Paul Allard: Hazugságháború

800 Ft

Szerző: Paul Allard
Cím: Hazugságháború
Alcím: A francia összeomlás okai, egy francia újságíró szemüvegén át
Fordító: Dr. Balogh Barna
Kiadás éve: 1942.
Kiadás helye: Budapest
Kiadó: Stádium
Oldalszám: 190

OLVASS BELE!

Fájlok:

  • PDF – képes, OCR-es karakterfelismeréssel

Tartalom:

Előszó

ELSŐ FEJEZET.
Rózsaszínű szemüveg.
Hogyan mutatták be katonáink indulását?
„Nem fontos!“
A Hinterland győzelmei.
Kék virágok háborúja.

MÁSODIK FEJEZET.
Hogyan mutatták be Lengyelország bukását?
A Havas-ügynökség hazugságai.
A háború rövid lesz.
A lengyel lovasság benyomul Németországba.
Szép ígéretek.
Plutarchos ismét hazudott.
Újabb szövetségesek!
Németország a káosz felé halad.

HARMADIK FEJEZET.
A francia hadsereg benyomul Németországba
A fenyegetett Siegfried-vonal.
Velünk a Rajna!
A németeknek csak vaktöltényük van!
Nincs elég tisztjük.
Tankjaink a legjobbak a világon.
Repülőgépek ezrei.
Milyen beállításban közölték velünk az október 6-iki békeajánlatot?
Hitler fél.
Köpködő hadjárat.
Vonalaink kiegyenesítése.
1940 január 1.: A háborút megnyertük!

IV. FEJEZET.
Felnyílik a szemünk.
Cserebere játék.
A feltételes mód.
A március 13-iki fordulat.
A fejek kitisztulnak.
Fekete szemüvegen át.
A fátyol sarka fellebben.
Az angol-francia barátság hazugsága.
Verjük a mellünket.
Bűnbakot keresnek.

V. FEJEZET.
„Anasztázia” hazugságai.
„Agyonhallgató” hazugságok.
A hadsereg hangulata.
„Hitler lekéste az autóbuszt!”
„A vasérc útját véglegesen elzártak!”
Bekerítettük a németeket!
Egy kis hideg zuhany.
„Hazudtak!”
Május 10: nyugaton a helyzet változatlan.
Elérkezett Gamelin órája.
Virágok… Csókok… Mosolyok…
A mi páncélkocsijaink! A mi repülőgépeink! A mi felszerelésünk!
És 1914?
Májas 10? örült lépés!

X. FEJEZET.
Hogyan tüntetik el a vezérkar hibáit?
„Ők” és mi
Az első beismerések.
A végzetes nap
Gamelin hibái
Gyermekes magyarázatok.
Magyarázatokat, szépítő kifejezéseket keresnek — és találnak is.

XI. FEJEZET.
Hogyan Jutottunk idáig?
A front áttörése.
Nem rombolták le a hidakat.
A beismerések útján.
Gamelin!
A Corap-hadsereg tragédiája.
A „figyelmeztetések.”
A Maginot-vonal megkerülhető!
„Teljesen nyugodt vagyok.” (Daladier.)
Lelkes, megható párbeszéd.
Két év múlva.

XII. FEJEZET.
Weygand órája.
A győzelem útjának háromnegyed része…
A félreállított Gamelin.
Az új bálvány.
Ő menti meg a világot…
Weygand csodálatos taktikája.
Weygand támadni fog.
Duff Cooper hazugságai.
A német „páncélkocsi-expedíció” jelentőség nélküli.
Újabb remény: a németeknek kifogy a benzinük.
Csak véletlen…
Weygand beismerése.
Amit nem tudtunk.
„Eltávolodnak támaszpontjaiktól”…
Hitler kudarca.

XIII. FEJEZET.
A Belgiumra vonatkozó hazugságok.
Tabouis asszony „fajkutató“ lesz.
Egy kémregény.
Az első számú bűnbak.
Idióták vagy gonosztevők?
Végre! Háború!
Paul Reynaud igazolja III. Lipótot.
Mi az igazság a belga kapituláció körül?
A rögtönzött háború.

XIV . FEJEZET.
AZ UTOLSÓ NEGYEDÓRA.
A dünkircheni „győzelem.”
A dünldrcheni való tényállás.
További ámítások.
Az ünnepélyes pillanat.
A leggyakrabban használt cselfogások.
Az események előtt és után.
Mégegyszer a „rögtönzött” háború.
Egy előre elvesztett háború.
A nyugati szárny megsemmisítése.
Hogyan adták tudtunkra az összeomlást?
Az értelmi vezetés még a mienk!
Az utolsó negyedóra!
Minden összeomlik.
A magárahagyott Franciaország tragédiája.

XV. FEJEZET.
„Egészen Amerikáig! Kitartani a végsőkig!”
Kitartani a végsőkig!
A rugalmas arcvonal.
Az ellenség kimerítése.
Mi a teendő?
Egészen Amerikáig!
Norvégia velünk van.
Hazugságok Olaszországról.

XVI. FEJEZET.
A Maginot-vonalról terjesztett hazugság.
A nagy katasztrófa.
Az üldözés.
Szomorú naptár.
Franciaország pajzsa.
„Franciaország szerepe nem a visszavonulás.*’
Élelem és muníció nélkül…
Hogyan keltek át a németek a Rajnán?
Akadályrombolók, lőrések megsemmisítése.
A fehér zászló.

XVII. FEJEZET.
Ablaktáblák és redőnyök mögött.
A miniszter derűlátása.
A német hadsereg Páris előtt.
Védeni fogják-e Párist?
Nincs ok a nyugtalanságra.
A Szajnán átkelni tilos!
Egy megható történet.
Mit kell „Páris“ alatt érteni?
A Párist fenyegető veszélyek.
Páris megadja magát.
Az elmaradt magyarázatok.
A szemérmes közlemény.
Fluctuat nec mergitur!
Az ablaktáblák mögött.

XVIII. FEJEZET.
Ezt láttuk.
Amikor hiszünk a hivatalos közlésben…
A nagy pánik.
Ismét a cenzúra.
A megszervezett pánik.
Ezt mesélték nekünk…
Ezt láttuk.

Leírás

„Előszó

Ha így beszélt volna egy francia…

Ez a képtelen háború Pétain marsall szerint „a Harmadik Köztársaság legostobább eseménye” —, amely már előre elveszett, mert bűnösen rögtönözték, mint valami társasösszejövetelt: a Hazugság Háborúja volt.

Már az indulásnál hazugságokra épült, hónapokon keresztül csak hazugságokkal tartották fenn. Olyan hazugságokkal, mélyeket nemzeti intézmény magasságára emeltek.

Az a módszer, ahogyan 1914-ben mindenféle hazugsággal teletömték a fejünket pedig ezt a módszert már örökre halottnak hittük ártatlan gyerekjáték 1940-hez képest, amikor „agyonfecsegtek” bennünket.

A mozgósítás napján mint azt a nagy összeomlás óta megtudtuk mindössze tíz bombavetőnk volt. Igen, de ott volt a fecsegők bombázóraja, teljesen készen, töltőtollal a kezükben, mikrofonnal a szájuk előtt, amint jelzőiket csiszolgatták, szépítgetéseiket és ferdítéseiket sikálgatták és gyilkos álhiteik hegyét élesítgették…

És a föld legértelmesebb népe, a hazugságok mérgétől átitatva, úgy ábrándozott a háborúról, mint valami álomképről. Negyvenmillió hazugságokkal telefecsegett fejnek ahhoz, hogy tisztán lásson, meg kellett várnia Franciaország történelmének legrettenetesebb vereségét, legszörnyűbb bukását.

*

Voltak, akik ellenálltak: mindenki emlékszik, hogyan bántak el velük.

Ha a háború kezdetén egy francia, aki megőrizte hidegvérét, ezt mondta volna a nyilvánosság előtt:

„Lengyelország? Ugyan, hogyan akarjátok, hogy a segítségére siessünk? Egy hónap sem telik el és vége!“ ezt a józan és tisztánlátó franciát, aki csodálatosképpen! még a földrajzot is ismerte, kétévi fogházzal büntették volna.

Ha 1939 szeptember 15-én, „németországi offenzívánk” megindításakor, egy francia, aki nemzete meglévő ereje, felkészültsége tudatában nyilvánosság előtt kijelenti: „Ez tisztán szimbolikus gesztus, amelyet csupán arra szántak, hogy elhitessék Lengyelországgal, valamit mégis tenni akarunk az érdekében. Messze azonban nem fogunk elmenni: kénytelenek leszünk visszatérni előbbi állásainkba. Akkor meg mire jó haszontalanul leöletni az embereket?”

…Ezt az értelmes franciát ötévi fogházbüntetéssel sújtották volna.

Ha 1940 márciusában, a Népszövetség Finnország érdekében tett megsegítést indítványának alkalmával, amikor a mi háborús lelkesedőink egyre sürgették a kormányt, hogy expedíciós hadsereget küldjön az Északi-sark alá, egy jólértesült francia ezt mondja: „Miért vegyük céltalanul még Oroszországot is a nyakunkba? Hogyan érkezhetünk meg kellő időben és megfelelő erővel? És miért szórjuk szét egyáltalán az erőnket, amely már úgyis olyan kicsi? Megőrült a vezérkarunk?”

…Ennek a franciának is ötévi fegyházbüntetést kellett volna elviselnie.

És ugyanezt a franciát ötévi, tízévi, tizenötévi, húszévi, ötvenévi fogházbüntetéssel sújtották volna, árok szélén lőtték volna agyon, ha hangosan, tanúk előtt jósolja meg azt, ami később bekövetkezett: öt francia-angol vereséget Norvégiában, a szedáni áttörést, a hadseregfőparancsnok félreállítását, a francia hadsereg szétbomlását, Paris elfoglalását, Franciaország megszállását egészen Valence-ig, a Maginot-vonal körülkerítését, áttörését, kétmillió hadifogoly elvesztését és így tovább.

Pedig ez a francia csak az igazságot jósolta volna meg. A történelmi és ma már hivatalos igazságot.”

(Visited 128 times, 1 visits today)

Értékelések

Még nincsenek értékelések.

„Paul Allard: Hazugságháború” értékelése elsőként

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Érdekelhetnek még…