Bernardin Freimut: A zsidó vérgyilkosságok története napjainkig

800 Ft

Szerző: Bernardin Freimut
Cím: A zsidó vérgyilkosságok története napjainkig
Alcím: Történelmi tanulmány
Fordító: Historikus (Bonitz Ferenc)
Kiadás éve: 1896.
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 219
Fájlok:

  • PDF – képes, OCR-es karakterfelismeréssel

Tartalom:

Előszó.
Bevezetés
I. Zsidó bűntettek a trienti gyilkosság előtt. Anderte von Rinn
II. A trienti vértett (1475)
III. A ΧI. század végétől a XVIII. századig
IV. Egy rabbi elégetése gyermekrablás miatt
V. A XIX. század áttekintése.
VI. Tamás kapucinus atya lemészárlása a damaszkuszi zsidók által (1840)
VII. Tisza-Eszlár
VIII. A skurzi vértett (1884)
IX . A boroszlói vérvétel és két hozzá hasonló eset (1888)
X. Korfu. (1891. április)
XI. A gyermek gyilkosság Xantenben. (1891. június 29-én.)
XII. Zsidóknak keresztény vérrel való kereskedése
XIII. Megtért rabbinusok leleplezései a zsidó vértettet illetőleg. Theophitus szerzetes
XIV. Miért vágyakoznak a zsidók keresztény vér után? (I. Keresztények elleni gyűlöletből. II. Babonaságból.)
XV. III. A keresztény vér mint zsidó Szentség
XVI. A keresztény vért mily esetekben használják szentelmény gyanánt? (I. A házasságkötésnél. II. A körülmetélésnél.)
XVII. A keresztény vér alkalmazása: (III. a vezeklés napján, IV. a temetésnél és V. parim ünnepén.)
XVIII. Λ keresztény vér 6-ik főhasználata: a zsidók pászka-ünnepén
XIX. Abu-el-Asich rabbi, más rabbinusok, damaszkuszi zsidók s néhány megtértnek tanúságtételei
XX. A zsidó vallásos könyvek és a vérvétel. A talmud és kereszténygyűlölet. E gyűlölet nyilvánulásai. (A legújabb időben az ostya meggyalázás.)
XXI. A zsidó titkos könyvek a vérvételt és a vér használatát tanítják
XXII. Róma nézete a zsidó vérgyilkosság felől. A zsidók a kánoni törvényben
Végszó

Leírás

“Előszó

Mint a hajdankorból való mesét, úgy tekintette a mi felvilágosodott századunk azon híreket, melyek szerint a zsidók a középkorban megöltek keresztény gyermekeket, gyönyörködtek a gyermekek halálos kínjaiban és élvezték a véröket. Meglehet, hogy az őrjöngő fanatizmus, a mely mindenre képes és mint gonosz kinövés még a legjobb vallás testén is éktelenkedhetik, volt az egyik vagy másik esetben az ilyen szörnyű tettek indoka, melyeket aztán a mende-monda idők folyamán szinte mythikus mezbe öltöztetett, kibővített és kicifrázott. „Mindazonáltal nem lehet azoknak sem nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint a régi krónikákban feljegyzett többi és különösen feltűnő gonosztetteknek. Aztán nem lehet, nem szabad az ilyen tettekből általános következtetéseket vonni a zsidóságra és különösen a mi modern, jólrendezett államrendszerünk olyan, hogy az efféléktől komolyan tartani nem lehet.“ Így gondolkoztak és gondolkoznak ma is sokan. De íme, mi történik? A XIX. század vakító kultúrvilágossága közepette újra fellép a zsidó rituális gyilkosságnak undok réme.

Az óvilág földjén, melyről azt hitte mindenki, hogy mindenkorra megszabadult az ilyen iszonyatosságoktól, megújulnak a mexikói emberáldozatok. Zsidók, azok, a kik a zsidó vallás legjobb, legistenesebb híveinek tartatnak: a rabbinusok imák és vallásos szertartások kíséretében lemészárolnak keresztényeket és szilárdul meg vannak győződve, hogy ezzel szent és Istennek tetsző cselekedetet művelnek. Mily véres anachronizmus ez, végéhez közeledő századunknak egyetlen egy jelensége sem ellenkezik oly homlok egyenest a korral, mint a zsidó vérgyilkosság. Itt haladást észlelünk az ismeretekben, a tudományokban, a találmányok terén, és látjuk terjedni a közművelődést oly mérvekben, mint soha azelőtt; amott a legelvakultabb babonát látjuk. Itt általános törekvést látunk a felebaráti szeretet, a humanitás felé, amott vad gyűlöletet és fanatizmust. Itt arra törekeszenek a kor „felvilágosodott” gyermekei, hogy a zsidóságot az emancipáció által befogadják a keresztény kultúrvilágba és asszimilálják, amott véresen jut kifejezésre kiengesztelhetetlen gyűlölete mindennek, a mi keresztény.

A vérgyilkosság fellépése a tudomány terén annyira előre törekvő és különösen a történettudományban oly nagy haladásokat tett századunkban természetesen arra vezetett, hogy éles bírálat alá vették a lefolyt századokban történt hasonló eseményekről szóló jelentéseket. És ekkor kitűnt, hogy a zsidóknak vallási motívumokból elkövetett gyilkos tettei nem többé-kevésbé mesék, hanem olyan hitelesen és írott kútfők által bebizonyított történelmi tények, mint a világtörténelem egyéb tényei. Bebizonyosodott továbbá, hogy ezen gyilkosságok nem éppen ritkán és szórványosan előforduló nyilvánvaló őrültségnek megnyilatkozásai, hanem hogy ezen rémes tettek láncolata minden századon át, a tizenegyediktől kezdve a legutóbbi évekig szakadatlanul folytatódik és végül kitűnt, hogy a zsidó gyilkosságok bizonyos rendszer szerint történnek és hogy ugyanazon irányelvek, nézetek és szabályok voltak irányadók, például az 1840-iki damaszkuszi és az 1475-iki trienti gyilkosságnál.

A zsidóság könnyen érthető és kézzelfogható okokból tagadja ezen tradíció létezését. Már évek óta szenvedélyes harc dúl e kérdésben pro és kontra. Sokan, a kik őszintén szeretik az igazságot, nem adnak hitelt a zsidók ellen emelt súlyos vádnak, csupán csak azért, mert a bizonyítékok, szerintük, elégtelenek. Ma már egész irodalma van a zsidó vérgyilkosságoknak. Számtalan röpirat és monográfia foglalkozik a vérvádnak egyik-másik oldalával, vagy egyes esetekkel, de az egész kérdést egységesen és összefüggően tárgyaló munkát eddig nélkülöztük. A jelen kis munka segíteni akar ezen a hiányon; célja lehető könnyű és biztos áttekintést nyújtani az összes ismeretes anyag fölött. A kétes esetekkel nem foglalkozik, ezzel igazságot akar szolgáltatni a zsidóknak és visszautasítja a túlzott vagy be nem bizonyítható vádakat. Másrészt azonban annál nagyobb biztossággal és határozottsággal akarja konstatálni és feltüntetni az eddigi kutatások eredményeit, teljes és tiszta képét nyújtani a kérdésnek és lehetővé tenni, hogy minden elfogulatlan ember biztos ítéletet alkothasson magának.

A kérdés már magában véve és tisztán történelmi szempontból tekintve, felette érdekes. Szerzőt csakis az igazság szeretete bírta rá e munka megírására, és a mellett azon volt, hogy kellő világításba helyezze az eltérő nézeteket és hogy kiengesztelje és közelebb hozza egymáshoz az ellentéteket azok között, a kik őszintén, elfogulatlanul foglalkoznak e kérdéssel.”

(Visited 145 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Bernardin Freimut: A zsidó vérgyilkosságok története napjainkig” értékelése elsőként

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Érdekelhetnek még…