Leírás
„Regényem czélja nem az, hogy egy már anélkül is rendkívüli izgalmat keltő esetet fölhasználjak az izgalom növelésére, hanem inkább az, hogy ha a véletlen megengedi, hogy elbeszélésem magas kort érjen el, némely feledett körülmények az utókorra szálljanak és tanulságul szolgáljanak oly esetekben, melyek a jelenhez hasonlítanak.
A tisza—eszlári eset oly általános izgalmat keltett az egész országban, hogy ez minden más, még a legfontosabb eseményeket is háttérbe szorított. Egy szegény paraszt lányka eltűnése sokkal hosszasabb ideig foglalkoztatta a magyarországi sajtót, mint a legégetőbb kérdések, melyek megoldásától talán a haza boldogsága függött. Ez a kérdés ugyan akkor merült föl, mikor a véd kérdés, Bosznia okkupácziója és még más nagyon fontos kérdések voltak a magyar országgyűlésen napi rendre kitűzve és senki ezekről nem beszélt. Ezen eset egy kérdést idézett föl, melyről senki sem álmodta volna, hogy az Magyarországon fölmerülhessen. De ezt a kérdést Solymosi Eszter eltűnése közvetlenül soha sem idézte volna föl, ha azt a zsidók állásfoglalása nem szüli meg.
Az összes magyarországi zsidóság tiltakozik a föltevés ellen, hogy Solymosi Esztert rituális czélokból zsidók gyilkolták vagy is inkább gyilkolhatták volna meg. Miért? Ennek okait nem tudják adni, legfeljebb azt állítják, hogy a zsidó természete elszörnyed minden vérontástól. Ez az állítás nagy va-lótlanság.
A zsidók valamennyi vallás felekezetűek közt a legvakbuzgóbbak, legbigottabbak, leginkább ragaszkodnak vallásukhoz. A zsidó vallás ugyan is valamennyi vallás közt a legrégibb és legkevésbé reformált, legkevésbé változtatott meg. Míg számtalan más vallás egészen elenyészett, az alatt az övék még most is tartja magát. A zsidó mindent, a mi az Ó testamentomban foglaltatik, szentül hisz vagy legalább azt állítja, hogy a benne foglaltakat hiszi. Ha úgy van, akkor éppen az Ó testamentom az, mely állításukat, hogy zsidó nem szánja magát rá embervér ontá-sára leginkább megczáfolja. Eltekintvén attól, hogy Kain az összes emberiség apjának egyik fia saját fivérét megöli, Kain maga előde volt Mózes szerint az egész emberiségnek, az egész Ó testamentom hemzseg elkövetett gyilkosságoktól. Ábrahám fiát Izsákot akarja megölni, ha őt az angyal föl nem tartóztatja és egy kost nem állit helyébe véráldozatul. Jephta lányát áldozza föl. Mózes maga is egy egyiptomit öl meg, ki egy járomba fogott zsidót kínoz. Hát Jáel, ki Sziszera fülébe szeget ver, Judit, ki Holofernesnek fejét levágja, és Acháb, ki Jezabelt ebekkel tépeti szét, Joab, ki Athaliát megöleti stb.
A Mózes által Choreb hegyéről lehozott tíz parancsolat közt az ötödik azt mondja: ne ölj. A zsidók nem tagadhatják, hogy a hatodikat, hetediket, nyolczadikat, kilenczediket és tizediket akár mennyiszer megszegik, midőn paráználkodnak, lopnak, felebarátjuk ellen hamis tanúságot tesznek, meg-kívánják azok nejeit, mert a zsidók közt is voltak, vannak és lesznek mindig házasság törők és alig van a. világon nép, mely annyira meg kívánja felebarátja lovát, ökrét, szamarát mint a zsidó. Ha tehát ezeket a parancsolatokat megszegik, miért ne szeghetnék meg az ötödiket is? Mózes sehol sem tiltja azt inkább, mint a többiek megszegését.
Nem csak a zsidók, hanem akár hány keresztény van, aki tökéletesen beszél héberül és lefordította már a talmudot. Ily embereket autoritásnak lehet tekinteni, ezek pedig azt állítják, hogy míg az összes ó testamentomban mindössze csalt két szó létezik, melynek több mint egyféle értelme van, mint ilyen szavak minden nyelvben előfordulnak, a talmudban ellenben számtalan ilyen szó van, melynek többféle jelentősége van. Ezek közt a többi közül egyet idéznek, melynek kétféle értelme van, az egyelt azt jelenti: üdvözülés, a másik véráldozat. Igeis könnyen meglehet, hogy léteznek oly vakbuzgó rajongó zsidók, kik a második jelentést tartják a valóságosnak, míg a nagy többség az első szerint értelmezi a szót.
Nincs oly vallás, melynek vakbuzgó rajongó hívei nem volnának. Maga a keresztény vallás is mennyire távol áll Krisztus és az evangelisták tanaitól. E tanokból lehetetlen magyarázni a böjtölést, a gyónást, a házasságok elválaszthatatlanságát és még kevésbé az inquizicziót, az eretnekek elégetését, a boszorkány pöröket, a vallásos üldözéseket, máglyákat, kínpadot, vallás háborúkat és a katholikus vallás számtalan más kinövéseit. Miért ne lehetnének a talmudnak is, föltevén azt, hogy az a legtisztább erkölcsösséget prédikálja, félremagyarázói és elferdítői? És az a hit, hogy a zsidók, keresztény vérrel áldoztak, századok óta tartja magát. Pedig, a példa beszéd azt mondja: nincs füst tűz nélkül.
Budapest, júliusban 1882.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.