Leírás
„ELŐSZÓ.
Erről az elbeszéléskötetről sokfélét mondhat majd a kritika, azt azonban egyezően fogja megállapítani róla, hogy: fehér. Talán nagyon is fehér. Annyira fehér, hogy a vallási és erkölcsi szépet sajátlagos levegőjének érzi, amelyben mozog és amelyben szinte egyedül otthonos.
Ennek az iránynak bizonnyal vannak ellenségei, még a fehér irodalom kedvelői közt is. A fehér irodalomnak — azt mondják ezek — nem lehet az a célja, hogy csupa épületes történetkéket gyártson. Aláírom ezt a felfogást s mégis vallom, hogy jogosultsága annak a keresztény szépirodalomnak is van, amelynél a keresztény erkölcsi eszmék nem pusztán negatív zsinórmértékek arra, hogy mit nem szabad írni és dicsőíteni, hanem pozitív tartalom is, kiindulópont és végcél, hajtóerő és minden. Ez a fehér irodalom természetesen nem szól mindenkihez, de hála Istennek, szól sokakhoz, akiknek ma már szépirodalomban is kedvesebbek a keresztény hitélet eszméi, még ha komolyak és szentek is, mint az átlagos novellatárgyak.
Egyesek szigorúnak fogják találni tendenciáimat. Ezeknek csak annyit felelek, hogy a mi morálunk bizony szigorú. De épp azért is oly nemes, oly szép és előkelő, mert annyira komoly és szigorú s annyira nem alkuszik meg az emberi önzés, kényelem és lefeléhúzás hajlamaival.
Ha jobb tehetség több erővel vállalkozik ennek a feladatnak: az egészen keresztény szépirodalomnak művelésére s erre ez a kötet indirekt indítékul szolgál: magam örülök legjobban írásaim szerencsés gyengéinek.
1919, Karácsony.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.