Akció!

Lovass János: N.S. Germánia

1 150 Ft 1 035 Ft

Szerző: Lovass János
Cím: N.S. Germánia
Kiadás éve: 1940.
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Magyar Géniusz
Oldalszám: 310
Egyéb információ: IV. kiadás

OLVASS BELE!

Fájlok:

  • PDF – szöveges, OCR-es karakterfelismeréssel
  • ePub

Tartalom:

AZ OLVASÓHOZ
A ZÁSZLÓ
A FÜHRER
AZ ÁLLAM ÉS A PÁRT
A harc kora.
Az eszme és szolgálata.
A Führer munkatársai, a mozgalom vezérei.
A párt tagság.
A párt felépítése.
Az Ehrendienst.
Az állam és a párt egyesítése.
A szervezetek beosztása.
Az S. A.
Az S. S.
A PÁRTBÍRÓSÁG ÉS EGYÉB BÍRÓSÁGOK
A rendes bíróságok.
A K. Z.
A PROPAGANDA ÉS NEVELÉS
A faji kérdés.
Az elhárító propaganda.
AZ IFJÚSÁG
Az N. S. V. az ifjúság szolgálatában.
Az iskolák és a Hitler Jugend.
A Landjahr, a B. D. M. iskola, a Hitler Adolf iskola és a többiek.
A birodalmi munkaszolgálat
A katonaság, mini a nevelés befejezése.
A Rendi Várak.
A KATONASÁG
Légvédelem.
SPORT
A NEMZETISZOCIALISTA GAZDASÁG ÉS SZERVEZETEI
A D. A. F.
A K. d. F.
Az N. S. Mintaüzemek.
Az üzemi munkaszolgálat.
A német munkás helyzete.
A kisipar.
A MEZŐGAZDASÁG ÉS SZERVEZETEI
A Reichsnährstand.
A paraszthitbizomány és a paraszt.
A nagybirtok.
Az élelmiszerínség és az élelmezés.
A négy éves terv.
A NÉPJÓLÉTI SZERVEZETEK ÉS A W. H. W.
A W. H. W.
KULTÚRA, MŰVÉSZET, IRODALOM
Az irodalom.
A művészi szervezetek.
Az újságírás.
A NEMZETISZOCIALIZMUS ÉS A VALLÁS
A ZSIDÓK
A MAI NÉMET ÉLET
Berlin.
Hamburg a Világ Német Kapuja.
Bréma a minőségi hajók, minőségi kikötője.
Lübeck a Keleti Tenger városainak öreganyja.
Schleswig, a Ditmarsok földje.
Hannover Poroszország Párizsa.
Magdeburg, a garnizonváros.
A szén, a vas és a tűz völgye: a Ruhr.
Essen — Krupp.
Düsseldorf.
A takarékos angolok útja: Köln.
Az Eifel és a belga határ.
Aachen, a három határ városa.
Az aacheni kerület, a szegények és gazdagok változatos határkerülete.
Koblenz, Saarbrücken, a francia határ, a dús Saar-Pfalz.
Ludwigshafen = IG. Farben.
Mannheim.
Frankfurt — zsidók nélkül.
Stuttgart az urak, a mechanika és a külföldi németek városa.
Ulm, az eleven anakronizmus.
Aranyos Augsburg, a takarékos svábok fővárosa.
A Lech melletti Landsberg, ahol a Führer volt fogságban.
München a bajorok és a mozgalom fővárosa.
Nürnberg, Dürer, Hans Sachs és a pártnapok városa.
KELETPOROSZORSZÁG.
Tilsit és a Memel vidék.
A Mazurok.
Marienburg és a Visztula határ.
DANZIG, A KELETI TENGER SZÉP HELÉNÁJA.
A KORRIDOR.
AZELŐTT: AUSZTRIA.
A GYARMATOK.
A KÜLFÖLDI SZERVEZETEK. A KÜLFÖLDI NÉMETSÉG.
A párt külföldi szervezete. (A. O.)
A Német Külföldi Intézet (D. A. I.)
UTÓSZÓ.
PROGNÓZIS.
FÜGGELÉK A MÁSODIK KIADÁSHOZ
I.
II.
III.
FÜGGELÉK A IV. KIADÁSHOZ.
A nyugati háború.

Leírás

AZ OLVASÓHOZ

A könyvről, amelyet íme kellő tisztelettel nyújtok az olvasónak, úgy érzem, egyet-mást előre kell bocsátanom. Így mindenekelőtt meg kell mondanom, hogy létrejöttének ötlete nem pusztán az enyém. Létét legnagyobbrészt amaz elszánt felelőtlenül ostoba, nem egy esetben pedig tudatosan hazug hadjáratnak köszönheti, amelyet bizonyos körök ma a német birodalom ellen folytatnak. Jóllehet e hadjárat, éppen aljasságánál fogva, részlegesen ellenkező eredményt ér el, azaz: egyre több és több jóérzésű és tisztességes embernek nyitja fel a szemét; mégis, mint ugyancsak jól megszervezett akció, számtalan kételyt eredményez azok álláspontját illetően, akik értesüléseiket, tunyaságuknak és vérmérsékletüknek megfelelően, épp e támadás anyagából merítik. Fokozza, mégpedig — be kell vallani — hathatósan fokozza a zűrzavart, hogy az elmérgesedett hadjárat harcosai, a társadalom meglehetős változatos rétegéből kerülnek ki. Mert amíg az izraelita személyek és az izraelita sajtó hadakozása ésszerűen gondolkodó embert sem meg nem lephet, sem nem befolyásolhat, (figyelembe véve, hogy harcuk a történtek után, — bárha látszólag is, — de némileg igazoltnak tekinthető), addig a lelkiismeretesen tépelődő embert okvetlenül zavarba kell, hogy hozzák, amaz egyre gyakrabban nekiveselkedő egyéb bajvívók és lesipuskások, akiket semmiféle személyes, népi, vagy faji bántalom nem ért és mégis hol itt; hol ott pattannak hordóra, vagy kapnak kezükbe tollat, hogy belerúgdossanak egy népbe, amelynek csodálatos teljesítménye az újabb történelem egyik legtiszteletreméltóbb eseménye. Messze vezetne, ha e támadások változatos megokolásait mind sorba vennők. Van azok között minden: „Emberi jogtól” kezdve, „germán veszedelmen folytatva”, „Anglia”, mi több; „Amerika” is, mely utóbbiak példáját oly gyakorta és szívesen festegetik a bárgyún álmodozó tömeg elé, mintha ezek közül valamelyikké átalakulni tulajdonképpen csupán erős elhatározás kellene, egyéb semmi. Mindez indokolások azonban, amennyire zavarosak, épp oly jelentőség nélküliek is. Mert épeszű ember nehezen hihet annak, aki az éhezőnek ujjnyi szalonna helyett elefántot, nyomorgó faluknak pedig dús Londont mutogat. Ezért a tájékozatlan zavara csak fokozódik és e zavarában — fájdalom — rendszerint két rossz között választ. Vagy közönyös lesz, vagy gyanút fog és azt állítja, hogy azok, akik minden látható, alapos és ésszerű ok nélkül Németország felé vagdalkoznak, ténykedésüket anyagi érdekből folytatják, vagyis az izraelitáktól pénzt fogadnak el. (A gyanú „zsidóbérenc” gyűjtőkifejezéssel ismeretes a napi politika szótárában.)

Akárhogy van: a harc áll és az új Németország az emberek előtt majd annyira ködbevész immár, mint a bolsevizált Oroszország. Rémtörténetek szállnak szájról-szájra; kizsarolt gazdagok, lélektiprott szegények, meghurcolt papok, terroristának nevelt fiatalok és fenyőfával, bálnazsírral etetett lakosság rémtörténetei. Támadások és kételyek, zagyva rémség és ostoba pletyka közepette tehát kétségtelenül időszerű volt e könyv. E szükségszerűség következményeképpen írtam meg, anélkül azonban, hogy vele politizálni, vagy harcba szállni óhajtanék. Mert politikus nem vagyok és mert feldühödött acsarkodókkal harcolni éppúgy hiábavaló, mint ahogy illetlen és meddő a megszállottakkal való viaskodás. Épp ezért, noha az alkalom csábító, eszem ágában sincs összehasonlítani a német állapotokat a magyar, vagy egyéb Közép-Európai államok állapotával. Éspedig először azért nem, mert semmi ember az, aki alapos ok nélkül a saját kis fészkét bántja, másodszor pedig azért nem, mert semmivel sem kisebb tökfilkó az, aki a szegény falut Berlinhez hasonlítja, annál, aki ugyanazt Londonnal cselekszi. Ezenkívül és főként azért nem, mert az új Németország immár olyan messze került a saját kínjában forgolódó Közép-Európától, hogy mindenféle összehasonlítgatás csak balul üthetne ki utóbbira nézve.

Ez alkalommal nem mulaszthatom el annak megállapítását sem, hogy ott, ahol utazásaim során — szükségképpen — idegen államok határait érintettem, saját véleményemet csakis tapasztalatok alapján alkottam meg és e véleményekkel, a lehetőséghez képest, szűken bántam, minthogy idegenállamok érzékenységét sérteni nem szándékom. A továbbiakban, mintegy használati utasításként, meg kell jegyeznem, hogy midőn olyan általános kifejezéseket használok, mint: „vett értesülés szerint”, vagy: „megállapítás szerint” és más efféle, ezt csupán a helyszűke miatt teszem, miután a „vett értesülés szerint” nem egy embertől származik, hanem egy egész sereg azonos, vagy hasonló felfogást valló, igen sokszor homlokegyenest ellenkező társadalmi állású személytől, akiknek részletes felsorolása, hely híján lehetetlen. Más oldalról viszont gyakran azért kell mellőznöm a név szerinti említést, mert az illető maga kérte nevének mellőzését, legtöbbször azzal a megokolással, hogy a nemzeti szocialista Németországban távolról sem jelent olyan sokat a nyomtatott betű kétes hírneve, mint egyebütt. Így az olvasó, midőn az ilyesmi feltűnik neki, kérem gondoljon erre és ne arra, hogy én csupán egy bizonyos személlyel váltottam volna szót. Mert ellenkezően, igen sok személlyel értekeztem, bejárván a birodalmat keresztül-kasul. Mivel pedig ma az egyszerű személyek véleménye a fontos, sőt csakis az a fontos, legyen az illető polgár, paraszt, katona, vagy egyházi személy, annál nyudodtabban mellőzhetem a más országokban ezirányban elsősorban számba jövő úgynevezett prominens személyek meghallgatását. A nemzeti szocialista prominens személy ugyanis ha hatalmon van, eredményeivel, a szolgálati elv értelmében még akkor sem kérkedhetik, ha erre egyébként hajlama lenne. Ha pedig nincs hatalmon, akkor véleménye a számos egyszerű ember véleményével vagy egyenértékű, vagy kisebb értékű, minthogy nem más a hátraszorított akarnok szószátyárkodásánál. Különben is: amíg olyan prominens személy, aki önmagával elégedetlen lett volna, még nem született, addig szerte a világon igen sok, — mondjuk, — Müller úr, él, aki ebben a kérdésben kétségkívül más véleményt formálna, ha megkérdeznék. Ekként úgy vélem, helyes megfontolás vezetett akkor, amikor, nem alaptalanul, a Müller urakra vetettem a súlyt.

Egyebekben: — és ezt fontos megjegyezni — a világ minden hírforrása, beleértve a modern technika összes vívmányaival működő sajtót és egyebeket, sem lehet annyira értékes és megbízható a népek hangulatát illetően, mint egy tartalmas beszélgetés az X-i „Fehér Ló” vendégeivel; egy beható csevegés a Y-i pályaudvar várótermében; vagy egy csendes értekezés a Z-i személyvonat harmadik osztályú fülkéjében, csendesen pipázgatva, míg odakint alkonyodik és Müller úr szeme, elmerengve a gyorsan tovafutó, homálybahajló földeken, még ha akarna sem látna tovább saját kis, sötétben is jól ismert és felismerhető, életének apró kérdésein.”

(Visited 25 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Lovass János: N.S. Germánia” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Érdekelhetnek még…