Leírás
SÜLLŐS LENKE
Volt egyszer egy tizenhat éves magyar lány, akit 1944 októberében azok közé vitt a szíve, akik nem tudták letenni a fegyvert a bolsevista hordák előtt. Ennek a fiatal magyar lánynak a szüleivel és öccsével együtt szintén menekülnie kellett az országból a túlerő elől. Aztán úgy hozta a sors, hogy néhány év múlva a hungarista emigráció egyik legnépszerűbb költőnőjeként tűnt fel a magyarság azon köreiben, akiket háborús bűnösöknek bélyegeztek, mert nem voltak hajlandók kapitulálni.
Versei hatására a világ négy égtája felé szétszóródott bujdosó magyarok szívükbe zárták a fiatal lányt. Üstökösként érkezett és néhány év múlva üstökösként is tűnt el újra az emigráció nagy süllyesztőjében, hogy évtizedekkel később az élet egy egészen más területén ismét feltűnjön.
Az a hír járta róla, hogy nagy karriert futott be új hazájában, Argentínában. Híres asztrológus lett, a csillagok tudósa, akinek több tucat könyve jelent meg és saját tévéműsorral is büszkélkedhetett.
Nevét ne keresse senki irodalmi lexikonokban. Nem találja. Egykori versei azonban, amelyek az ÚT és Cél című emigráns lapban láttak annak idején napvilágot, néhány tisztelőjének köszönhetően megmenekültek az enyészettől.
De nem csak verseket írt, hanem remek politikai elemzéseket és cikkeket is.
Az egykori fiatal magyar lány előtti tiszteletünk jeléül most egy kis csokrot nyújtunk át az olvasóknak költeményeiből és cikkeiből, amelyek hangulatát talán az alábbi hitvallás tükrözi a legjobban:
„…Ország-világ legyen bár ellenem,
Ne nézzenek rám fentről csillagok;
Legyen, mit hirdetek, halálos vétek,
És rettegés a zsarnokok szívének:
Ha e világon bűn magyarnak lenni,
Én mindörökre bűnös maradok!”
Dobszay Károly
Értékelések
Még nincsenek értékelések.