Leírás
„A katyni eset bizonyítékai
1942. nyarán a német hadsereg kíséretéhez tartozó lengyeleknek tudomására jutott, hogy Szmolenszk közelében a bolsevisták lengyeleket lőttek agyon. A benszülött parasztok és odavaló munkások kijelentései alapján azután megállapították, hogy a katyni erdőben, annak az útnak jobboldalán, amely a Szmolenszk-Katyn vasútvonaltól a korábbi GPU, jelenleg a NKWD nyári üdülőhelyéhez vezet, agyonlőtt lengyelek holttestei vannak eltemetve. Saját kezükkel láttak hozzá a kutatáshoz és találtak is egyes holttesteket, amelyeknek helyét fakeresztekkel jelölték meg. A leletről azonban semmi hírt sem közöltek, mert csapattestük gyors előretörése miatt a vidéket hamarosan kénytelenek voltak elhagyni.
1943. februárjában azután a német titkos tábori rendőrség tudomására jutottak állítólagos tömegsírokról keringő hírek, amelyek alapján a megadott helyen megindították a vizsgálatokat. Valóban, a Katyn helységtől északkeletre fekvő erdős vidéken több nagyobb földhányást találtak. A talajfelületről azonnal látható, hogy ezeket a dombokat emberi kéz hordta össze, amelyeket azután fiatal erdei fenyőkkel ültettek be. Ezek közül a dombok közül egyiken még 1943. februárjának kemény fagyos idejében kísérleti ásatásokat folytattak, aminek eredménye kétséget kizáróan bizonyította, hogy tömegsírokról van itt szó. Két méter mélységben több, szorosan egymás mellett fekvő holttetemet találtak. A szabaddá tett holttestek bomlási állapotából megállapították, hogy azok esetleg már évek óta a dombhátak alatt feküdtek. A holttetemek jellemző helyzete meg arra engedett következtetni, hogy nem rendes temetésről volt itt szó, hanem úgy ásták el a szerencsétlen áldozatokat, mint a kimúlt állatokat szokás. A ruházatokról látható volt, hogy a halottak lengyelek.
A kőkeményre fagyott talaj egyelőre nem tette lehetővé, hogy az ásatásokat nagyobb arányokban folytassák tovább. A vizsgálat céljából mindenekelőtt a szomszédos helységek, illetőleg lakótelepek lakóit keresték meg, akik beható és hasznos adatokkal tudtak szolgálni. Ezeknek a tanúknak vallomásai alapján készült jegyzőkönyveket, amelyeknek helyességét a katonai csoport főparancsnokságának főbírája által készített jegyzőkönyv igazolja, függelékként szintén közöljük. A vallomások alapján megállapítható volt, hogy 1940. tavaszán a katyni erdőben heteken át tartott a hadifogoly lengyel tisztek agyonlövetése.
1943. márciusának végén kezdték meg az addig talált dombok egyikének rendszeres feltárását. Két méter mélységig kellett ásni és akkor a holttestek láthatóvá váltak. Minden egyes holttest arccal lefelé feküdt a sírban. Rendes temetésnek nyoma sem volt, hanem az áldozatokat válogatás nélkül dobálták a tömegsírba. A ruházatról, valamint a ruhák zsebeiben talált igazoló iratok alapján ezúttal is kétségtelenül megállapítható volt a tetemek nemzetisége, valamint korábbi foglalkozásuk. 1943. április 30-ig kereken 1000 holttestet ástak ki, amelyek 70%-ának személyazonosságát azonnal meg lehetett állapítani, míg a többiek esetében csak gondos keresések után találtak olyan iratokat, amelyekből kilétüket megállapíthatták. Valamennyi tetem halálát főbelövés okozta. A később talált és ma még csak részben feltárt tömegsírok egyikében kizárólag megbilincselt holttesteket találtak. Ezek kezei zsineggel vannak általában hátra kötve. Vannak azonban holttestek, amelyek saját ruhájukkal vannak megkötözve, illetőleg ingükkel vagy más zsákszerű ronggyal fejük van bekötve.
Az első tömegsírban mintegy háromezer holttest volt, amelyek tizenkét rétegben feküdtek egymás tetején. Az ennek közvetlen közelségében fekvő további sírokban szakértők becslése szerint 5000—6000 holttetem fekszik. Azok között, akiknek eddig személyazonosságát megállapították, minden rangfokozatba tartozó tiszt található. Így többek között Smoravinsky brigád-tábornok, a lublini csapattest parancsnoka és Bogaterevics tábornok. A tisztek feltűnően nagy többsége a Pilsudskiregiment hagyományos díszzsinórját viseli. A holttetemek között eddig egy plébános személyazonosságát is megállapították.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.