Per Engdahl: Megszabadulás a technokrata világtól

200 Ft

Szerző: Per Engdahl
Cím: Megszabadulás a technokrata világtól
Alcím: Cikksorozat, mely az Út és Cél című folyóirat 1969-1970 közötti számaiban jelent meg
Kiadás éve: 1969-1970
Kiadás helye: Sidney, Ausztrália
Oldalszám: 28
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • Epub

Tartalom:

A klasszikus kapitalizmus felbomlása.
A mai irányító kisebbségek.
A technokraták uralma és a demokrácia halála.
A párhuzamos fejlődés a kommunista országokban.
Egy új proletariátus születése.
Európa degradálása.
A harmadik világ ébredése.
A nyugati értékek újjászületése.
A korporációs vízió.
A demokrácia után.
Az osztálynélküli társadalom.
Proletariátus helyett.
Küzdelem az «alienation» ellen.
A régiók és a kisipar újjászületése.
Integráció, Federáció, Korporáció.
Az iparilag fejlett és fejletlen államok.

Leírás

“Az új világot, — a félelemtől és nyomortól mentes világ, — amelyet az egymással szövetkezett szovjet-kommunizmus és liberálkapitalizmus állított 1945-ben kreálni, súlyos megrázkódtatás érte ez év tavaszán. Az egyetemi ifjúság lázadása logikus következménye volt a liberálkommunizmus több mint 20 éves tanításának, amelynek hatásai csak súlyosbodtak abból a lélektani következményekből eredő körülményből folyólag, hogy az egyetemi ifjúságot modern egyetemi negyedekbe tömörítették.

Propaganda és szisztematikus tagadás, az egész demokratikus Nyugaton vitássá tették minden tekintély, nemzeti tradíció személyes meggyőződés iránti lojalitás, vagy emberi kapcsolathoz való hűség létezésének jogát. Mindezek a totális liberalizmushoz vezettek, amely az individualizmus következményeit egészen az abszurd anarchizmusig fokozta. A Roosevelt és Churchill által aláírt Atlanti Pactummal kezdték és Herbert Marcus exaltált prédikációjával fejezték be.

Ezalatt a diákok nem is a jelenlegi rendszerek alapvető princípiumai ellen lázadtak fel, ami talán a leglényegesebb jellemvonás a jelenlegi helyzetben. Ideológiai álláspontjuk nem más, mint azoknak a doktrínáknak szélsőséges alkalmazása, amelyeket a háború utáni nagy politika irányítói elfogadtak és proklamáltak. A sajtó, a rádió és a televízió valójában csak ismételgették a demokrácia tételeit, igyekeztek meggyőzni az olvasókat és a hallgatókat arról, hogy a kommunizmus csak egy első fázisa, illetőleg fejlettebb formája a demokráciának. A különbség a kommunizmus és a nyugati neoliberális propaganda között napról-napra bizonytalanabbá vált, mialatt a keleti blokkon kívülálló kommunizmus és a szovjetkommunista párt ideológiai álláspontja közötti eltérés fokozatosan, növekedett. A Szovjetunióban uralkodó belső magatartás és a nem kommunista országokban alkalmazott felforgató módszerek közötti eltorzítás olyan problémákat vetett fel, amelyek azelőtt ismeretlenek voltak a kommunista világban. Ennek az új szituációnak a következménye az a tény, hogy a diákok lázadása mind keleten, mind nyugaton többé-kevésbé anarchista lázadássá vált. Prágában; Varsóban és Belgrádban ugyanolyan eseményeket láttak, mint Párisban, Berlinben és Rómában. Hogy az aktuális körülmények között egy konstruktív alternatívát megfogalmazhassunk, analizálnunk kell a modern társadalmat és az előrelátható irányzatokat. Választani kell azon irányzatok között, amelyeket el akarunk kerülni, és azok között, amelyek pozitívnak és hatásosnak tűnnek fel. Végül javasolni kell azokat a megoldásokat, amelyek lehetővé teszik a kívánt irányban való fejlődést.”

(Visited 59 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Per Engdahl: Megszabadulás a technokrata világtól” értékelése elsőként

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..