Varga László: Szociális reform és hivatásrendiség

500 Ft

Szerző: Varga László
Cím: Szociális reform és hivatásrendiség
Sorozatcím: Nemzeti Könyvtár 40-41. szám
Kiadás éve: 1941.
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 91
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • Epub

Tartalom:
Föladat és sorskérdés
     Ki a felelős?
     Kontár javaslatok
     A kapitalizmus vissza nem térhet
     A társadalom válaszúton
     Az ember helye a világban
     A felelősség törvénye
     Állam és társadalom
     A munka társadalma
     A hivatásrendek
     Közérdek és szabadság a rendiségben
     Néhány félreértés
     A rendek önállósása
     A hivatásrend közjogi testület
     A rendi önkormányzat jogköre és föladatai
     A társadalom tagozódása rendek szerintA rendek fölosztása
     A hivatásrendek együttműködése
     Államreform és rendiség
     A rendi önkormányzat az államban
     A két közigazgatás
     Demokrácia és rendiség
     Politikai rendszer és rendiség
     A rendi állam
     Család és társadalom
     A hivatásrendi gazdaság
     A dolgozó ember a gazdaságban
     A munkásság szerepe a gazdaságpolitikában
     Tőke- és hitelpolitika
     Szabadverseny a rendiségben
     A gazdasági jogrend
     Az ellenőrzés
     Fellendülés és válság az új gazdasági rendben
     Agrárpolitika a rendiségben
     A munkabér
     A többtermelés
     Társadalompolitika a rendiségben
     Az új jobbágyok felszabadítása
Az állam sorsa
     Keresztények és a rendiség
     A magyar álláspont

Leírás

“Föladat és sorskérdés

Majdnem mindenki tudja Magyarországon, hogy a szociális kérdést valahogyan meg kell oldani és rosszul vagy jól meg is fogják oldani. Még azok is érzik ezt, akik legjobban szerették volna az egészet tudomásul sem venni, vagy egyszerűen agyonhallgatni. Ez a kérdés hatalmasan ég és éget. Ha nem akarjuk, hogy tűzvész legyen belőle, meg kell szüntetni okait és ki kell küszöbölni lehetőleg minden ürügyet, amellyel a közélet kalandorai szennyes céljaikat a tájékozatlan közönség előtt álcázni szokták.
Mint a legutóbb alkotott kitűnő családvédelmi törvény mutatatja, a kormányzat és törvényhozás tudatában van a magyar szociális kérdés fontosságának. E tekintetben tehát a nemzet képviselete és a nép között teljes az összhang. Azonban a megoldás módjára és a végrehajtásra vonatkozólag a közvélemény tájékozatlansága egyenesen megdöbbentő. Van ugyan számos társadalmi és politikai szervezkedés az országban, amely a szociális béke érdekében fáradozik, azonban ahányan vannak, annyifelé is húznak. Már pedig e zűrzavar és fejetlenség legalább akkora baj, mint a szociális kérdés maga. Mivel a valóban hatékony társadalmi reform az egész társadalom közreműködése nélkül soha megvalósulni nem fog, föltétlenül szükséges, hogy mindenki helyesen lássa a tényeket és a megoldás útját. E reformot ugyanis az állam irányítása mellett a társadalomnak kell önmagán végrehajtania s azért minden érdekeltnek: munkaadónak és munkásnak, nagybirtokosnak és kisgazdának, vállalkozónak és tisztviselőnek ki kell vennie belőle a maga részét. Ha a reformtól mindenki csak jogokat és előnyöket vár, akkor sohasem jön létre, mert ez első sorban feladat és sorskérdés az egész magyarság számára.
Most, amikor a nemzet zöme ismét egy hazában és egy államban egyesült, e feladat a történelmi óra parancsa. Az eddiginél teljesebb és magasabb rendű életbe kell átmennünk. Vagyis meg kell teremtenünk azt a közösségi életformát, amely minden politikai erőnél és jogrendnél szorosabb egységbe kapcsolja a nemzet tagjait. Az új magyar állam necsak hazája legyen minden polgárnak, hanem meleg és édes otthona is, ahol mindenki egyformán megbecsültnek, egyformán szükségesnek és testvérnek érzi magát. Tehát a nemzetnek valósággal nagy családdá kell fejlődnie, amelyben mindenki felelős mindenkiért és a Teremtőtől nyert emberi méltóság áll minden rang és cím fölött. Azért a legfőbb törvény a szeretet és szociális igazságosság lesz és a személyi jogok, tehát elsősorban a munka és a család joga, megelőz minden más jogot. Mindezt azonban csak akkor valósíthatjuk meg, ha a nemzet vezető rétege és lehetőleg minden magyar az egész nép fölemelését, ezt a legfőbb közügyet személyes ügyének tekinti. Ez a cél ad tartalmat a nemzeti érzésnek, ami különben üres hangulatokban posványosodik el. Tartozunk ezzel önmagunknak is, mert magyarságunkra csak akkor lehetünk joggal büszkék, ha országunk igazi mintaállamként szerepel a világ közvéleménye előtt. Amíg nálunk nincs minden dolgozó embernek biztos családi otthona és rendes munkabére, amíg városaink és falvaink utcáin nem hemzseg ismét a sok gyermek, addig itt mintaállamról nem beszélhetünk. Annál is inkább kell vállalnunk e föladatot, mert a többi nemzetek roppant versenyre keltek egymással, hogy népük erejét és életszintjét minél magasabbra emeljék. Tehát súlyos erkölcsi kötelesség ez, amely alól büntetlenül nem vonhatjuk ki magunkat.
E magasabbrendű közösség megteremtése sorskérdése a magyarságnak. Minden nemzet élete állandó küzdelem a fönnmaradásért és ebben a küzdelemben csak az erős népek állják meg helyüket. Ennek föltétele azonban a belső rend és szilárd társadalmi béke. Ha majd a szegény magyar is érzi, hogy ebben az országban mindenkinek az igazság mértéke szerint mérnek, ha senki sem érzi magát elhagyottnak, ha balsorsban mindig támasztékot talál, ha tapasztalja, hogy az egész nemzet felelősséget érez összes tagjaival szemben, akkor az ország belső egységét és erejét senki meg nem bonthatja.
Minden nyavalyának csak egy igazi gyógyítása van. Ez áll a szociális kérdésről is. Ennek is egyetlen helyes megoldása van: az új szociális rendiség, a nemzet hivatásrendi alkotmánya. Hogy mindenki könnyen megismerje mibenlétét arra szolgál e rövid írás.”

(Visited 71 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Varga László: Szociális reform és hivatásrendiség” értékelése elsőként

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Érdekelhetnek még…