Aradi Zsolt: Az európai forradalom

Leírás

„KELET NÉPE ÉS AZ EURÓPAI FORRADALOM

1934 március 15-én egyedül Magyarországon gyújtottak mécseseket a liberalizmusnak. Valójában ezeknek a mécseseknek egy halottat kellene elparentálniok s az iskolákban, tereken a Talpra magyar helyett valami mást, gyászódákat kellett volna intonálniok. 1934 március 15-én Magyarország ünnepelt egyedül egy olyan letűnt korszakot, amely voltaképp nálunk soha meg nem valósult. A halvaszületett nagyapa és a fából vaskarika immár nem tréfa, nem szólásmondás többé, hanem megvalósult tény. 1848-ban egy eszme indult hódító útjára Európában. Mindent ledöntött, ami útjában állott, nem kímélte a legszentebb érzéseket sem. Kutatott, feltalált, magára ébresztette az embert, büszkévé és öntudatossá tette, segített megvalósítani az ősbűnt: legyetek olyanok, mint az Isten. A liberalizmus végső konzekvenciája ugyanis ez. Hagyjuk el azonban e vonalat s figyeljük meg, nem volt-e ebben az eszmében olyan is, amely kongruált az örök emberi ideálokkal és a kereszténység legmélyebb tartalmával. Nem kell sokáig mennünk, hogy ne jelentkezzék előttünk az emberi méltóság, az emberi érték és politikai síkon a népiesség, mint olyan összetevő, amelyekért nyugodtan küzdhet bárki. Nem védőbeszédet tartok a liberalizmus fölött, éppen ellenkezőleg, halálharangját kongatom, de ha már halálán van, ne tagadjuk meg tőle a jót, melyet hiába tagadnánk, úgysem titkolható el.
Ez a liberalizmus sok, gyökeréig rosszat hozott magával. Önmagában véve, következményeiben aligha számítható másnak, mint félrelépésnek az emberi szellem történetében. De még a félrelépéseknek is van hasznuk. Így volt a liberalizmussal is. Az ő számára Isten volt az ember, de annyit elért vele, hogy ezentúl az embert jobban megbecsüljék és ne kasztok, osztályok, egyének érdeke legyen a fontos, hanem a közé. A liberalizmus nem tudta végleg valóra váltani elveit, mert a kiinduló pont volt a hibás. De ő ilyesvalamit akart és a modern államok történetében, az új alkotmányokban mindenütt érezteti hatását. A parlamenti demokrácia sem indult ilyen romlott, enervált aggastyánnak, amivé napjainkban vénült. Megindult egy periódus, az emberi szellem kiélte magát a liberalizmusban és demokráciában, helyet adott a rossz ösztönöknek is, megteremtette a kapitalizmust, de megteremtette a szociáldemokráciát, de megteremtette a szociális szakszervezeteket, az állami élet kontrollját és egy emberibb légkört. Utána önmagába roskadt s ma egész Európában únos-untalan halljuk, hogy a liberalizmus halott. (…)”