Leírás
„A SZERZŐ ELŐSZAVA AZ ELSŐ KIADÁSHOZ.
Mindennap erősebb lesz a művelt kereszténynek az a törekvése, hogy hitét minél jobban megalapozza és fegyvereket szerezzen magának a kereszténységet mindenünnen érő szüntelen támadások ellen.
Előttünk a szomorú valóság, hogy a keresztényellenes sajtónak már a legjobb keresztény családokba is sikerült ügyesen beférkőznie, ahol a választékos stílus és tetszetős nyelvezet csalóka takarójába göngyölgetve adja be mérges piluláit. Nordau, Nietzsche, Haeckel, Chamberlain, Paulsen, Ziegler, Harnack és a többiek iratait katholikus körökben is igen nagy érdeklődéssel olvassák. A divat, a divat! Senki sem akar maradi lenni, azt gondolja, meg kell ismerni a legújabb kiváló könyveket is. Így lopódzik be a kicsi méregszelence észrevétlenül a család legbelső szentélyébe. És a méreg hatása csak annál veszedelmesebb, mert műveltjeink legtöbbje egyáltalán semmi, vagy nagyon is hiányos és felületes bölcseleti képzettséggel rendelkezik, a vallás tanításából pedig csak azt ismeri, amit az elemiben vagy a középiskolákban tanult és még el nem felejtett. Ilyen körülmények között éppen nem csodálkozhatunk, ha a régi boldogító hit és meggyőződés helyébe lassankint homály, tévelygés, nyugtalanság és kételkedés lépnek. Csak természetes, hogy a vallásos élet mindinkább elhidegül és a közönyösség végre is hitetlenségre vezet.
Ezekben a nehéz időkben minden kereszténynek, minden katholikusnak fontos, szent kötelessége, hogy magát a vallás tanaiban kiképezze, hitének alaptanairól világos ismeretet szerezzen és olyan könyveket tanulmányozzon, melyek e szent kötelességének teljesítésére képesítik.
De milyen könyveket olvasson? Milyeneket lehet neki ajánlani? Ez a nehézség. Nagyobb, tudományos munkák tanulmányozásához művelt társadalmunk legtöbb tagjának sem kedve, sem ideje, sőt nagyon soknak a kellő bölcseleti és theológiai képzettsége sincs meg. Puszta népiratok sem elégítik ki kívánalmaikat, kivált mikor ezek közül nem egy a kellő alaposságot is feláldozza, csakhogy annál népiesebb, világosabb legyen, amit mondani akar.
Eddig is szép számmal állanak ugyan rendelkezésünkre hitvédelmi iratok, melyek a művelt közönséghez kívánnak szólani és így a középúton járnak a tisztán tudományos és tisztán népies munkák között, — de ami van, még mindig nagyon kevés. Kívánatos, hogy házi könyvtárunkat minél több ilyen könyv ékesítse és így mindenki megtalálja azt a lelki táplálékot, mely egyéni ízlésének és sajátos szükségleteinek leginkább megfelel. Egy a sok közül a jelen munka is.
Megírásával eredetileg csak azt akartam, hogy a mai sok támadás és ellenvetéssel szemben a katholikus morálnak apológiáját adjam. Mivel azonban ezek a támadások nagyrészt tudatlanságon vagy félreértéseken alapulnak, nem akartam rájuk közvetlenül felelni, csak az volt a célom, hogy inkább közvetve adjam meg cáfolatukat, mikor alapvonalaiban, lehető világosan és könnyen érthetően, de mégis tudományos módszerben a keresztény morált bemutatom és így minden műveit embert meggyőzök annak igazságáról, következetességéről és szépségéről. Hamarosan láttam azonban, hogy a morálnak apológiáját csak úgy írhatom meg, ha egyúttal az egész theisztikus-keresztény világnézetre is tekintettel leszek. A keresztény erkölcstan nem lebeg a levegőben, nem alkot elzárt, izolált világot, ellenkezőleg benső összefüggésben van az egész keresztény világnézettel, hogy úgy mondjam: belőle nő ki, mint a fa a földből, a törzs a gyökérből. Ha valaki a keresztény világnézetet elveti, ezzel a cselekedetével a legélesebb ellentétbe kerül a keresztény morál legfőbb parancsaival; viszont senki sem oszthatja ezt a világnézetet anélkül, hogy a keresztény morált is ne vallaná.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.