Ernst von Jungenfeld: Páncélosok előre!

850 Ft

Szerző: Ernst von Jungenfeld
Cím: Páncélosok előre!
Sorozatcím: A mai háború
Fordító: Baráth Ferenc
Kiadás éve: 1942.
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Révai
Oldalszám: 227

OLVASS BELE!

Fájlok:

  • PDF – képes, OCR-es karakterfelismeréssel

Tartalom:

Bevezetés
Riadó
Benyomulás Hollandiába
Az első harc Belgium ellen
Felbukkannak az első ellenséges páncélosok
A merdorpi páncélos-csata
A Dyle-állások áttörése
Gyors menetben Franciaország felé
A Cambrai-i csatatéren
A menekültek nyomorúsága
Kirándulás Arras mellett a Loretto-magaslatra
A Béthume-i áttörés
Pihenő és előkészület az új harcok előtt
Új arovonál felé
A Somme-i áttörés
Mély előretörés Liaucourt-on át Roye-ig
Ismét új front felé
A Marne-on át a Szajnáig
A Szajna-híd ostroma
Tovább üldözzük az ellenséget Dijon-ig
Lyon és a fegyverszünet
Utóhang

Leírás

„Bevezetés

A lengyelországi hadjárat, lezajlott. Ezredünk visszaérkezett garnizonjába és már másnap parancsot kaptunk, hogy ezredszemle lesz.

Az ezred nyílt négyszögben állott a vezérkar épületével szemben elterülő hatalmas gyakorlótéren. Az ezredparancsnok állomáshelyét nehéz páncélosok keretezték óriási négyszögükkel. Zene hangjai közben megjelentek a zászlóhordozók és az arcvonalak kialakulása után Eberbach alezredes beszédet intézett az ezredhez. Megemlékezett a mokrai és liswartai dicsőséges napokról, Varsó kemény ostromáról, a Visztula-kanyarban és a Bzura mentén végrehajtott hőstettekről. Méltatta az elesett hősök dicső példáját. Az üdvlövéseiket adó páncélos ágyúk dörgése közben mégegyszer felolvasták hősi halottaink névsorát, azután véget is ért a lengyelországi hadjárat, lezárult a keleti küzdelem. Eberbach alezredes páncélos-hadosztálya várta az új parancsot.

Nyugalmas napok következtek, mégis nyugtalanságot éreztünk. Alig hogy visszaérkeztünk október huszonegyedikén, november hetedikére már menetre készen kellett állnunk. Mi mindent kellett addig csinálnunk, mennyi mindennek kellett utánanéznünk, mennyi mindent kellett kijavítanunk és rendbehoznunk! Magától értetődik, hogy a lehetőséghez képest mindenki mihamarább szinte újjá akarta teremteni páncélosát, mindenki sietett, minél tökéletesebben kijavítani kocsiját; oly gyorsan, ahogy csak lehet, kész akart lenni mindennel, legszívesebben még ma, mert… aki elkészült, szabadságra mehetett. És bizony már a jó öreg Frigyes idejében is úgy volt, hogy a legjobb katona is a szabadságot tartotta a legszebb foglalkozásnak.

Minden kocsiszínben lázas munka kezdődött. Nagy sürgés-forgás… Szerelőinknek és mestereinknek egyáltalán nem könnyű a dolguk! Máskülönben gyakran öröm volt nézni, milyen kora hajnalban jelentek meg a csapatparancsnokság urai a műhelyekben, milyen kedvesek és barátságosak voltak. Hirtelen olyan dolgok iránt, is érdeklődtek, amikre azelőtt, ügyet sem vetettek. És mindez azért, hogy a saját csapatjuk páncélosai kerüljenek hamarabb munkába és kitűzött időpontra biztosan készen álljanak a tovább vonulásra.

A kitűzött időpont eljött, és semmi sem történt. Egyáltalán semmi. Mindenesetre járműveink rendben voltak, a parancsban kijelölt időpontra felkészültek s így kényünkre-kedvünkre kipróbálhattuk, begyakorolhattuk azokat a tapasztalatokat, melyeket Lengyelországban szereztünk. […]”

(Visited 140 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Ernst von Jungenfeld: Páncélosok előre!” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Érdekelhetnek még…