Leírás
„Előszó
Ha így beszélt volna egy francia…
Ez a képtelen háború — Pétain marsall szerint „a Harmadik Köztársaság legostobább eseménye” —, amely már előre elveszett, mert bűnösen rögtönözték, mint valami társasösszejövetelt: a Hazugság Háborúja volt.
Már az indulásnál hazugságokra épült, hónapokon keresztül csak hazugságokkal tartották fenn. Olyan hazugságokkal, mélyeket nemzeti intézmény magasságára emeltek.
Az a módszer, ahogyan 1914-ben mindenféle hazugsággal teletömték a fejünket — pedig ezt a módszert már örökre halottnak hittük — ártatlan gyerekjáték 1940-hez képest, amikor „agyonfecsegtek” bennünket.
A mozgósítás napján — mint azt a nagy összeomlás óta megtudtuk — mindössze tíz bombavetőnk volt. Igen, de ott volt a fecsegők bombázóraja, teljesen készen, töltőtollal a kezükben, mikrofonnal a szájuk előtt, amint jelzőiket csiszolgatták, szépítgetéseiket és ferdítéseiket sikálgatták és gyilkos álhiteik hegyét élesítgették…
És a föld legértelmesebb népe, a hazugságok mérgétől átitatva, úgy ábrándozott a háborúról, mint valami álomképről. Negyvenmillió hazugságokkal telefecsegett fejnek ahhoz, hogy tisztán lásson, meg kellett várnia Franciaország történelmének legrettenetesebb vereségét, legszörnyűbb bukását.
*
Voltak, akik ellenálltak: mindenki emlékszik, hogyan bántak el velük.
Ha a háború kezdetén egy francia, aki megőrizte hidegvérét, ezt mondta volna a nyilvánosság előtt:
„Lengyelország? Ugyan, hogyan akarjátok, hogy a segítségére siessünk? Egy hónap sem telik el és vége!“ — ezt a józan és tisztánlátó franciát, aki — csodálatosképpen! — még a földrajzot is ismerte, kétévi fogházzal büntették volna.
Ha 1939 szeptember 15-én, „németországi offenzívánk” megindításakor, egy francia, aki nemzete meglévő ereje, felkészültsége tudatában nyilvánosság előtt kijelenti: „Ez tisztán szimbolikus gesztus, amelyet csupán arra szántak, hogy elhitessék Lengyelországgal, valamit mégis tenni akarunk az érdekében. Messze azonban nem fogunk elmenni: kénytelenek leszünk visszatérni előbbi állásainkba. Akkor meg mire jó haszontalanul leöletni az embereket?”
…Ezt az értelmes franciát ötévi fogházbüntetéssel sújtották volna.
Ha 1940 márciusában, a Népszövetség Finnország érdekében tett megsegítést indítványának alkalmával, amikor a mi háborús lelkesedőink egyre sürgették a kormányt, hogy expedíciós hadsereget küldjön az Északi-sark alá, egy jólértesült francia ezt mondja: „Miért vegyük céltalanul még Oroszországot is a nyakunkba? Hogyan érkezhetünk meg kellő időben és megfelelő erővel? És miért szórjuk szét egyáltalán az erőnket, amely már úgyis olyan kicsi? Megőrült a vezérkarunk?”
…Ennek a franciának is ötévi fegyházbüntetést kellett volna elviselnie.
És ugyanezt a franciát ötévi, tízévi, tizenötévi, húszévi, ötvenévi fogházbüntetéssel sújtották volna, árok szélén lőtték volna agyon, ha hangosan, tanúk előtt jósolja meg azt, ami később bekövetkezett: öt francia-angol vereséget Norvégiában, a szedáni áttörést, a hadseregfőparancsnok félreállítását, a francia hadsereg szétbomlását, Paris elfoglalását, Franciaország megszállását egészen Valence-ig, a Maginot-vonal körülkerítését, áttörését, kétmillió hadifogoly elvesztését és így tovább.
Pedig ez a francia csak az igazságot jósolta volna meg. A történelmi és — ma már — hivatalos igazságot.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.