Paolo Zappa: Kémek háborúja

Leírás

„A névtelen hős

1940 márciusában, miután Bázelnél átléptem a svájci-német határt, a bázel—frankfurti gyorsvonaton Köln felé utaztam, hogy aztán Lüttiehbe és Brüsszelbe folytassam utam.

Útitársam, egy német gyalogsági főhadnagy, szor­galmasan lapozgatta a kezében levő svájci újságot, mely­nek címlapja a Queen Elizabeth óceánjárónak a newyorki kikötőbe való befutását ábrázolta.

A német katonatiszt igen fiatal ember lehetett. Szőke haja rövidre volt nyírva és markáns, borotvált arcából éles, szürke szempár csillogott elő. Balkarját felkötve hordta. Freyburgig ő volt egyetlen útitársam. Freyburgban azonban egy nála jóval idősebb német főhadnagy lépett be fülkémbe. Erősen kopaszodott, arca rákvörös volt és tekintélyes pocakja kidomborodott az egyenruha alól.

A két német katonatiszt üdvözölte egymást, majd bemutatkoztak. — Megsebesültél? — kérdezte az újonnan érkezett.

— Nem. Kis autóbaleset.

— Már azt hittem…

Összemosolyogtak.

— Nem tudom, honnan jössz, de arra mifelénk bizo­nyos időközökben el-eldördül néhány lövés. Megszámol­juk a lövéseket és ugyanannyi lövéssel válaszolunk. Még véletlenül sem lövünk többet, mint a franciák.

— Nálunk is így megy. Aztán meg, hallgatólagos megegyezéssel, nem akarunk kárt tenni a tavaszi veté­sekben.

— És mi szépet vetnek arra tifelétek!

— Krumplit és sárgarépát.

A két katonatiszt elnevette magát, majd kinéztek a vonat ablakán.

A gyorsvonat meglehetős iramban robogott a zöld­ablakos kis házakkal teleszórt sárga-zöld réteken át. Jobb­oldalt élesen ki lehetett venni a Fekete-erdő hegyeit.

Innen messziről úgy tűnt fel, mintha megkövesedett me­nekülő elefántcsorda lett volna. A pályatest baloldalán a dombos legelők közül néha előbukkant a Rajna ezüstös sávja.

Az ég, amely Bázelnél még vigasztalhatatlanul szürke volt, itt lassan-lassan kezdett felderülni. A nap rámosolygott a rétek zsenge hajtásaira s a kinyílni készülő primu­lák bimbóira. Úgy tűnt fel, mintha a vidék a hosszú téli álom után minden erejével kárpótolni akarta volna ma­gát s a természet szinte kéjesen tombolna a tavaszi nap éltető sugaraiban.

Gyönyörű látvány volt.”