunk-e illeszkedni a zsidóság gondolatvilágába, el tudunk-e mélyedni szövevényes történetébe. Akinek ehhez némi kedve, türelme és egy kevés természetes esze van, e kis iratka elolvasása után el fogja ismerni, hogy a zsidóság világuralmi törekvése nem antiszemita agyrém, hanem szörnyű valóság, amellyel csak a hazai gojok együgyű tömege nem tudott tisztába jönni.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.