Leírás
„Miért hiszünk?
Ne higgyük, hogy a hitetlenség nagy elterjedését csak az magyarázza meg, hogy a hit legfőképp az akarattól függ; ezt pedig ezerféle érdek, hajlam és szenvedély vonja a hitetlenség felé. A mi intelligenciánk hitetlenségének sokkal egyszerűbb oka is van; és ez az, hogy az utóbbi nemzedékeket mesterségesen sodorták bele a hitetlenségbe.
Vessük félre a fátyolt és tekintsünk oda nyílt, bátor szemmel a modern szellemi fejlődés színpadjának a kulisszái közé; pillantsunk vissza az előjátékokra is, és akkor a modern hitetlenség káprázatos színképének varázsa csúf, semmitmondó köddé enyészik szét.
Egykor egész Európa feltétlenül hívő volt. A művelt népek színpadja csupa milliónyi imádkozó, égre tekintő alakkal volt tele, s a millióik élén éppen a tudomány képviselői lobogtatták a kereszt zászlaját. Egynéhány hittagadó akkor is akadt, még a tudósok között is; de azt a többi azonnal lecáfolta, s ha mégsem hallgatott el, úgy bántak el vele, amint eszelősökkel szokás.
Azonban a színkép egyszer csak megváltozott. Új szereplő lépett a színpadra; szenvedélyes és erőszakos hős: a nagy forradalom az Isten, az Egyház s a keresztény világrend ellen. Eleinte felvilágosodásnak, utóbb szabadelviségnek nevezte magát, s a hazug szó és gonosz tett minden eszközével toborzott híveket az elégületlenek között. „Olyanok lesztek, mint az istenek” — ez volt zászlajára írva. Nem csoda, hogy milliók tömörültek alája; s a XVIII. és XIX. század politikai forradalmai és zűrzavara közt végre is sikerült az Isten elleni forradalomnak az ő zászlaját Európa-szerte diadalra vinni. A diadalmaskodó forradalom azonban magával együtt uralomra emelte azt is, akinek életét és győzelmét köszönhette: a hitetlen, Isten-ellenes tudományt.
S ez a hitetlen tudomány a kormányrúdra került forradalom hűséges rabszolgájának is bizonyult. A bölcselet nevében éppen azon elveket kezdte hangoztatni, melyekre a liberalizmus leginkább rászorult. Kimondta, hogy személyes Isten nincs, hogy az Egyház az államnak alá van rendelve, hogy „az állam az egyetlen igaz és jelenlevő Isten” (Hegel), a legfőbb törvényhozó, felelősség nélkül uralkodó és végső jogforrás. Igaz, hogy e tételek kedvéért a modern Kant- és Hegel-féle bölcselet kénytelen volt az egész gondolkodástant is felforgatni, a gondolkodás összes törvényeit felfüggeszteni, az emberiség és az egész világ létét kétségbevonni s az erkölcsi élet sarkoszlopait halomra dönteni; no de mindegy! Sebaj! Csakhogy aztán a végén helyre pótolt mindent a megfizethetetlen végeredménnyel: az egyedek teljes felszabadításával Isten tekintélye alól s az állam mindenhatóságának eszméjével.
Nagyon természetes, hogy a kormányra jutott liberalizmus viszont a maga részéről is mindent megtett, hogy szövetségesét, a hitetlen tudományt, a hatalom polcán megtartsa s mellette minden egyéb irányú tudományosságot háttérbe szorítson. A katolikus tudomány hiába küzdött élethalálharcot a hitetlen eszmék ellen. Hiszen a harc egyenlőtlen eszközökkel folyt, s a tudományos érvekre az ellenfél erőszakkal, kartáccsal, éheztetéssel, üldözéssel felelt. Nem csoda tehát, ha a liberalizmus csakhamar lefoglalta a főiskolákat s a szellemi élet minden fontosabb irányító állomását a maga kreatúráival töltötte be.”
Értékelések
Még nincsenek értékelések.