Leírás
„1. A nemzetek létküzdelmében ma egyik legfőbb jelszó a kultúrfölény. A népek, de az egyének is kultúrájukkal iparkodnak egymást legyűrni; a politikai és a gazdasági harc szerencsés kimenetelét is nagyrészt a kultúrfölénytől várják. De hát mi is ez a kultúrfölény, amire oly sokszor hivatkoznak? Ennek beható megvilágításával már annál kevesebbet találkozunk. Sokan egyszerűen így gondolják a kultúrfölényt: tanuljon mindenki minél többet, így biztosítjuk azt, hogy nagyok, gazdagok, hatalmasak legyünk. Eszerint a kultúrfölény a maximális kultúra volna, vagyis szám szerint minél több egyénnek minél magasabb képzettsége, ami számokban egyszerűen az egyének és a végzett iskolák szorzatával volna kifejezhető. Nagyon is vitatható azonban, hogy a kultúrának ilyen, minden rendszer és terv nélkül való és a minőségi szempontok mellőzésével csupán a mennyiségre tekintő fokozása valóban biztosítaná a kívánatos fölényes kultúrát. Hiszen a maximális kultúra szempontjából valóban kívánatos volna, ha minden utcaseprő egy-két doktori oklevéllel rendelkeznék és a váltóőrök vagy kocsitologatók is csupa okleveles mérnökök volnának. Ez pedig nyilván nem jelentené a kívánt kultúrfölényt, hanem ellenkezőleg, a művelődési javak, erők, tehetségek legesztelenebb és legveszedelmesebb pazarlását. Az igazi kultúrfölényhez tehát közelebbről meg kell állapítanunk a kultúra mértékét és elosztását. A kultúrának ezt a kívánatos mértékét és helyes, célszerű elosztását nevezzük éppen kívánatos kultúrának. A következőkben különféle szempontból fogjuk vizsgálni ezt a kívánatos kultúrát és a maximális kultúrához való viszonyát.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.