Leírás
„Mentsünk lelkeket!
A kongreganistáknak egyik lényeges feladata: az apostolkodás. Azon ismerszik meg az igazi kongreganista, hogy nem elégszik meg a saját lelke megmentésével, hanem minden erejével másokat is törekszik az igazság ismeretére, Isten szeretetére és szolgálatára bírni. Ennek azonban alapfeltétele a nagy, a lelkes szeretet a lelkek iránt s az üdvösségükön való buzgólkodás erős kívánata. Ezt a vágyat s kívánságot óhajtja előmozdítani a következő elmélkedés.
Mindenekelőtt állítsuk magunk elé az Ür Jézust, amint végignéz a tömegeken s végtelen sajnálkozással így szól: „Az aratás nagy, de a munkás kevés”, s kérjük kegyelmét, hogy ne legyünk mi sem némák az ő hivatásával szemben, hanem siessünk neki lelkeket menteni!
Kérdezzük már most: mi indítson nagy buzgólkodásra a lelkek érdekében?
*
Az első indítóok maga az Isten. Jézus a vérét ontotta a lelkekért: valamennyi lélekért. „Isten akarja, hogy minden ember az igazság ismeretére jusson és üdvözöljön” (I. Tim. 5, 2). Az ember szabad és Isten sem teremthette másnak, mint szabadnak. Az embernek magának kell döntenie a nagy kérdésben, hogy vájjon üdvözülni akar-e vagy elkárhozni, Isten nem erőszakolhatja rá a mennyországot senkire: aki nem akarja őt önként szolgálni, annak nem hajíthatja utána az örök boldogságot. De azért a teremtés egyetlen célja mégis az ember üdvözítése volt. Istennek nincs semmi haszna a teremtésből, ő nem szorul reánk semmiféle tekintetben; de mert „ő a szeretet”, azért szereti az embereket, kiket teremtett s nem szeretné vesztét egyiknek sem. S épp azért, mert „örök szeretettel szeret bennünket” (Ján.), azért fáj neki (emberileg szólva) a mi veszedelmünk, fáj neki az emberek pusztulása.
Nézd Jézus életét: mit árul el jobban, mint ezt a nagy bánkódást az emberek pusztulásán s azt a fáradhatatlan igyekezetei, hogy rajtuk segítsen. Testileg is jót tesz az emberekkel, de csak azért, hogy ezzel is magához bilincselje őket s aztán lelkűket meggyógyíthassa. „Az én ételem az, hogy Annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött.” (Ján, 4, 34.) És pedig „ez az én Atyám akarata, aki küldött engem, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örök életet nyerjen s én feltámasszam őt az utolsó napon” (u. o. 6, 39, 40). „Szánakozom a tömegen”, sóhajt fel az emberek láttára. S a legnagyobb fáradsággal, sőt életveszéllyel sem törődik, mihelyt arról van szó, hogy lelkeket mentsen, üdvözítsen.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.