Leírás
„Hogyan tárgyalnak a kérdésről?
Rémséges börtönök… kámzsás barátok, kik elevenen nyúznak szerencsétlen nőket, gyermekeket…, óriási üstök, melyekben emberhús süstörög, lobogó máglyák, melyek körül az inkvizíció hóhérai, mint vérszomjas kannibálok ujjongnak az emberi áldozatok halálhörgésein! Borzalmas autodafék… szerencsétlen zsidók és mórok, kiknek kiüldözése után és az inkvizíció gyűlölt munkája nyomán Spanyolországra a szellemi sötétség éje borult és mindez a római pápa parancsára s a katolikus egyház nevében és szellemében! Így képzelik az inkvizíciót! Erről írnak gondolathíjas riporterek, erről szónokol a népet mentő és elveket plántáló népgyűlési agitátor, erről beszélnek a színházban és moziban, ezt lehet látni panorámákban, hol a népszerűsített tudomány csekély pénzért még ráadásul egy−egy ajándéktárggyal is szolgál a szellemi élvezetért.
Szerencsére azonban ez az inkvizíció legnagyobbrészt beteges képzeletnek szülöttje, rémregények tárgya, a vastag tudatlanságnak és vak gyűlöletnek agyarkodása a katolikus egyház ellen. Az az inkvizíció, melyről az igazságos történelmi kritika beszél, melyről elfogulatlan tudósok, protestánsok és katolikusok tudnak, egészen más. Soha, semmiféle történeti kérdésben ennyi és ily bosszantó tudatlansággal, ekkora felületességgel és ennyi rosszakaratú ferdítéssel nem találkozunk. Igen nagy része azoknak, kik az inkvizíciót a katolikus egyház gyalázására ajkukon hordják, vagy pennájuk hegyére veszik, azt sem tudják, mikor, hol szerepelt az inkvizíció.
Sokan csak annyit tudnak róla, hogy az inkvizíciót illik felhozni akkor, amikor az ember a »klerikalizmus és ultramontanizmus« ellen akar rugaszkodni.
Nagyon időszerűnek látszik, ha ezt a kérdést, melyről még közkézen forgó lexikonok és tankönyvek is olyan tájékozatlansággal és rosszakarattal írnak, melyről sok nagy munka jelent meg, − amelyekhez azonban az érdeklődők legnagyobb része hozzá nem jut, − egészen tárgyilagos megvilágításban tárjuk fel.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.