Kádár Lajos: A doni halálbánya

501 Ft

Szerző: Kádár Lajos
Cím: A doni halálbánya
Kiadás éve: 1936.
Kiadás helye: Budapest
Oldalszám: 88
Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • ePub

Tartalom:

 

Leírás

“Ott állt a rajvonalunk Volhyniában Luck és Gorohow között. A jobbróli szomszédunk 3-as bosnyákok voltak, míg balról a 38-adik gyalogezred II. zászlóalja nézett farkasszemet a muszkák 469-es szibériai cserkesz ezredével. Idő: 1916. július 16-án.

Lehetett úgy hajnali fél négy, mikor tőlünk balra vagy három kilométernyire támadni kezdett az orosz. Majd meg a bosnyákokkal szemben ugrált ki a tengersok muszka az árkokból és idétlenül hurihuriztak. Náluk ez volt a csatakiáltás. A mi vonalunk éppen ott csavarodott jobbra, ahol az én szakaszom állása volt.

– Élénken előre figyelni, fiúk! – nyargalt végig Konkoly zászlós úr a vonalon. Ekkor már a géppuskáink úgy kotkodáltak, mint a tojatóban fölzajgatott tyúkok. Olyan sűrűn jöttek az oroszok, mint a fűszál. Velünk szemben még mindig nem történt semmi, viszont úgy tapasztaltam, mintha a golyók hátulról jönnének. Ekkor lépett fel mellém Konkoly zászlós úr a párkányra és kikémlelt a lőrésemen.

– Mintha hátulról gyönnének a golyók – mondtam neki izgult tétovázással.

– Ne álmodozzon! – intett le a zászlós. Ugyanebben a pillanatban egy hátulról jött golyó eltalálta a zászlós úr sapkarózsáját. – Igaza van. – lépett le a párkányról és sapkáját nézegette.

Most velünk szemben is óriási csatakiáltással ugráltak ki az oroszok lövészárkaikból. Háromszáz méterre lehettek tőlünk. Bakáink izgultan készítették elő lőszereiket.

– Senki se lőjjön, míg a drótakadályig nem érnek! – hangoskodtak a rajparancsnokok.

A tüzelésre már nem kerülhetett komoly sor. Mire a cserkeszek elérték a drótakadályunkat, akkorra már hátulról is megrohamozták árkainkat a muszkák, miközben láttuk, hogy a dandárparancsnokunkat is ott kísérik a kozákok. 10-15 muszka jutott egy-egy magyarra. Először kézigránátokat dobáltak le az árkainkba, aztán szuronyt szegezve leugráltak közénk. Hatalmas kézitusát vívtunk. Konkoly zászlós úr magánkívül őrjöngte:

– Fiúk! Rakjátok le a rohamkéseket. Hiszen épp az egész dandárunkat elfogták! Árulás történt! Kár minden csepp magyar vérért!…

Most már ránkvetették magukat az oroszok, lefogták a kezünket és a zsebeinknek estek. Órára, láncra, borotvára és pénzre ment az igazi hajsza, de a második turnus, a cserkeszek megelégedtek öngyújtóval, dóznival, evőszerszámmal. Aztán mutatták a kezükkel, hogy ugorjunk ki az árokból és rohanjunk az ő árkaik felé. Majd meg balra toltak el bennünket. Míg egy mocsáron áthaladva, elterjedt a hír, hogy a németek balról áttörték a muszkák vonalát, s nagy az eshetőség, hogy visszafognak bennünket muszkástól együtt. Észtveszejtve rohantunk a muszkák vonala felé. Puff! Egy 15-ös gránát éppen mellettünk csapott le. A légnyomás eldobott vagy három méternyire, szerencsém volt azonban, hogy a gránátszilánkok terítése alá kerültem. Mikor magamhoz tértem, már hült helyük volt a mieinknek. Most ösztönösen kúszni kezdtem az oroszok vonala felé, miközben valami neszre fölfigyeltem. A töltés felől öt orosz baka két magyar tisztet kísért. Mikor mellém értek, elvetettem magam, mintha hulla lennék, hiszen körülöttem százával hevertek a halottak. Amikor magamra maradtam, megláttam a közelemben egy előretolt figyelői állást, olyan mély volt, mint egy nagyobbfajta sütőteknő. Hamarvást beleugrottam és elhatároztam, hogy ott várom be az estét, hogy aztán az éj leple alatt kereket oldhassak, visszaszökjek.”

(Visited 132 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Kádár Lajos: A doni halálbánya” értékelése elsőként

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..