Leírás
„Az első egynéhány nap igen vidáman telt el a. „Trieszti Nő”-nél.
Folyt a bor, osztották az ingyen pörköltöt. Három cigánybanda is húzta éjjel-nappal a Marseillest. A munkások már rekedtre ordították magukat; a munkásasszonyokon már cafatban csüngött a sáros, piszkos ruha, amiben részegen kint henteregtek a bokrok között — maguk sem tudják hányszor, kivel?
Lügner és Ganef felváltva állandóan a sztrájktanyán tartózkodtak. Kitartásra, összetartásra buzdították a részeg, mámoros munkástömeget. Sajátkezűleg osztogatták bankótól duzzadó bugyellárisaikból a segélyt. Nagylelkűen, fölényesen… mintha csak a magukéból osztogatták volna. Ők is potya bort ittak, potya pörköltöt ettek és nem volt a munkások között egy józan ember, aki felgondolta volna, miből telik mindez?
Nem, ezen egyik sem gondolkozott. Pedig csak egy parányi józan ész kellett volna hozzá, hogy kitalálja, hogy bizony ez a rengeteg pénz, a munkás becsületesen megdolgozott pénze. Kitalálhatta volna, hogy itt nem Lügner és Ganef fizeti az ő borát, meg pörköltjét, hanem ő fizeti azokét is.
A két munkásbolondító kövér bugyellárisába az ő sovány zsebéből került a bankó. Hetenként vonták azt le az ő amúgy sem túlságosan sok, de a tisztességes megélhetésre elég munkabéréből. És ami abból hiányzott, az ott van a Lügner és Ganef kövér bugyellárisában!
Hajh! A magyar munkás nem gondolkozik, ez rábízza az eszét a Lügnerekre, meg a Ganefekre!…”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.