Röck Gyula: Bevezetés a misztikába

800 Ft

Szerző: Röck Gyula
Cím: Bevezetés a misztikába
Kiadás éve: 1941.
Kiadás helye: Dombóvár
Oldalszám: 192

Fájlok:

  • PDF – képes, OCR-es karakterfelismeréssel

Tartalom:

Bevezetés
A test és lélek
Van-e lélek? Mi a lélek?
A lélek életformái
Az emberi lélek életterülelei
A hitélet fokozatai
Behasonlás, összhangosulás és átlényegülés
Világszemléletek
Isten és világa
A világ titkos erői
Bevezetés a misztikába
Misztikum a természetben
Befejezés

Leírás

„BEVEZETÉS

A világszemlélést, illetve szemlélni tudást éppúgy meg kell tanulni, mint más tudományt. Ennek éppúgy megvannak a maga örök igazságai és alaptételei, mint más egyéb tudománynak, amelyek nélkül nem tudjuk felmérni a dolgok logikai és etikai erőit, értékeit és valószínűségeit, szóval az igazságot.

Az átlag néz, de nem lát, vagy csak nagyon keveset abból, amit a szakember néz és lát… Másként hall a filozófus, mint az átlag, a teológus pedig még magasabb látókörrel szemléli a világot. Hát még a misztikus, ha lelkiérzékeit részben, vagy egészben használni tudja már. Másként lát a művész is, mint a tömegember. Mindenki lelki képességei arányában lát, hall, gondol, tapasztal és — ami legfontosabb — következtet. Aki csak logikával rendelkezik, az sose szemlélhet olyan magasztosan, mint akinek etikai érzéke és szemlélőképessége is fejlett, avagy akinek még ezekhez „az istenek ajándéka” — mondja a görög — a fantázia is megadatott. Mert csak ezzel lehet áthidalni ama ismeretlen űrt, mely a logikai és etikai pilléreken túl kezdődik…

Az örökkévalók szempontjából való látást éppúgy kell tanulni, — hogy „úgy is” lássunk, ne csak a mulandók nézőszögéből, ahonnan mit se láthatunk, csak a testiség és hiúság bálványait, — mint akár a festészetet, zenét, vagy egyes szaktudományokat. Azonban akiknek nincs hozzá bizonyos lelkiérzékük, azok sohase vihetik túl ismereteiket ama átlag fokon, amit az átlagember, nem pedig a szentek és bölcsek hitének nevezünk. Mert itt e téren vannak fokozatok, aszerint, amilyen arányban indokolni tudjuk magunk előtt a hitünk tárgyát képező ismeretanyagot és következtetéseket.

Nincs veszedelmesebb és sajnálatosabb, mint az a „tanult” ember, aki a mulandókkal nyakig tömve, vakon áll az örökkévalók ezer és ezer jele, szava, kijelentése előtt. Meg kell tanulnunk mindkét világszemléletet s kivált gyermekeinket nem a mulandók, hanem az örökkévalók megszerzésére kell rávezetnünk, mert az igazi értékeket nem itt, hanem ama létformában érhetjük csak el, melyet a mai túlegyoldalúsított tanult osztályok jórésze nemcsak nem hisz, hanem kétségbe is von.

* * *

A régi gondolkozók jórésze — írja az új-misztika — idejét múlta. Ma már oly természeti törvényeket ismerünk s oly természeti tényekkel állunk szemben, amelyek folytán egészen másként kényszerülünk gondolkozni és következtetni, mint a régiek!

De nemcsak a természet törvényei, hanem az utóbbi félszázadban kelet nagy gondolkozóinak és vallásalapítóinak is mindegyre közismertebbé lett tana és világnézete is oly kérdéseket vetett fel a gondolkozók előtt, amelyek folytán nemcsak természettudományilag, de filozófiailag is egészen más következtetéseket kell levonnunk úgy a világtényeket illetőleg, mint Istennek a világ, illetve a lét végcélját és a lét első okait illetőleg is…

Új korszak küszöbén állunk, illetve új korszakba léptünk máris minden téren. De ha valahol, úgy a világnézet, a filozófia és a teológia területén állunk egészen új tények és meglátások előtt. Egészen új értelmezését adják a Szentírásnak, eredetének, szövegértelmezésének, a teremtés okának, módjának és az ember eredetének, rendeltetésének és végső céljának, sőt magának az isteni természetnek és megváltásnak is, mint régente. Hatalmas elvi forradalom, elvek színjátéka folyik… S magát az erkölcstant — a bűnt és erényt is — egészen másként kezdjük látni. S e színképben sok bűn erénynek és sok erény bűnnek látszik, mert felsőbb okból, nemesebb célból, a lélek helyzetéből nézik, szemlélik a cselekvést, nem pedig a ránk maradt pogány római jogrend gazdasági viszonyaiból és érdekszögéből… Másként látjuk s értelmezzük a Tízparancsolatot, illetve mást mondunk lopásnak, ölésnek és bálványimádásnak, sőt paráznaságnak is, mint eddig, külszínen át szemlélve a tényt, mit se adva a lélek helyzetére… Mást tartunk adakozónak, hívőnek és újpogánynak, mint régente. Másként látjuk a mózesi teremtés történetét, másként értelmezzük a kezdetet, a mennyet és földet, az anyagot s nem lehet eltakarni az új értelmezést már, mert tudományos tények igazolják, elfinomult elmék boncolják a fogalmak mögötti tények értelmezését.

S ebből a nagy megújulásból nem a hitetlenség, nem az elanyagiasodás, hanem éppen a szellemiség, mélyebb, tisztább hit fénye kezd kiragyogni, mintha a régi faggyúgyertyák helyett reflektorokkal világítanák ki a világegyetem végtelenségeit a gondolkozó és igazságot szomjazó józan ember előtt…

* * *

Kettévált az emberiség útja, szellemi téren máris nagyon elszakadtak egymástól. Míg az egyik átlag tömeg a világnézetek gyermekes meséinél üldögél, mit se érdeklődve az isteni szépségek és igazságok újabb „feltalálásai” iránt, addig más lelkek már misztikus, szent, beavatott vonalakon járnak anélkül, hogy arról a tömeg, az isteniek után soha nem érdeklődő átlag valamit is tudna…

Egyik a felhők közelében kapaszkodik már, másik még csak a hegy alján tétlenkedik, sose kívánva meg a magasságok felé való elindulást… Elég nekik, hogy esznek, isznak, szaporodnak… Óriási szellemi távlatok vannak e két szélsőség között, olyanok, hogy nem is érthetnék meg már egymást…

S e két csoportot nem lehet már együtt nevelni, mert amit egyik igényel fent, azt a másik még el se bírná — lent.

Olyanok egymás mellett, mintha az egyetemi hallgatót állítanánk ez óvodás gyermek mellé — eszmecserére…

Szétszakadtunk… S ami egyik elől el van zárva, el van takarva, ugyanaz a másik előtt nyílt tény, köztudomású ismeret… Ami egyiknek szédítő magasság, az a másiknak otthon… Amire az egyik szomjazik, attól a másik irtózik, fél… Szétszakadtunk…

* * *

Külön világban élünk… Többre szomjazunk s nincs más út, se mód, mint egy-egy könyvön át közölni egymással a magunk kis lelkigyűjteményét, kezdve az okkultizmustól, föl-föl a misztikáig.

A misztika kellő átértése és értékelése előtt számolnunk kell azonban azzal az anyaggal, mely a misztikához szükségszerűen vezet, amely még nem a misztika tárgya és anyaga, hanem e világ és tudomány határvonalai, végvárai. Mert ha megismertük, hogy mit tudhatunk és mit tudunk, csak akkor fogjuk felérteni, mi van hátra, mit kell még, vagy mit lehet még megismernünk…

Vagyis csak akkor leszünk érettek a misztikára, annak tanításaira, ha már a tudományos és bölcseleti anyagot jórészben felemésztettük anélkül, hogy kielégültünk volna vele.

Akit azonban kielégít a tudomány és filozófia anyaga, az még nem érett meg a misztikára, az még ne nyúljon ehhez, maradjon a múlandó világ területén, nehogy erején felüli teljesítményre vállalkozva ráfizessen vállalkozására…

Akiket azonban a lét rejtélyei, a lélek mélységei és Isten szent dolgai mélyebben érdekelnek, azok nem állhatnak meg az isteni titkokat feltáró misztikus irodalom előtt anélkül, hogy bele ne hatolnának annak szentélyébe.

* * *

Ez a könyv csak a misztikába való bevezetést tárgyalja, amint azt a Reinkarnáció c. könyvem is bizonyos szögből szolgálta s majd két másik, külön könyvben a „Misztika történelme” és a „Misztika tanai”-bán fogok beszámolni — ha az Úr engedi és megsegít — a misztika lényegéről, a misztikus tanokról és végül a Szentírás misztikus értelmezéséről.

* * *

E könyv célja kimutatni, hogy a világ éppenséggel nem az, aminek látjuk, se nem az, aminek a már bukás előtt álló régi természettudományos felfogás vázolta, hanem egészen más, sokkal több, sokkal fenségesebb, mélyebb, istenibb valami, mint amit az erő és az anyag fogalma megközelít, — továbbá rámutatni, hogy a mi tudománynak hitt ismereteink matematikailag kifejezve — múlandóság és hiábavalóság szorzatai…

Nem a misztikát ismerteti ez a könyv, hanem csak ama ellenérveket igyekszik lefaragni, amellyel a látszatra és formára építve akarják a lét — az ember és világa — ezer mély kérdéseit megvilágítani, mintha az ember öt tompa érzéke a lényegig hatolt volna már, vagy csak tudna is hatolni, — mintha nem egészen más volna a világ, hanem csak az, csak annyi és csak olyan, amilyennek és amennyinek a látszaton és formán túl nem látó egyoldalúság akarja feltüntetni…

Pedig a világ s maga az ember is — egészen más, mint amit látunk, tapintunk, ismerünk belőle… Több, mint anyag, több, mint erő, több mint — Természet… Egy fényesen világító, öröktől és örökké élő isteni gondolat — Szellem!

Erre a látószögre nemsokára felér már a tudomány is, ha bármi lassan tapogatódzik is s akkor, ha ideért, elmondhatjuk róla, hogy elért a tudomány előcsarnokába, mert ma még csak a nemtudom sötétségeiben botorkál, mit se tudva a mindenkit érdeklő igazi nagy kérdésekről, Istenről, lélekről, örökéletről…

Ez a könyv csak azt akarja szolgálni, hogy ráeszméltessen bennünket, mily kevés az, amit ismerünk s mennyire homokvárra van építve minden tudásunk — még… Mert amíg ki nem ábrándultunk a világ és tudomány túlértékeléséből, addig nincs értelmi alapja annak, hogy a misztika csodás és sejtelmes anyagát megismerjük…

(Visited 181 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Röck Gyula: Bevezetés a misztikába” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Érdekelhetnek még…