Leírás
E kötet egyes elmélkedéseit még gyermekfejjel kezdte meditálni valahol a kies St. Andrä jezsuita noviciátusában, vagy a nagyszombati kollégium ódon folyosóin, utolsó fejezeteinek papírravetésénél pedig már reszketett a kéz s a túlvilág tornácain szárnyalt a lélek tekintete. Ami közben van, az P. Bangha írásainak talán legsajátosabb termései közül került egybe: csendes elmélkedések és eszmélődések kis morzsái és nagy asztagjai.
Természetszerűleg adódott, hogy P. Bangha mint a beszéd és a szónoklás mestere, nem szorítható pusztán négy vaskos kötet lapjai közé, ha elmélkedései tavában akarunk elmerülni, bizonnyal más írásai is nyújtják elmélkedő lelkének pazar bőségét. Így állt elő e kötet külön. Ha igaz, hogy a nagy íróknál minden mondatnak szinte emberi ábrázata van (Ibsen), akkor e kötet minden fejezete P. Bangha lelkének egy-egy olyan részét tárja elénk, amely a végtelen isteni szépség tengerében fürdött. Hogy mégis rendet tartsunk az eszmék világában s az elmélkedések garmadájában, legjobbnak ígérkezett, ha az egyházi évet vesszük keretnek s azon belül is bizonyos sorrend alakul ki. Először az imádkozásnak és az elmélkedésnek mikéntjét tárjuk elé s azután az egyházi év egyes ünnepeit, lélekhez szóló pihenőit járjuk végig. Azután a lélek belső dimenzióinak topográfiáját és annak rendbentartását mutatjuk be, mint amely a via purgativának, a lélektisztításnak legkézenfekvőbb módja. A magyar szentév ismét visszaível az előző elmélkedési világhoz, hogy mintegy bekeretezze az egészet a magyar lélek mélyén. Ezt nyújtja ez a kötet.
Sokszor nyilvánvalóan is látszik, hogy nem a szentignáci elmélkedés menetét követi, nem iskolás akar lenni ez a könyv. Egy nagy lelken átszűrt elmélkedési anyag áll itt már készen. Olyan lélek szűrte ezt át, aki csakugyan a világ minden rezdülését, az Isten minden művét végigmeditálta. (Zsolt. 76, 13; 142, 5.)
Felszenteltetésére készült P. Bangha, amikor egy mélyenjáró elmélkedésében már eleve minden írásának sorsát s így e kötet eszméit is Isten Szívébe teszi le. „Igen, édes Jézus! ha van olvasóim közt valaki, aki nem akarja magát ölelő karjaid közé vetni, arra kérlek, vedd ki annak szívét, aztán fordítsd meg, vagy alkosd újra és úgy tedd vissza a helyére!” (A kereszt tövénél.) E kötet minden lapján kiütközik a vágy „hogy hittel és nagylelkűen viseljük el az élet böjtjeit és nem azzal törekszünk segíteni magunkon, hogy másokra rakunk minél több terhet, hanem ellenkezőleg, hogy a megértés és keresztény remény erejével magunknak és másoknak egyszerre megkönnyítsük és megenyhítsük a kereszthordozást” — ahogy P. Bangha írta egy hónappal utolsó földi húsvétja előtt. (Hajnalok hajnala.)
Budapest, 1940 október 18-án.
Dr. Bíró Bertalan.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.