Leírás
„ELŐSZÓ
Árpádházi szentjeink közül tán a legmostohább sors és a legtöbb szenvedés jutott ki annak, akiben a szent királyok családjának fája elvirágzott. Gyermekkorában Bécsbe, onnét Svájcba, Zürich közelébe került Erzsébet, III. András szentéletű leánya. A királyi ház változása miatt már életében elfeledkeztek róla itthon, és bár a tössi zárdában eltöltött élete a középkori misztikának egyik legszebb fejezete, emlékét egykorú történelmünk nem őrizte meg, azóta is csak egy-két szakember foglalkozott vele. Hálás vagyok Szalay Jeromos dr. rendtársamnak azért, hogy figyelmemet évekkel ezelőtt ráirányította, hálás vagyok neki, hogy munkámban szeretettel támogatott, miután Gombos Albin árpádkori forrásgyűjteményében megtalálván Erzsébet latin életrajzát, arra az elhatározásra jutottam, hogy ennek a bájos szentnek életét megírom.
Az az érzésem, hogy adósai vagyunk az ő emlékének és adósai a jó Istennek azért, hogy általa szent királyaink családját elmúlásában is megdicsőítette, a magyar szentek hosszú sorát növelte, a magyar lélek legszebb értékeit messzeföldön ismertté tette. Bármily dús is Pannónia virágoskertje, az Árpádház utolsó virágáról nem feledkezhetünk meg. Hatszáz éve, hogy idegen földön égbe szállt drága lelke a hazavágyás sóhajával. Legyen ez az életrajz vele szemben való adósságunk törlesztése, legyen szent élete példájának a magyar lélekbe beleplántálja.
Budapest, 1939 március 15-én.
Dr. Kühár Flóris O. S. B.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.