Szivós Donát: Emberek a mérlegen

600 Ft

Szerző: Szivós Donát
Cím: Emberek a mérlegen
Kiadás éve: 1941.
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 121

Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • ePub

Tartalom:

Előszó
I. A MÉRLEG
     a) A MÉRLEG
     b) HAMIS MÉRLEGEK
     c) KRISZTUS MÉRCÉJE ALATT
II. AZ EMBEREK FELELNEK
     a) AKIK NEM IS AKARNAK ISTEN MÉRCÉJE ALÁ ÁLLNI
     b) AKIK BÍRÁLJÁK A MÉRLEGET…
     c) AKIK ÉRTÉKNEK TARTJÁK MAGUKAT…
1. A FAJI GŐG MEGSZÁLLOTTJA
2. A MAMMONISTÁK
3. „A BECSÜLETESEK”
4. „NEM BÍROM A PAPOKAT!”
5. A FÖLÉNYES KÖZÖMBÖSÖK
6. KÉT MALOMKŐ KÖZÖTT
7. AKIKNEK A GYÖNYÖR ÉS A MÁMOR A LEGFONTOSABB
8. REGIONÁLIS REFORMEREK
9. INTELLEKTUÁLIS „POGÁNYOK”
10. A DINAMIZMUS ELRAGADOTTJAI
11. ZARATHUSTRA KÉSŐI TANÍTVÁNYAI
12. A VALLÁSI „GÁTLÁSOK” IGÁJA ALATT
13. A TERRA BOLYGÓ SZERELMESEI
14. A „PAPI BIRTOK” MIATT BOTRÁNKOZÓK
15. BÜNTETLEN MAGYARIRTÁS
16. VALLÁS ÉS NACIONALIZMUS
17. A „POLITIKAI KATOLICIZMUS RÉMLÁTÓI
III. BEFEJEZÉS

Leírás

“Előszó

1940 december vége felé beszéltem a magyar rádióban. Arról volt szó e beszédben, hogy bár karácsonyt ünnepel mindenki, a Szeretet születését, az emberszívekben azonban még ma sem született meg a szeretet, mert „kínai falak” választják el az emberiséget, sőt egy nemzet fiait is egymástól. E kínai falak: a korszakváltás idején is a születési és hivatali arisztokrácia fölényes elkülönülése a dolgozó néptől; — a szociális igazságot követelő forradalmak idején a nagy életnívó-különbség az élet dúsgazdagjai és nyomorult Lázárjai között; — az ember felfedezésének a korában az embernek gépszívű robotemberré való degradálása csak azért, hogy a milliók nyomorultul tengethessék életüket, de ugyanakkor robotéletükkel gondtalan életet, őzes parkot, autós boldogságot, pezsgődurrogásos nagy estélyeket biztosítsanak azoknak, akiknek egyetlen értékük az örökölt rang és vagyon, a jó csillag alatt való születés és a kiprotekciózott társadalmi állás.
És föltettem a kérdést: Krisztus akarja-e ezt? És számon kértem: Mikor látjuk meg már az emberben Krisztust és Krisztus szemével az emberben az embert?!…
E rádióbeszédre, mint ahogyan szokás: özönlöttek a levelek. Tartalmilag e válaszokat két nagy csoportra lehet osztani: Az egyik csoportnak hangvivője egy kerékgyártó segéd 4 ívoldalas levele volt: Végre ezt is lehetett hallani rádión! A szegény robotember fellélegzett egy pillanatra, mert érezte, hogy észrevették. De csak egy pillanatra. Utána ökölbe szorult a kezünk, és gyűlöletünkben megmarni szeretnénk mindenkit, aki tisztán látja ugyan a társadalom bajait, de nincs ereje (vagy talán még erősen reakcionárius, vagy — ha úgy tetszik — elég konzervatív) ahhoz, hogy kezébe vegye Krisztus keresztjét és szétüssön e karácsonykor a kis Jézuson ellágyuló, de a rongyos szegényben Krisztust nem látó társadalomban.
…És gyűlölt… És reakcióval vádolt…
Azok pedig, akik drága készüléken, süppedős szőnyegű illatos szobákban, örök karácsonyi jólétben hallgatták ezt a rádióbeszédet, azok így beszéltek: Forradalom! Miért nem kapcsolják ki a rádiót! Még azok is jelszavakat kölcsönöznek a forradalomtól, akiknek az lenne a hivatásuk, hogy féket dobjanak a forradalom szörnyetegére. (De azt már nem mondták: hogy mi annál gondtalanabbul élvezhessük az életet Krisztus köpenye és a forradalmakat lefogók erőlködése mögött.)

*

Miért mondtam én el ezt itt az előszóban? Azért, mert tudom, hogy ezt a könyvet is így fogják megítélni.
E könyv olvasói között is lesznek „kerékgyártó segédek”, akiknek kevés lesz az, amit ez a könyv mond bizonyos problémákról. Ezek azt szerették volna, ha a könyv jobban elsodródott volna jobbra, a jobb szélsőségek felé, hogy utána bizonyítékul lobogtathassák céljaik szolgálatában. Ezért aztán megvádolnak, hogy ha bizonyos gátlások nem akadályoztak volna, akkor teljesen az ő szemszögükből néztem volna a problémákat. Így azonban csak szerény kikezdés, a valójában azonban: reakciós konzervativizmus a könyv.
De lesznek olyanok is, akik szerint túlságosan sokat mer ez a könyv: ez már lázítás, ez már forradalom, — és elítélnek, mert nem vállalkozom olyan bajok kendőzésére, melyeknek a létezéséről a gennyedés miatt már majdnem mindenki tud, csak azok nem, akik a vakító önzés és a megcsontosodott konzervativizmus büszke várában maguk is annyira elvakultak, hogy nem látják a problémák megoldásának égető szükségét.
De:
Akiknek kevés az, amit a könyv mond, és akiknek még gátlásokkal küzdő szemireakciós vagyok, ezt felelem: Nem röpiratnak szántam e könyvet. Nem is arra szántam, hogy a szélsőségek agitátorképző iskolájában tankönyv legyen. Nem kenyerem a felelőtlen lázítás és a tömegösztönökre való vadászás. „Gátlásaim” valóban voltak, vagyis igazában csak egy „gátlásom” volt: Krisztus szemével kellett néznem a problémákat, mert tudom, hogy a szenvedély, a korteshordó, a politikai tőkekovácsolás, az egyéni cápagyomrú ambíció és a politikai divatok szemüvegén keresztül nem lehet e problémákat úgy vizsgálni, hogy lázítás, korteskedés és forradalomra való uszítás ne legyen a problémák taglalásából.
Azoknak pedig, akiknek bizonyos szempontból forradalminak tűnik fel ez a könyv, ezt mondom:
A fölényes problémátlanság ma már nem megoldás. A problémák megoldásért kiabálnak akkor is, ha még ma is vannak néhány ezren, akik maguk is anakronizmussá váltak a mai problémás korban, mert azt hiszik, hogy a 70—80 év előtti előjogokon felépülő, boldog, problémákat nagyúri tudomásul-nemvevéssel megoldó liberális világ veszi őket körül.
A problémák megoldási lehetőségeinek a keresése még nem forradalmiság még akkor se, ha e megoldáskeresés esetleg megzavar egynémely társadalmi előjogokon felépülő szinekurát is, — sőt még akkor se, ha e problémák boncolgatása közben némelykor — a kiabáló igazság miatt — súrolja azt a felfogást is, amit — isteni és emberi jogon is — jogosan követelnek egyes ma már nem konzervatív, de türelmetlenségükben is konstruktív irányzatok is.
Sőt: A könyv forradalmárságától félők vizsgálják meg a lelkiismeretüket és fontolják jól meg, hogy nem-e éppen ez a semmiről tudomást venni nem akaró fölényes konzervativizmus a legnagyobb lázítás és szálláscsinálás a forradalom számára. Mert a „nem időszerű”, „nem okos”, „nem szabad olajat önteni a tűzre”, „nem szabad étvágyat csinálni”, „nem szabad kielégíthetetlen vágyakat kelteni” stb. blöffök nagyszerűek arra, hogy kendőzzék a gennyesedő problémákat, de arra is, hogy forradalmi lázba hozzák a társadalom organizmusát.

*

Én Krisztus és a Hazám ügyének szerettem volna használni e munkámmal is.”

(Visited 22 times, 1 visits today)

Vélemények

Még nincsenek értékelések.

„Szivós Donát: Emberek a mérlegen” értékelése elsőként

Érdekelhetnek még…

  • Jón Svenson: Hogyan lettem én katolikussá?

    400 Ft
    Kosárba rakom
  • Herwig Ferenc: Farkasok között

    400 Ft
    Kosárba rakom
  • Szivós Donát: Magyar vagyok!

    701 Ft
    Kosárba rakom